Elugrottam a közeli kis boltba venni egy két dolgot. A fontosabbakat. Mert Damon ma nincs itthon és úgy döntöttem, hogy csinálok neki valami apróságot ebédre. Vagy vacsorára. Még nem tudom én sem. Csak szegénynek ne mindig a pia legyen a kaja, és egyébként is jó lenne, ha tudnánk egy kicsit romantikázni végre. A mostanában történt események egy kicsit zűrösek voltak és már éppen elég volt ebből a sok izgalomból. Én ismét ember lettem, ez volt az, amire mindig is vágytam és most szeretném meghálálni ez mindenkinek, főként szeretett barátomnak, Damonnek, akitől megkaphattam az új esélyt. Remélem, hogy ő is élni fog az újrakezdés gondolatával. Szeretném. Gyalog mentem, úgyhogy ebben a lágy napsütésben sétáltam végig az utcán. Éreztem a gyenge melengetést a bőrömön, ami igazán jól esett. Az is, hogy bele tudok gondolni, hogy nem kell az a fránya gyűrű már ahhoz, hogy kimerészkedjek a napra. Kellemes érzés volt. A Salvatore házhoz érve furcsa dologra lettem figyelmes. Nyitva az ajtó. Lehet, hogy elfelejtettem bezárni a nagy sietségben? Megeshet. Kicsit megijedtem, hiszen már ember vagyok, nem tudom, meg tudnám e magam úgy védeni mint azelőtt... egy kicsit hirtelen elfogott a félelem. Elvégre nem kellene, hogy semmi rossz történjen. Közelebb mentem, és amikor az ajtóban álldogáló Sarah feltűnt előttem, megkönnyebbültem. -Te jó ég! Halálra rémisztettél. Nincsenek itthon a fiúk és semmi gond, az én hibám, mert nyitva hagytam az ajtót amikor elmentem. - Mosolyodom el kedvesen, majd előre sietek. - Gyere be Sarah. Nem tudom, hogy emlékszel e rám... Elena vagyok. - A vállam felett pillantottam hátra, hogy a lány jön e utánam. A konyha felé vettem az irányt, mivel be kell pakolnom a cuccokat a hűtőbe. Nem akartam túlságosan lesokkolni, szóval nem szóltam többet. Csak vártam és néztem, milyen reakciót vált ki belőle ez az egész dolog.
szavak száma: ××× || zene: xxx || megjegyzés: remélem tetszik
Sarah && Elena
Sarah C. Nelson
No one's gonna take my soul away
❦ Hozzászólások száma :
7
❦ Érkezés :
2015. Aug. 22.
❦ Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Inactive
keep my secrets well
Tárgy: Előszoba Szer. Aug. 26, 2015 10:49 pm
Elena & Sarah
1 hónap telt el, hogy Enzo elárulta nekem kik az igazi szüleim, mi az eredeti nevem s mi közöm van a Salvatore családhoz. Nehezen viseltem az akkori eseményeket, nem tudtam megemészteni, hogy léteznek vámpírok. Valamiért még is megkértem Enzo-t ne törölje az emlékeimet, nem tudom az okát, de ő megtette. Teljes egy hónapom volt gondolkodni, akkor a szavamat adtam nem kutakodok, és még csak a Salvatore család közelébe se megyek. Viszont túlságosan makacs és kíváncsi természetem van. Nehezen vettem rá magam, de reggel úgy döntöttem, hogy meglátogatom a Salvatore testvéreket. Biztos voltam abban, hogy nagy hiba ez, minden egyes zsigerem azt diktálta nekem ne menjek el innen a Duke-ról. Jobban szerettem a szívemre s az elszántságomra hallgatni. 1 órás volt az út Mystic Falls-ba, s azalatt volt időm gondolkodni, s magamban megszervezni a beszélgetést. Az ujjaim kopácsoltak a kormányon míg az útra figyeltem, mondhatni ideges voltam. Elterveztem, hogy milyen kérdéseket teszek fel főleg Stefan Salvatore-nak. Úgy éreztem beszélnem kell vele, hiszen ő adott még kisbaba koromban nekem egy új és normális életet, hogy a testvére ne törhessen az életemre. Megérkeztem...Leparkoltam az autómmal a bejárati ajtó előtt, közben óvatos léptekkel mentem fel a lépcsőn, hogy kopogtathassak az ajtón. Ahogy bekopogtam kinyílt az