A Hold ezüstös fénye átlátszóan borult rá a régi omladozó kövekre, melyeknek robusztus alakja, gondosan kidolgozott vonalai egy - egy ódoni család titokzatos történetét mesélte el. A szellő lágyan lengedezett, halkan suttogva mesélt a város zenés mulatságairól, a temető rohadtságával keverte össze a fahéjas sütemények illatát. Távoli színkavalkádú fények villództak, zizegő papírt fújt a kövek közé az este, mely megakadt és makacsul súrolta az egyik kripta falát. Valamiért itt inkább otthon éreztem magam a holtak mellett, mint az emberek között, mert ők túl sok érzelemmel bonyolódnak. Sokszor gondolkoztam el rajta, hogy én is ilyen lettem volna, ha nem változom át? Boldogságban túlcsorduló, fájdalomban fuldokló, izgatott, kételyekkel teli, hazug, dühös, szétszórt, netán vidám és nyitott. Sajnos erre már nem kaphatom meg a választ és már szinte magam elé sem tudom idézni, hogy milyen voltam embernek, csak halvány foszlányok maradtak egykori mivoltom árnyképeként. Arra viszont jól emlékszem, hogy szerettem bújócskázni kislánykoromban Kol-lal. Ő annyi csínytevést követett el, hogy számon sem lehetett tartani, nekem pedig tetszettek ezek, mert viccesnek gondoltam őket, hiszen Kol mindig nevetett és ha vele voltam, furcsa módon azt éreztem, engem is meg akar nevettetni. Sajnos, ahogy egyre idősebb lettem, anyám egyre kevesebbet engedte meg, hogy az unokatestvéreimmel legyek, főleg azután, hogy egyszer láttam, mikor Mikael bátyám megüti Niklaus-t. Az anyám féltett tőle, hogy agresszív hajlama, dühe és visszafojthatatlan mérge miatt egyszer engem is bántana. De ez már a múlt, most már talán egyikőnk sem olyan zaklatott, mint annak idején és én abban a szerencsés helyzetben tudhatom magam, hogy hatalmas lelki békére és nyugalomra leltem. Gondolataim közepette halk lépteket vélek felfedezni, majd egy elvesző alakot elsétálni, a kriptafalak között egy szűk ösvényen. A régen halott szívem most egy pillanatra újradobbanást idéz, mint amikor kiskoromban vártam a viszontlátást. De ez most olyan más, hisz ezer éve nem találkoztunk, még az is előfordulhat, hogy már meg sem ismer. Leugrom a kripta tetejéről, amely eddig vendégül látott, halkan fúródik a talajba cipőm sarka, amint földet érek és bár elenyésző a zaj, biztos vagyok benne, hogy hallotta. Követni kezdem a sötét árnylepelben, az éjszaka kellemes játszótársként szolgál, amíg egy merev falat megkerülve nem léphetek elé a holdfátyolban. - Így kell fogadni a rokonokat? - pillantok egyenesen a szemeibe, az én szürkés kék tengeremben az öröm kezd el vadul csapkodni, mely vérvörösre festett ajkaimra mosolyt varázsol. - Örülök, hogy végre találkozunk, Kol! Látom még szeretsz bújócskázni. - teszek egy lépést határozottan, mégis kissé bátortalanul felé, ahogy egymást figyeljük, ahogy csak egymás elől szívjuk el a levegőt.
A Caelestis Infernum egy, a The Vampire Diaries és a The Originals sorozatokon alapuló szerepjátékos oldal, ahol te magad irányíthatod a történéseket és pezsdítheted fel akár Mystic Falls, akár New Orleans életét. Oldalunk 2015. 08. 08-án egy rövid szüneteltetés után, megújult erővel és dizájn-nal nyitotta meg újra a kapuit azok előtt, akik belemernek csöppenni a természetfeletti lények lepte Mystic Fallsba vagy a hibrid király uralta New Orleansba. Ha van benned elég bátorság az ilyenkor egészséges félelem mellett, ne habozz, az éjszaka lényei csak rád várnak! Talán azért, hogy bekebelezzenek a sötétségbe, talán azért, hogy leszámolj velük, de az is megeshet, hogy sorsdöntő ajánlatot szeretnének tenni neked. Rengeteg lehetőség áll előtted, minden út csak arra, vár, hogy végig járd. Lehetsz a város jótevője, ugyanakkor lehetsz az, akinek már a neve hallatán kirázza a hideg az embereket. Te döntöd el, milyen hírnévnek örvendhetsz! A sorozatban történtek –némi változtatással ugyan, de – párhuzamban vannak oldalunk történéseivel. A veszélyes helyzetek és az izgalmak ugyanakkor nem változtak, ha biztosan jól átgondoltad a döntésed, kis csapatunk szívesen vár téged! :) Oldalunkat négy kedves, segítőkész, mindenre elszánt Admin vezeti, akik éjjel-nappal készenlétben állnak óhajaitokat, sóhajaitokat valóra váltani, kérdéseitekben, kéréseitekben segíteni. Ne félj segítséget kérni, normális esetben nem harapnak… A világunk nyitva áll előtted. Van elég bátorságod belépni?
2013.12.20
come to us, darling
we won't bite you
tweet-tweet
it's like screaming, but no one's hear
they are here
and they enjoy every second
Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég