KezdőlapKezdőlap  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

 

Megosztás
 
 Kidnapping || Elena & Kai
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Elena Gilbert
No one's gonna take my soul away


Elena Gilbert


❦ Hozzászólások száma :
81
❦ Érkezés :
2015. Aug. 08.
❦ Kor :
31
❦ Tartózkodási hely :
♣ Mystic Falls és Whitmore

Kidnapping || Elena & Kai Empty

VAMPIRE
keep my secrets well

TémanyitásTárgy: Re: Kidnapping || Elena & Kai   Kidnapping || Elena & Kai EmptySzer. Ápr. 06, 2016 10:07 am


Megrémít. A gondolat, hogy tudom, valamilyen szinten igaza van neki. Legbelül kicsit félek tőle, de próbálom ezt nem kimutatni. Akármennyire is rosszul állok, erőviszonyokkal és kötelekkel. Megrázom a fejemet a kijelentésére, igazából nem szándékoztam már válaszolni rá, nem is tudnék mit válaszolni. Jobb is ez így, még a végén beleásnám magam valami olyasmibe, amit aztán nem tudok a többieknek kimagyarázni. Próbálok hatni rá, hiszen látom kissé meginog. Talán elengedne. Én mindenkivel kedves szoktam lenni, ha akarok tudok kedves lenni vele is, annak ellenére, hogy most éppen fogva tart. Valahogyan csak ki tudom magamat magyarázni.
-Nem fogok elfutni. - Ismétlem magam, mint ahogy az eddigi ittlétem alatt szinte mindig. Elég nehéz így koncentrálni, ezekkel a rohadt kötelekkel a kezemen, amelyek még égetnek is. És végül sikerül. Igaz, kicsit kínos helyzetben, de mégis leveszi rólam a köteleket. Halvány, hálás félmosoly jelenik meg az arcomon, viszont ez gyorsan le is lankad, amikor kijelenti, hogy sokkal rosszabb vár rám ha megpróbálok elfutni. Mintha nem tudtam volna igazán, a lelkem mélyén ezt is.
-Megtartom a szavam, mindig. Nem fogok elfutni. - Kicsit megnyomom az utolsó szavat, hogy még egyszer, remélhetőleg utoljára említsem. Csuklómat szorongatom, a kötél nyomai szép lassan eltűnnek majd, de még kicsit sajog. Nem mozdulok, egy helyben maradok, és nézek a fiúra.
- Pontosan miben kéred a segítségem? -  Értem én, hogy gondja van a vámpírsággal meg minden, kinek nem volt... de nem tudom így láthatatlanba mit is akarok pontosan megtudni. Ha kérdez, akkor majd válaszolok.


szavak száma: ××× || zene: xxx || megjegyzés: bocsánat Sad  
Kai && Elena

Vissza az elejére Go down
Malachai Parker
No one's gonna take my soul away


Malachai Parker


❦ Hozzászólások száma :
29
❦ Érkezés :
2015. Oct. 13.
❦ Kor :
51
❦ Tartózkodási hely :
△ mystic falls

Kidnapping || Elena & Kai Empty

VAMPWITCH
keep my secrets well

TémanyitásTárgy: Re: Kidnapping || Elena & Kai   Kidnapping || Elena & Kai EmptyHétf. Okt. 19, 2015 6:56 pm

