• hallgasd történetem...Az életem sosem volt egyszerű, mindig volt benne valami, így hát sosem unatkoztam, mindig volt valami amivel foglalkoztam, valami ami megkeserítette a barátaim és az én életemet.
Minden azzal kezdődött, hogy elveszítettem a szüleimet egy autóbalesetben, mikor lehajtottunk a Wickery hídról. Rá 1 évre megismerkedtem a suliban Stefan Salvatoreval, a sráccal aki teljesen megváltoztatta az életemet. Már az első találkozásunk is egészen viccesre sikeredett a suliban, ugyanis pont a férfi mosdóból jöttem kifelé, mikor neki ütköztem. Persze azonnal mondtam neki, hogy az öcsém miatt voltam bent, aki már kora reggel be volt állva az iskolában. Sajnos Jeremy folyton ezt csinálja, mióta elvesztettük a szüleinket és fogalmam sincs, hogy hogyan tudnám elérni azt, hogy leszokjon róla. Ezzel csak magában tesz kárt, a jegyei is romlanak, és nem akarom, hogy bármiből is megbuktassák. A legjobbat szeretném neki, ahogy Jenna is aki a szüleink halála után vigyázott ránk.
Mint mondtam, nem volt sosem egyszerű életem, a pasimról kiderült, hogy vámpír. Kellett egy kis szünet míg eltudtam fogadni ezt az egész helyzetet, hisz eddigi életemet úgy éltem, hogy abban éltem, hogy megszületünk, s mikor eljön a megfelelő pillanat meghalunk, hiszen ez az életrendje, de Stefan mindent megcáfolt, ahogy a bátyja Damon is, akit nemsokkal később volt szerencsém megismerni. Hmm Damon... Ő pont az a fajta ember akitől a szülők tiltják a lányukat, de a gyerek már csak azért is vele akar lenni, hisz mindenkit vonz a rossz fiús imidzs. Kivéve engem, nem érdekelt Damon, hiszen Stefant szerettem. Sokáig ez így is volt, aztán elcsattant egy csók köztem és Damon között. Éreztem iránta valamit, de ezt még magamnak sem tudtam teljesen bevallani, össze voltam zavarodva. Stefant sosem szándékoztam megbántani, nagyszerű ember, de muszáj voltam rájönni, hogy mi van Damon és én köztem ezért elmentem vele Denverbe.
Mindkettő Salvatore fivér ott volt velem az életem minden egyes momentumában, miután megismertem őket, a legjobbat akarták nekem, mindketten máshogy, de jót akartak nekem. Pont ezért éreztem magam kicsit rosszul, mikor rájöttem, hogy szerelmes lettem Damonbe, tudtam, hogy ezzel megfogom bántani Stefant, de muszáj volt egyszer csak döntenem, nem akartam játszadozni velük úgy, ahogy Katherine is tette anno.
Mikor vámpírrá változtam Damon vérével a szervezetemben, akkor elkezdtem hozzá kötődni, mindenki azt hitte, hogy csak azért vagyok vele, azért választottam őt, mert kötődök hozzá, hisz az ő vére mentett meg a haláltól, én viszont tudtam, hogy ennek nincsen semmi köze ahhoz, amit iránta érzek. Ezt bizonyította az is, hogy mikor vége lett annak a korszakomnak mikor kikapcsoltam az érzéseimet, Damont szerettem, mindig is őt fogom szeretni, bármi történjék is.

Az életemben túl sok rossz dolog történt eddig, elvesztettem a szüleimet, Klaus megölte Jennát, Carolineból és belőlem vámpír lett, annyi fájdalmon mentünk keresztül... Pont ezért örültem meg annak, mikor hozzám került a gyógyír. Mindig is normális, emberi életet szerettem volna magamnak, megszületni, egyszer csak gyereket szülni, megöregedni és mikor eljön a megfelelő pillanat, akkor meghalni. Ez az élet rendje, ilyen egy normális élet, s én ilyenre vágyok. Megittam a gyógyírt, így hát immáron ember vagyok, mindenféle természetfeletti erő nélkül. Végre nem érzem a vérszomjat amivel eddig együtt éltem, végre nem kell figyelnem azt, hogy kik a vámpír vadászok. Abban reménykedek, hogy az életem így jobb, s egyszerűbb lesz.