Hatalmas tengerben szétterülő vér. Húzódó, mély barázdát vágott sebek, égett foszló anyagú ruhadarabok, leesett fémtárgyak csörgése, hangosan felpattanó fáklyák lobogása, hideg, megrekedt levegő. Óvatosan nyitom ki a szemem és ahogy a jégkék szemem a fürkésző világot fogadja magába, néhány kósza sötét hajtincsem a pillantásomat tarkítja, ahogy sebes arcomra omlik. A kezemmel merevem markolok a levegőbe, ahogy izmaim görcsösen rándulva térnek magukhoz, miközben a földre csöpög lassú dallamot játszva a vér. Ahogy koppan a hideg kövön, mind azt hangoztatja: " tűnj innen, tűnj innen! "
A foszló ruhadarabok, ahogy levegő éri őket, rögtön sercegve kezdenek bomlani, a tüzes láncok mentén a rozsdafoltok egyszerre hullanak alá. Mindig ilyen ünnepélyesen fogadnak az enyéim mikor meglátogatom őket, most függő láncra kötve próbáltak a pokol tüzében megégetni, pedig ők maguk is tudták, hogy semmire sem mennek vele. Egyre jobban élvezem már ezeket az igen ritka " családi " tanácskozásokat. Határozottan állok fel a villám alaksorának kőlépcsőjén, majd elindulok a jól ismert folyosón, léptem előhírnökeként gyúlnak fel a fáklyák, elhagyva őket pedig alszanak el sötétségbe borítva a vértengert, amit hagytam magam után. Hosszú lépcsőkön sétálok fel, a ruhám magától áll vissza régi alakjára, arcomon húzódó sérüléseim utam alatt gyógyulnak tisztává. Kócos hajam egyedüli jele a bajnak, bàr ki nem ismer, mindig így pillanthat rám. A szobám felé veszem az irányt és határozott mozdulattal nyitok be a nyikorgó ajtón, a jól ismert falak közé, az ürességbe. A kabátom a szekrénybe akasztom, majd a tükör előtt megállva, az egyik ráakasztott bábút megmozdítom, ahogy közben a hajamba túrok. Ismerős illat lengi be a szobát, mitől egy jól ismert mosoly kerül az arcomra, ezt a mosolyt pedig csak egyetlen személy láthatja, ez csak az ő kiváltsága.
- Csakhogy hazajöttél, azt hittem már meg sem látogatod apádat. - fordulok meg, ahogy a szavakat kiejtem a számon.

words: xxx | note: Remélem tetszeni fog. | music: Nickelback - Lullaby ⊰