Elena & Kai

- I like being a sociopath -

Kicsit sóhajtok unottan, mert bárhogy is próbálja bizonygatni az ellenkezőjét, tisztában vagyok vele, hogy Damonnek semmi esélye nem lenne ellenem.
Ha valami csoda folytán pedig mégis veszélyben érezném magam, úgyis kitalálnék valamit, ami miatt nem ártanának nekem. Gondolataim örvényében elmosolyodok, és csak utána válaszolok.
- Szeretnéd, ha összeszámolnám neked az eddigi győzelmeiteket ellenem? Hm, az első az volt mikor - viccelek. Mindketten tudjuk, hogy nem volt ilyen – kicsit elkezdek nevetni a végére, aztán hamar abba is hagyom inkább, látva az arckifejezését. – Na mindegy.
Amikor megemlíti, hogy „vele is történtek már dolgok”, majdnem kitör belőlem a nevetés, de inkább visszafogom magam. Bunkóság lenne. Tényleg nem tudhatom, mik történtek vele, vagy min kellett keresztül mennie, de őszintén szólva, nem tudom elképzelni, hogy olyan mély sebeket ejtettek volna a kicsi lelkén.  Meg hát vannak barátai, ott van neki Damon is. Szinte mindenki jóban van vele és még jól is néz ki. Mi kéne ennél több ahhoz, hogy elmondhassa, teljes, boldog életet él? Még akkor is, ha vannak régi sérelmei.
És nekem? Nincs semmim. Kissé fájó érzés beismerni magamnak újra, de ez az igazság. Nincsenek barátaim, sőt ismerőseim sem, akiknek legalább odaköszönhetnék az utcán. Nincs családom – bár én öltem meg a háromnegyedét. A világ teljesen idegenné vált számomra, és Luke hülye érzései miatt, lassan már magamra se fogok ráismerni, hiszen még Elenát is képes vagyok megsajnálni ebben a pillanatban is.
- Nincs kedvem fogócskázni. Nem vagyok túl jó kedvemben. Csak válaszokat szeretnék, semmi mást.
Még mindig ugyanolyan közelségből figyelem a komolyságot az arcán, miközben kicsit szűkítem a szemeimet azon gondolkozva, vajon hihetek-e neki.
Pár nappal ezelőtt az efféle csevegések nélkül egyszerűen csak megfenyegettem volna, vagy zsaroltam volna valamivel, ameddig meg nem tudom, amit akarok, de most még az is zavar, hogy rajta vannak azok a kötelek.
Végül csak sóhajtok egyet megadóan, miközben odahajolok a kezeihez, anélkül hogy át kellett volna másznom oldalra, vagy mögé, így legalább tudom figyelni, miközben elengedem.
- Biztos megőrültem… - mondom inkább magamnak egy kisebb önutálattal, ezalatt a pulóverem ujját a kezemre húzva lazítok a kötélen, anélkül, hogy hozzáérhetne a bőrömhöz. – Előre szólok, hogyha megpróbálsz elmenekülni, sokkal rosszabb dolog fog várni rád egy verbénás kötélnél.
Mielőtt még teljesen kioldanám a kötelet, kicsit megemelve a fejem felé fordulok, így pont a fülébe tudok suttogni.
A fizikai fájdalom egy idő után elviselhető. Tudod mi rosszabb nála? A lelki fájdalom.
Ez után kicsit hátrébb fordítom a fejem, hogy valamennyire a szemeibe tudjak nézni, majd villantok egy rövid félmosolyt, hogy lássa, nem viccelek, aztán visszahajolok a kezeihez és teljesen kibontom a kötelet. Visszahúzódok az előző helyemre Elenával szembe és kíváncsian várom a magyarázatát mindenre.


szavak száma: kevés || zene: - || megjegyzés: remélem azért tetszik
Vissza az elejére Go down
Elena Gilbert
No one's gonna take my soul away


Elena Gilbert


❦ Hozzászólások száma :
81
❦ Érkezés :
2015. Aug. 08.
❦ Kor :
31
❦ Tartózkodási hely :
♣ Mystic Falls és Whitmore

Kidnapping || Elena & Kai Empty

VAMPIRE
keep my secrets well

TémanyitásTárgy: Re: Kidnapping || Elena & Kai   Kidnapping || Elena & Kai EmptyVas. Okt. 18, 2015 9:49 am


