|
| Szerző | Üzenet |
---|
No one's gonna take my soul away ❦ Hozzászólások száma : 206
❦ Érkezés : 2015. Jun. 26.
❦ Tartózkodási hely : ☾ Where am I? ☾
HUMAN keep my secrets well | Tárgy: Re: Bonnie Bennett - The wich who become again Vas. Aug. 16, 2015 12:48 am | |
| elfogadva, gratulálunk üdvözöllek családunk körében Bonbon! Bex minden bizonnyal meg fog ölni, amiért nem csinálhatott Bonkah jelentet az elfogadásodból, de látod csak azért, hogy ne várassalak tovább már rohantam is, hogy pontot tegyek az i-re és végre elfogadjalak. Be kell valljam érdekes volt Bonnie szemszögéből újra végigmenetelni azon a poklon, amit átélt a túlvilág egyik bugyrába zárva. Eddig csak sejtettem, hogy mennyire megviselték őt az ott töltött napok, főleg miután egy időben teljesen egyedül tartózkodott ott, most hála neked, egy tágabb képet kaptam róla, az érzéseiről, a gondolatairól, arról, amit megélt. Szívesen tépném a szót itt tovább, de - azon kívül, hogy már nem is látom a billentyűket - te már így is rengeteget vártál erre, így gyorsan elfogadlak! Ha még nem tetted volna, intézd a foglalókat, aztán nyomás játszani! |
| | | No one's gonna take my soul away ❦ Hozzászólások száma : 13
❦ Érkezés : 2015. Aug. 11.
❦ Tartózkodási hely : ❀ Mystic falls
WITCH keep my secrets well | Tárgy: Bonnie Bennett - The wich who become again Kedd Aug. 11, 2015 6:50 pm | |
| Bonnie Bennett idézet idézet idézet idézet idézet idézet Blondiee • 16 • becenév: Nie, Bon,Bonbon • születési hely, dátum: 1994. szeptember 17., Mystic Falls • faj: Boszorkány • kor: 20 • családi állapot: Szingli • foglalkozás Varázslás, Kai gyűlölése • play by: Kate Graham • kapcsolat a családdal: Szép lassan elvesztettem mindenkit, mára már senkim sem maradt. | • amik egyedivé tesznek: Belső: Túl sok minden történt velem pár év leforgása alatt. Elvesztettem a nagymamám, meghaltam, anyámból vámpír lett, apám is meghalt és a börtön világ fogságában a kínzásokat sem felejtem el soha... Szeretem a barátaimat és értük bármire képes lennék, egyszerűen ők nekem a legfontosabbak, hisz már nincs családom... Egy-két éve még nagyon örültem annak, hogy boszorkány vagyok, de ez mára megváltozott. Már nem áldásként, hanem átokként tekintek a dologra. Még mindig segítőkész és vidám vagyok, bár minden megváltozott, mióta azokat a napokat eltöltöttem a pokolban. Megváltoztam, nem vagyok ugyanaz a Bonnie, aki régen. Magányos voltam odaát egyedül, és félek, hogy nem leszek újra a régi... Kicsit zárkózott és bizalmatlan lettem az idegenek felé. Persze a kötödés a barátaim felé nem változott, még mindig ők az elsők nekem... De ott van még Jer. Iránta sem változtak az érzéseim és még mindig szeretem, bár kérdés, hogy ő mennyire fogja az "új" Bonnie-t. Röviden összefoglalva az élet már nagyon sok dologra megtanított, amik miatt én is változtam... a kérdés az az, hogy jó irányban? Külső: Kezdjük az alapokkal. Körülbelül 165 cm magas vagyok. Kreolos a bőröm, ezért jobban szeretem a világosabb színű ruhákat. A hajam barna, de néha már feketének tűnik... Itt a "pokolba" levágattam, szóval csak egyenes a hajam. Az öltözködés... Régebben... hát az igazat megvallva sosem voltam divat örült. Szerintem teljesen átlagosan öltöztem, igaz ha volt valami buli, akkor kitettem magamért. Egyszer még bálkirálynő is voltam. Na akkor viszont tényleg kiöltöztem. Egyszerű öltözetem egy farmer nadrágból, egy pólóból és egy kabátból áll. Nem igazán voltam az a kiöltözős típus... Most itt a börtön világban meg abszolút nem tudok kiöltözni, sőt semmilyen normális ruha sincsen... De a kockás ingek közt van választék, abból rengeteg van... Meg egy szuper kantáros farmer nadrágot. Szóval kihozom a helyzetből a legtöbbet, amire csak képes vagyok... |