ajtó, félve pillantottam hátra, majd a túlzott kíváncsiskodásom megindította a lában s bementem a házba. - Helló! Nyitva volt az ajtó, van itthon valaki? - Nem jött sehonnan egy hang sem, kezdtem még jobban megijedni a kelleténél. Ez a ház rám hozta a frászt, amolyan 80-as évekbeli filmben lévő házaknak felel meg. Bár tudom nem kéne meglepődnöm, Stefan még is csak vámpír. Lépteket hallottam a hátam mögül én pedig egy pillanatra összerezzentem, pláne azok után amiket Enzo mesélt nekem. Túlságosan makacs és magabiztos voltam nem rettentem vissza és óvatosan fordultam meg. Egy fiatal lánnyal találtam szembe magam akiről egy pillantásra azt lehet hinni, hogy ugyan olyan idős kb. mint én. [color=burlywood]-Én nem akartam betörni, de nyitva volt az ajtó, és senki nem válaszolt. Én igazából Stefan Salvatore-val szeretnék beszélni, itthon van esetleg? -
A Caelestis Infernum egy, a The Vampire Diaries és a The Originals sorozatokon alapuló szerepjátékos oldal, ahol te magad irányíthatod a történéseket és pezsdítheted fel akár Mystic Falls, akár New Orleans életét. Oldalunk 2015. 08. 08-án egy rövid szüneteltetés után, megújult erővel és dizájn-nal nyitotta meg újra a kapuit azok előtt, akik belemernek csöppenni a természetfeletti lények lepte Mystic Fallsba vagy a hibrid király uralta New Orleansba. Ha van benned elég bátorság az ilyenkor egészséges félelem mellett, ne habozz, az éjszaka lényei csak rád várnak! Talán azért, hogy bekebelezzenek a sötétségbe, talán azért, hogy leszámolj velük, de az is megeshet, hogy sorsdöntő ajánlatot szeretnének tenni neked. Rengeteg lehetőség áll előtted, minden út csak arra, vár, hogy végig járd. Lehetsz a város jótevője, ugyanakkor lehetsz az, akinek már a neve hallatán kirázza a hideg az embereket. Te döntöd el, milyen hírnévnek örvendhetsz! A sorozatban történtek –némi változtatással ugyan, de – párhuzamban vannak oldalunk történéseivel. A veszélyes helyzetek és az izgalmak ugyanakkor nem változtak, ha biztosan jól átgondoltad a döntésed, kis csapatunk szívesen vár téged! :) Oldalunkat négy kedves, segítőkész, mindenre elszánt Admin vezeti, akik éjjel-nappal készenlétben állnak óhajaitokat, sóhajaitokat valóra váltani, kérdéseitekben, kéréseitekben segíteni. Ne félj segítséget kérni, normális esetben nem harapnak… A világunk nyitva áll előtted. Van elég bátorságod belépni?
2013.12.20
come to us, darling
we won't bite you
tweet-tweet
it's like screaming, but no one's hear
they are here
and they enjoy every second
Jelenleg 41 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 41 vendég :: 1 Bot
Kezdőlap 
Elugrottam a közeli kis boltba venni egy két dolgot. A fontosabbakat. Mert Damon ma nincs itthon és úgy döntöttem, hogy csinálok neki valami apróságot ebédre. Vagy vacsorára. Még nem tudom én sem. Csak szegénynek ne mindig a pia legyen a kaja, és egyébként is jó lenne, ha tudnánk egy kicsit romantikázni végre. A mostanában történt események egy kicsit zűrösek voltak és már éppen elég volt ebből a sok izgalomból. Én ismét ember lettem, ez volt az, amire mindig is vágytam és most szeretném meghálálni ez mindenkinek, főként szeretett barátomnak, Damonnek, akitől megkaphattam az új esélyt. Remélem, hogy ő is élni fog az újrakezdés gondolatával. Szeretném. Gyalog mentem, úgyhogy ebben a lágy napsütésben sétáltam végig az utcán. Éreztem a gyenge melengetést a bőrömön, ami igazán jól esett. Az is, hogy bele tudok gondolni, hogy nem kell az a fránya gyűrű már ahhoz, hogy kimerészkedjek a napra. Kellemes érzés volt. 