Nem ismer minket. Mindig minden helyzetből jól ki tudtunk jönni vagy ha nem is teljesen jól akkor is meg tudtuk oldani. Damon pedig nagyon bosszúálló típus és tutira nem fogja ennyiben hagyni az egész dolgot. Szemforgatással jelzem, hogy aztán nagyon idegesítő amit csinál. Persze, ő vámpírboszi lett és mindenkitől és mindentől erősebb. Aha. Valahogy csak ki lehet játszani őt is. Nem lehet annyira jó.
-Egy kicsit azért félhetnél. Ne legyél már ennyire nyugodt. - Idegesítően nyugodt a fiú. Túlságosan is. Visszafordulok felé, végignézek rajta. A megjegyzésemre persze ismét hosszas monológgal válaszol. Már kezdem unni egy kicsit. Miért nem mondja meg rögtön kerek perec, hogy mit szeretne és enged el végre. Fáj már a kezem, egyfolytában csip a verbéna és nem tudok szabadulni belőle. Jó, mondjuk igazság van abban, amit mondd. Kicsit sajnálom is érte, de csak lehajtom a fejem a mondandója közben, nem válaszolok a kérdésére. Rossz lehetett neki. De ez volt a legrosszabb, amit csinált. Hogy ilyen lett. Nem tudnám elviselni az biztos, de az is tuti, hogy nem gyilkolnák eszeveszettül és nem csinálnék annyi hülyeséget, mint ő amennyit tett. Felnézek rá amikor a nevemet említi.
-Azért az túlzás, hogy mindenki. És velem is történtek már dolgok... - Nem is folytatom, hiszen nincs értelme szembeszállnom vele. Úgyis ő fog nyerni. Vagy így vagy úgy. Persze közben elgondolkodom azon, hogy valóban segítettem volna neki vagy sem? Elvégre nem tartom őt jó embernek, és nem biztos, hogy megérdemelné... - Meg sem próbáltad. Damon pedig nincs mindig velem. - Vonok vállat, de ez fájdalommal jár úgyhogy inkább nem mozgatom a kezem. Persze nem akar elengedni, hát miért is akarna. Elfutok... látszik, hogy még nincs teljesen tudatában képességeivel. Felvont szemöldökkel pillantok rá. - Mintha nem tudnál marasztalni egyébként is. Vagy utánam futni. - Mire való azaz erő, amit használ? Elvégre tapasztaltam már, azt a szörnyű kínzást, amivel a boszorkányok a földre kényszerítik a vámpirokat. Talán nem kellett volna ötleteket adnom neki. De egyébként az még mindig jobb lenne, mint a verbénás kötél. Az nem fáj végig. Csend lett. Elhallgattunk mindketten. Aztán persze ő töri meg ismét ezt a kellemes csendet. Szememmel követem, miközben fel alá sétál. A kérdése meglep. Vagyis a kérdései. Majdnem hogy elfelejtem az elsőt, mire mindet elhadarja. Nem válaszolok rá rögtön, de ami azt illeti nem is engedi. Mert csak beszél és beszél. Nem akar minket bántani? Hát akkor most mit csinál? Végighallgatom, bólintok egyet, majd felvont szemöldökkel, komoly tekintetemmel pillantok vissza a fiúra.
-Kai. Engedj el. Azt mondtad nem akarsz bántani. Akkor vedd le a köteleket és segítek. Komolyan, megígérem. - Elég szavamat betartó ember vagyok, szóval ha leveszi a köteleket, akkor elkezdem mondani amit akar. A kérdéseire a választ. Ez nem olyan nagy dolog, nem bizalmas annyira, hogy ne mondhassam el. Csak aztán ne használja ellenünk. Mert akkor bűntudatom lesz, az biztos.


szavak száma: ××× || zene: xxx || megjegyzés: remélem tetszik Smile  
Kai && Elena

Vissza az elejére Go down
Malachai Parker
No one's gonna take my soul away


Malachai Parker


❦ Hozzászólások száma :
29
❦ Érkezés :
2015. Oct. 13.
❦ Kor :
51
❦ Tartózkodási hely :
△ mystic falls

