Ennyi idő után visszatérni, újra ugyanazt a levegőt szívhatom a tüdőmbe, mint mindig... Bár visszatérésem lehet nem is olyan örömteli, mint hinném, mert... mit is mondhatnék? Kai otthagyott megrohadni, csak szimplán otthagyott és egyedül voltam, minden egyes nap visszaemlékeztem arra amit tett, hogy mekkora sebeket ejtett rajtam, mint fizikailag, mint lelkileg... Mikor végre megbíztam volna benne, ő hát mondhatni hátba szúrt, jobban mondva hasba, de ez csak részletkérdés, nem igaz? Szóval most itt vagyok és várom, hogy mi lesz... Nem csaptak nagy hűhót az érkezésemből, de kis szerencsétlenek nem is tudhatták, hogy mikor fogok visszatérni, mert nem tudtam sehogy sem üzenni nekik, csak kutattam, utaztam és visszaszereztem a varászerőmet, hogy visszatérhessek és elkaphassam Kait és megkínozhassam...Ez a kölcsön kenyér visszajár eset, mert ezt akarom, mindennél jobban akarom azt látni, hogy szenved, hogy azt kéri hagyjam életbe, ne bántsam... Erre vágyom!!! Minden egyes kínlódva kiejtett hang a torkából számomra mennyei melódia, melyet mindig is hallani akarok, soha nem hagynám abba a hallgatását, csak leülnék egy kanapéba és egy üveg bort kortyolgatva hallgatnám... Igen, Bonnie Bennett megváltozott, lett egy életcélja, mely többet jelent számára mindennél. Most meg itt várok arra, hogy Lena vagy Care hazaérjen és letámadjanak, megöleljenek és ölelésükbe temetkezve elfeledkezzek minden egyes rossz pillanatról, melyet bent átéltem... Na jó, elfelejteni nem fogom, de talán kevésbé lesz rossz... visszagondolni? Nem! nem akarok visszagondolni, azt akarom, hogy Kai holtan feküdjön előttem... Majd beleakarok rúgni élettelen testébe és szórakozni vele a varázserőmmel! Épp a szoba közepén mászkálok, mikor kattan a zár és kinyílik az ajtó, és belép rajta Elena. Mosolygok és az örömtől még egy könnycsepp is legördül az arcomon, szavakba sem tudom önteni mennyire sokat jelent nekem ez a jelenet. - Elena! - már várom, hogy a nyakamba vesse magát és szerencsére nem is habozik, megölel jó szorosan, túl szorosan.. vámpír ölelés nem a legkellemesebb dolog... - Túl hosszú lenne most elmondani... Borzasztóan hiányoztatok! Hogy vagy? - mondom neki és érdeklődöm, mert nem akarok mesélni a bent történtekről, nem akarok arról beszélni, az már elmúlt... Most a jelen van és most minden jó, míg meg nem pillantom Kait, akkor minden megváltozik és teljes erőmből tombolni fogok, megfogom bosszulni... De most Elena a legfontosabb.