Kidnapping || Elena & Kai Empty

VAMPWITCH
keep my secrets well

TémanyitásTárgy: Re: Kidnapping || Elena & Kai   Kidnapping || Elena & Kai EmptyPént. Okt. 16, 2015 9:52 pm

Elena & Kai

- I like being a sociopath -

Szemforgatással jelzem, hogy nem igazán félek Damontől. Eddig sem tudott ártani nekem,
ezután sem fog tudni,de ezt inkább nem közlöm vele hangosan. Olyan aranyosan reménykedik, hogy Damon mindig, mindenkitől meg fogja tudni védeni. Miért ábrándítsam ki? Nagyobb pofára esés lesz figyelmeztetés nélkül.
- Damon a hős. Húúú - nevetve emelem fel mellkas magasságba a kezeimet, mintha megadnám magam. - Félnem kéne?
A hosszú monológjaim közepette végig a lányt figyelem. Látszik rajta, hogy félig máshol jár, és teljesen össze van zavarodva. Én meg normális magyarázat helyett inkább halálra dumálom. Nem tehetek róla, jó érzés, hogy végre van kivel beszélgetni... vagy legalábbis valaki meghallgat. Jobban örülnék egy normális beszélgető partnernek, de egyelőre ez is megteszi.
Azt mondjuk nem vártam volna, hogy ennyire gonosznak tart. Igaz, van benne valami, de hát a név kötelez – legalábbis mindig ezt mondom magamnak.
- Ez sértő volt - helyezkedem törökülésbe közben. - Tudod, elég rosszul esik, hogy ilyeneket feltételeztek rólam. Minden rendben van velem. Ha a helyemben lettél volna, talán te is máshogy látnád a világot. Tudod te milyen érzés, mikor a saját szüleid lenéznek, csak azért, mert nincs önálló erőd? Aztán még tönkre is teszik az életedet? - pillantok félre kicsit visszaemlékezve. A homlokom ráncolva meredek a semmibe, és szerintem az arcomra van írva minden. A gyűlölet. Hogy mennyire megvetem az egész kovenemet.
- Azt hitték, alkalmatlan lennék a Gemini koven vezetésére, de nézd meg. Itt vagyok! – jelenik meg egy széles, önelégült vigyor az arcomon, miközben visszanézek rá lassan.
- Hülye vagyok – rázom meg kicsit a fejem visszatérve a közömbös arckifejezésemhez. - Honnan tudnád? Te vagy Elena Gilbert. Téged mindenki szeret.
Egy ideig csak szótlanul figyelem válasz helyett. Mély levegőt veszek belátva, hogy talán igaza van. Tényleg próbálok változni, de valahogy nem akar összejönni. Bár ha ezzel állok oda eléjük, akkor sem hitt volna nekem senki, szóval felesleges időpazarlás lett volna. Sikeresen el is hessegettem ezeket a gondolatokat, mikor beláttam, hogy tényleg nem volt más választásom, akárhogy is próbál bennem bűntudatot kelteni, vagy akármi is a célja.
- Lássuk be, Elena, nem segítettetek volna nekem. Maradok a jól bevállt Kai-s módszereknél, azok legalább mindig sikeresek. Különben Damon még csak azt sem hagyta volna, hogy a közeledbe menjek.
A tekintetem lassan átvándorol a kezeire, ahogy arra felé bök a fejével. Egyből megértem a célzást, de én sem vagyok hülye.
- Amint elengednélek, elrohannál. Nem szeretnék kockáztatni - gúnyosan elmosolyodok, aztán felállok, és elkezdek fel-alá járkálni lassan. Pár perces néma csend után szólalok csak meg értetlenül.
- Miért van az, hogy ti ki tudtok menni a napra, én pedig nem? - pillantok rá, aztán újra magam elé meredek a semmibe.
- Hogyan tudnám kontrollálni a vérszomjam? És mi ez a rengeteg felerősödött érzés? El lehet ezt valahogy nyomni egyáltalán? Kezdek megijedni magamtól. Komolyan.
Megállok vele szembe széttárt karokkal. Értetlenül nézek rá, miközben hagyom, hogy a karjaim visszazuhanjanak magam mellé.
- Nem tudom kezelni a vámpírságot, és ez kiborít. Hatalmas erőre tettem szert Luke megölése után, főleg most, hogy vámpír vagyok, a saját erőmet szívom el. Ezt még nem igazán tudom kezelni, és ez a sok számomra érthetetlen dolog csak még inkább megnehezíti. Nem akarlak bántani. Sőt, senkit sem akarok bántani, bármennyire hihetetlen. Kivéve persze, aki az utamba áll, megpróbál átverni, vagy hátba szúr – nem szó szerint.
Ismét leülök elé kicsit közelebb húzódva hozzá és kétségbeesetten nézek rá.
- Szükségem van a segítségetekre. Muszáj - hangsúlyozom ki - segítenetek.


szavak száma: 570 || zene: - || megjegyzés: Kai és az érzései pt. I; csak neked  :tita:
Vissza az elejére Go down
Elena Gilbert
No one's gonna take my soul away


Elena Gilbert


❦ Hozzászólások száma :
81
❦ Érkezés :
2015. Aug. 08.
❦ Kor :
31
❦ Tartózkodási hely :
♣ Mystic Falls és Whitmore

Kidnapping || Elena & Kai Empty

VAMPIRE
keep my secrets well

TémanyitásTárgy: Re: Kidnapping || Elena & Kai   Kidnapping || Elena & Kai EmptyPént. Okt. 16, 2015 6:14 pm


Az egyik pillanatban még vidáman haladtam a Salvatore ház felé, aztán pedig hirtelen minden elsötétült. Fájó érzés a tarkómon, az egész fejemen valami ütés kifejlete lehetett. Elég komolyan leterített, teljesen elvesztettem az eszméletem. Nem fogtam fel, hogy mi történik velem, hová megyünk. Egyszerűen olyan volt, mintha aludtam volna. Végül is... aludtam is. Most pedig lassan felnyitom a szemem. A fájdalom, amit akkor éreztem elmúlt, vámpir létemnek hála. Emberként nem valószinű, hogy túl éltem volna az ütést. De hát nem vagyok ember és valószínűleg nem is leszek. Gondolataimat eltereli egy másik fájdalom érzet, ami akkor tűnik fel, amikor a kezemet próbálom felemelni. Felszisszenek. Verbéna. Nem is kell felnéznem ahhoz, hogy felismerjem a hangot, aki köszönt. Kai...Nem tudom megérteni, miért nem tud minket békén hagyni. Megkeserítette Bonnie életét, most pedig én jövök? Nem szólalok meg a hosszú mondókája elején, mert csak beszél és beszél. A fájdalom erős, de azért is újra próbálkozom a kezeim kiszabadításával. Nem megy. Miért nem megy?! Utálom amikor kiszolgáltatott vagyok. Amikor meghallom Damon nevét, és hogy mit csinált vele, felnézek rá. Elkerekednek szemeim, de tudom, hogy nem lett neki baja, hiszen meggyógyul. Csak fáj. Borzasztóan fáj, ha egy boszorkány kínoz minket.
-Damon nem fogja annyiban hagyni ezt... - Jól ismerem életem szerelmét, nem az a típus, aki csak úgy hagyja, hogy elrabolják a barátnőjét és csak úgy annyiban hagyja, hogy megpróbálták savvá változtatni a vérét. Nem... itt még bosszú lesz. Hangneme nem tetszik, igazából alapból egy félelmetes ember. A kisugárzása... hiába kapott Luketól érzelmeket, még mindig nem lehet feltűnően látni rajta, hogy vannak neki olyanjai. Továbbra sem szólok. Hallgatom a meséjét fél füllel, közben próbálom kitalálni, hogyan tudnék innen elszabadulni. Hogyan tudnám kijátszani. Félni nem félek tőle annyira, de tudom, mire lenne képes velem. Igazából teljesen kételyek között vagyok, hiszen fogalmam sincs arról sem, miért vagyok itt. De több mint valószinű, a dumájának végkifejletében rá fogok jönni. Az iskolát említi. Felnézek. Eddig fel sem tűnt a helyszín. Teljesen máshol jártam, mással voltam elfoglalva. Elfintorodom, amikor elmeséli, mit csinált az őrrel. Egyszerűen ezt már nem bírom ki szó nélkül.
-Szerintem nem tévedett túl nagyot. - A portás helyébe én is ezt hittem volna róla. Elmebeteg... több annál. Nem tudom megérteni, mit élvez Kai ebben, amit csinál. Elém guggol, én felnézek, de csak azért, hogy lássa rajtam, nem félek tőle. Tartom a szemkontaktust, közben pedig próbálom nem mozgatni túlságosan a kezeimet most már, csak hogy ne égessen szét a verbéna. Reménykedem benne, hogy hamarosan el fog engedni. - Hát mit mondjak... csodálatos ember vagy. Elrabolsz, aztán pedig a segítségem kéred. Lehet, hogy jobb lett volna a bekopogós dolog. Talán, szívesebben segítettem volna mint most. - Fejemmel a kezem felé próbálok bökni. Ki vagyok kötözve. Fejbe vágott, elrabolt. Azt sem értem, még mindig, hogy mit akar tőlem. És még azt hiszi, hogy segíteni is fogok? Cöhh. - Mit akarsz pontosan tőlem? - Kérdeztem végül de egy biztos: ameddig megkötözve tart itt, tuti nem fogok neki semmiben sem a rendelkezésére állni.