Damon azt mondta, vár valami meglepetés a szobámban. Nem szeretem túlzottan a meglepetéseket, túl sok minden történt velünk az utóbbi időben és soha nem tudom, hogy mire számítsak ilyen szempontból. A fél napomban ez járt a fejemben. Sajnos nem tudtam egy pillanatra sem felugrani a kollégiumba, hiszen elfoglalt voltam és csak mentem és ültem, és mentem majd megint ültem. Az órák. Mert hát ugye még mindig járok iskolába attól függetlenül, hogy milyen traumák értek az utóbbi időben. Semmi sem egyszerű ebben a városban és a környékén. Szeretném, ha végre mind együtt lennénk, leráznánk a sok terhet és végre egy kicsit talán boldogok lehetnénk. Milyen jó is lenne. Mint akkor, régen. Amikor még a legjobb barátnőm nem volt vámpir, a másik pedig nem tudta, hogy boszorkány. Amikor még életem szerelme nem jött velem szembe és csókolt meg, nem voltak a közelünkbe természetfelettiek. Legalábbis nem tudtunk róla. Mennyivel nyugodtabb volt minden. De hát nem ez a mi sorsunk. Az én sorsom az lett, hogy vámpir legyek. Féltem egy kicsit, hogy talán majd olyan leszek, mint Katherine. Aztán amikor teltek a hetek, a hónapok, szép lassan rájöttem, hogy nem. Egyáltalán nem vagyok olyan mint ő és meg is érdemelte azt a sorsot, amit kapott azzal, hogy bevette az egyetlen ellenszert, ami létezett. Az iskola jó arra valamilyen szinten, hogy megpróbáljam elfelejteni ami történt. Például azt, hogy a legjobb barátnőm egy 1994-es úgynevezett börtönben van, egy szociopatával összezárva. Mi megpróbáltunk mindent. Tudjuk, hogy sikerül majd neki és ki fog jutni. Csak várnunk kell. Várnunk arra, hogy belépjen az ajtón és végre minden olyan lehessen mint azelőtt. Mert nekem, úgy érzem, szükségem van arra, hogy mindkét legjobb barátnőm itt legyen nekem. Utolsó órámról kiérve, lassan battyogok fel a lépcsőkön. Már teljesen ki is ment a fejemből amit Damon mondott nekem a nap elején. Talán már valahol a holnapi gyakorlatomon járok vagy éppen egy vérrel teli kádban, mert majd meghalok éhségemben -persze nem szó szerint-. Táskámból előhalászom a kollégiumi szobám ajtajának kulcsát, kettőt fordítok a zárban, majd benyitok. Szemem csak káprázik talán? Bonnie a szoba közepén áll, teljes valójában. Akkor jut eszembe. Damon meglepetése. Táskámat és a kulcsot is a földre ejtem, majd a nyakába vetem magam. -Bonnie! - Hosszan ölelem, óriási mosollyal az arcomon. Hiányzott. De miért nem mondták el ezt hamarabb? - Mikor?! És hogyan?! Ó istenem. Én annyira örülök neked. - Kibontakozok az ölelésből, nem szeretném megfojtani szegényt. Boldogságkönnyekkel az arcomon levetődök az ágyamra, persze magammal húzva legjobb barátnőmet is, és úgy nézve rá, hogy követelem a magyarázatot, a mesét. Mindent.
szavak száma: ××× || zene: xxx || megjegyzés: remélem tetszik
A Caelestis Infernum egy, a The Vampire Diaries és a The Originals sorozatokon alapuló szerepjátékos oldal, ahol te magad irányíthatod a történéseket és pezsdítheted fel akár Mystic Falls, akár New Orleans életét. Oldalunk 2015. 08. 08-án egy rövid szüneteltetés után, megújult erővel és dizájn-nal nyitotta meg újra a kapuit azok előtt, akik belemernek csöppenni a természetfeletti lények lepte Mystic Fallsba vagy a hibrid király uralta New Orleansba. Ha van benned elég bátorság az ilyenkor egészséges félelem mellett, ne habozz, az éjszaka lényei csak rád várnak! Talán azért, hogy bekebelezzenek a sötétségbe, talán azért, hogy leszámolj velük, de az is megeshet, hogy sorsdöntő ajánlatot szeretnének tenni neked. Rengeteg lehetőség áll előtted, minden út csak arra, vár, hogy végig járd. Lehetsz a város jótevője, ugyanakkor lehetsz az, akinek már a neve hallatán kirázza a hideg az embereket. Te döntöd el, milyen hírnévnek örvendhetsz! A sorozatban történtek –némi változtatással ugyan, de – párhuzamban vannak oldalunk történéseivel. A veszélyes helyzetek és az izgalmak ugyanakkor nem változtak, ha biztosan jól átgondoltad a döntésed, kis csapatunk szívesen vár téged! :) Oldalunkat négy kedves, segítőkész, mindenre elszánt Admin vezeti, akik éjjel-nappal készenlétben állnak óhajaitokat, sóhajaitokat valóra váltani, kérdéseitekben, kéréseitekben segíteni. Ne félj segítséget kérni, normális esetben nem harapnak… A világunk nyitva áll előtted. Van elég bátorságod belépni?
2013.12.20
come to us, darling
we won't bite you
tweet-tweet
it's like screaming, but no one's hear
they are here
and they enjoy every second
Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég
Kezdőlap 