szavak száma: ××× || zene: xxx || megjegyzés: remélem tetszik Smile  
Kai && Elena

Vissza az elejére Go down
Malachai Parker
No one's gonna take my soul away


Malachai Parker


❦ Hozzászólások száma :
29
❦ Érkezés :
2015. Oct. 13.
❦ Kor :
51
❦ Tartózkodási hely :
△ mystic falls

Kidnapping || Elena & Kai Empty

VAMPWITCH
keep my secrets well

TémanyitásTárgy: Kidnapping || Elena & Kai   Kidnapping || Elena & Kai EmptyCsüt. Okt. 15, 2015 11:28 pm

Elena & Kai

- I like being a sociopath. -

Már jó pár napja, hete annak, hogy újra emberek között vagyok, de még mindig nem szoktam hozzá.
A világ rengeteget változott pár év alatt. Ezzel még nem is lenne akkora probléma, de 18 évig hozzá voltam szokva ahhoz, hogy minden csendes volt, az egyetlen, aki bármiféle zajt tudott kelteni, az én voltam. Üresek voltak az utcák, nem jártak az autók. Nem hallottam a szomszédok veszekedését. Nem kellett sorba állnom a boltokban, és nem volt szükségem pénzre sem, hogy valamit vehessek. Borzasztóan nehéz volt hozzászokni a sok zajhoz. Az emberek fecsegéséhez, nevetgéléséhez. A motor zúgásához, akárhányszor elment mellettem egy gépjármű.
Persze ez nem volt elég; vámpír lettem. Lucas legyőzése után bontogattam a szárnyaimat és felbecsülhetetlen érzés volt akkora erő birtokába jutni. Azt hiszem bekönyvelhetem a második kedvenc családi emlékemnek. Ezzel az egyetlen probléma csak az volt, hogy valami hülye testvéri kötelék kapcsán örököltem néhány... tulajdonságát? Nem is tudom minek nevezzem, de vannak érzéseim. Szörnyű. Hogy fokozzam a rossz dolgok sorozatát: mióta vámpír vagyok ezek csak felerősödtek.
Semmi bajom a vámpírléttel, sőt, kimondottan élvezem, leszámítva, hogy nem mehetek ki a napra. Nem mindig tudom kontrollálni magam, és érző lény lettem.
Nem állt szándékomban megrémiszteni az "új barátaimat", főleg Bonnie-t, de muszáj volt valakinek a segítségét kérnem. Kevés ismerős, és a rossz hírnevem miatt nem volt más választásom, mint elrabolni Elenát. Lehet, hogy lett volna jobb módszer is, de nem a jó ötleteimről vagyok híres.
- Ó, helló - nézek a lány felé a képekről, amik az osztályterem falát díszítik, amint meghallom a mocorgását és a halk felszisszenését, ami valószínűleg a verbénás kötélnek köszönhető, amivel odakötöztem az egyik pad lábához a kezeit.
- Ne haragudj, ha kicsit kényelmetlen, de jobb helyet nem találtam a teremben. A verbéna sem volt szép, tudom, de úgy gondoltam, hogy egy sima kötél nem lenne elég erős egy vámpírnak - gondolkozom el, miközben odasétálok elé. - Egyébként lehet, hogy egyszerűbb lett volna csak bekopogtatni az ajtódon és kikérdezni pár dologról, de féltem, hogy rám csapnád az ajtót és nem segítenél. Szóval picit félre kellett állítanom Damont, hogy el tudjalak hozni. Ne aggódj, semmi komoly. Megpróbáltam savvá változtatni a vérét. Aztán egyszerűen csak pofonvágtalak valami vasrúddal, amitől elájultál és idehoztalak. De erre gondolom emlékszel. - Mindezt úgy közlöm vele, mintha arról beszélnék, hogy mit ettem ma ebédre.
- Először nem tudtam hova vigyelek, hogy kettesben lehessünk, és ne zavarhasson minket senki, és akkor jutott eszembe a volt iskolád. Van egy csomó mellékhelyiség, semmi éghető anyag és mindenki szüneten van, szóval akár reggelig is ráérünk, nem fog idejönni senki. Az biztos, hogy Amerika megőrült, amíg be voltam zárva. Soha nincsenek iskolában - ingatom kicsit a fejem - Egyébként valami fickó a bejáratnál először elkezdett kérdezősködni, hogy mit akarok este az iskolában, meg hogy van egy ájult lány a vállamon. Én meg mondtam neki, hogy ne ítéljen el. Szerintem készült valamire, láttam a szemein, hogy valami elmebetegnek néz, szóval eldöntöttem, hogy szívinfarktusa lesz. Vagyis akartam, de csak hányni kezdett, ami hát... - húzom a számat - szóval elég undorító volt. Aztán megpróbáltam újra, és újra. Végül csak sikerült meghalnia, de nem kell mondanom, nem volt szép látvány. Hupsz.
Vállat vonva leguggolok elé, és a szemeibe nézek.
- Hm, megint túl sokat beszélek - sóhajtok picit. - A lényeg, hogy túl sok erőm lett most, hogy végeztem Lucas-sal, ami egyelőre még hátrány, de a legbosszantóbb inkább ez a vámpír dolog. Úgyhogy ez az oka annak, hogy te itt vagy, Elena - mosolyodom el.


szavak száma: 546 || zene: sweet dreams. || megjegyzés: -
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
No one's gonna take my soul away





Kidnapping || Elena & Kai Empty

keep my secrets well

TémanyitásTárgy: Re: Kidnapping || Elena & Kai   Kidnapping || Elena & Kai Empty

Vissza az elejére Go down
 
Kidnapping || Elena & Kai
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Elena - Val - It's magic...
» Elena Gilbert
» Elena & Elijah
» Elena & Caroline
» Elena alkotásai

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Városaink :: Mystic Falls :: Belváros :: Gimnázium-