multik • tapasztalat • hallgasd történetem... Pontokban szedném össze a pokolba jutásomig a legfontosabbakat, persze lehet, hogy nem időrendbe lesznek a dolgok: - Mikor kiderült, hogy boszorkány vagyok Elena tudta meg először. - Felszívtam magamba 100 halott boszorkányt, hogy megvédhessem Elenát. - Megküzdöttem Klaussal. - Visszahoztam az élők sorába Jeremy-t. - Segítettem Damonnek, megkeresni Katherine-t. - Elvesztettem a nagymamám - Meghaltam. - Segítettem Silas visszahozásában. - Katherine eltüntetésében is segítettem. - Magamra haragítottam 2 Mikaelson-t: Klaust és Kolt. - Szövetkeztem Etsherrel... - Horgony lettem, hogy megmaradjon a túlvilág. - Harcoltam utazókkal... - Kinyitottam a túlvilág kapuját... - és még sorolhatnám a dolgokat, de ideje részletezni a pokolban töltött napjaimat... POKOL: Az egész úgy kezdődőt, hogy horgony lettem. Minden jól ment, de mikor áttértek az emberek a túlvilágra hatalmas fájdalom volt... Szóval egyszer az utazók túlterheltek és áthozták a mesterüket. Ő varázslat mentessé tette Mystic Falls-ot. Mi is alkalmaztuk ezt a túlterheléses módszert, ezért megöltük az összes utazót. Eleinte minden jól ment és áttudtuk hozni a régi barátokat, de Damon nem érkezett meg időben és... Egy különös világban ragadtunk, amit a nagyanyám és a Gemini koven csinált 1994-ben. Minden nap ugyanaz a nap ismétlődött... Ha nem lett volna bent velem Damon, akkor biztos, hogy kicsináltam volna magam. Eleinte nem voltunk puszipajtások, de később jobb lett a helyzet és közelebb kerültünk egymáshoz. Mindennap palacsintát csinált és míg ő azzal foglalkozott, én próbáltam kitölteni az egyik keresztrejtvényt. Újra a megszokott unalmas hétköznapok. Aztán elkezdtek furcsa dolgok történni. Valaki kitöltötte a keresztrejtvényt és se én, se Damon nem volt. Aztán a boltot is átrendezték és a kis játék is beindult. Egy darabig ment ez, aztán megláttuk az idegent, Kait. Eleinte normálisnak tűnt, de később kiderült, hogy valami nincs rendben vele... Most egy kicsit begyorsítok, mert borzalmas volt minden egyes nap vele... Aztán megakarta ölni Damon-t és addig nem volt erőm, de visszatért. Miután visszatért a kis akcióját arra fogta, hogy csak az erőmet akarta visszahozni.. az erőmet.. ha ezt nézzük sikerült. Mivel tudta, hogy hogyan jussunk ki nem öltem meg... egyelőre. Valamilyen Emelkedő kellett, ami történetesen nála volt... Csak a képességeimet tesztelte... Kiderült, hogy a véremre és egy állandóan ismétlődő égi esemény kellett hozzá. Napfogyatkozás... Minden nap átéltem és utáltam. Szóval megkerestük a napfogyatkozás középpontját és onnan tudtunk volna visszamenni a rendes világba. Minden rendben ment... Megtaláltuk, kiástuk. Közben megöltem ezt a... már nem volt rá szükség. Pár másodpercen múlt, hogy kijussunk ebből az átkozott világból, de Kai itt nem halhatott meg... Vissza is jött és hasba lőtt egy nyíllal... Szerencsére Damon-t még időben kijuttattam és az Emelkedő darabokra hullt. Kettesben maradtam egy pszichopata emberrel... Innentől kezdődőt az igazi terror. Mindenképp el akartam menekülni előle... Eleinte azt hittem, hogy sikerülni fog, de nem így történt... Egy kis darabot otthagytam a Salvatore házban és anélkül nem tudtam kijutni, mellette folyamatos fájdalmaim voltak, hisz hasba lőtt... Menekülés közben egyszer majdnem sikerült megfojtania... Aztán újra megpróbálkozott azzal, hogy menjünk ki, de okosabb voltam. Elhozta a gyerekkori macimat, amibe beleraktam az összes varázserőm és átküldtem. Aztán megragadta a kezeimet, de semmi sem történt... Kifelejtettem valamit, Kai egy varázserő porszivó volt... Nem volt állandó ereje, csak másét tudta felélni. Mikor megtudta nem volt épp a legjobb kedvében, de nem adta fel... Elvitt a régi házukba, ahol megmaradtak a nyomok... A nyomok, ami miatt idekerült. Megakarta ölni az egész családját, de melyik szörnyeteg képes ilyenekre? Miért akarná valaki kiirtani a családját? Na de most folytassuk és jussunk túl ezen a dolgon... Hálaadás nap volt és ebédet főzött... Féltem, hogy megmérgezi, de szüksége volt a véremre... Megebédeltünk, aztán kivitt az udvarra és elvezetett egy farönkhöz... Elővett egy kést és már tudtam, hogy baj lesz... Elmagyarázta, hogy a testvére ebbe rejtette el anno az erejét. Miután kiszívta belőle hasba szúrt és előttem elsötétült a világ. Mire felébredtem, már nem volt sehol... Elvitte a kocsit és ott hagyott a semmi közepén... Aztán csak peregtek a napok. Bent töltöttem a karácsonyt és csináltam egy csinos kis fát, aztán elégettem... Mintha ezzel elégethetném a magányomat... Elérkezett a szülinapom. Damonnel megbeszéltük, hogy a legrégebbi whisky-t megisszuk és utána öngyilkosok leszünk... Így is tettem. Megbontottam az üveget és elkezdtem inni belőle. Sokáig gondolkodtam, hogy hogyan öljem meg magam, de választottam a legegyszerűbb módszert... Bezárkóztam a garázsba és elindítottam a kocsit. Szép lassan betöltötte a teret a füst, de elgondolkodtam... Biztos van valamilyen módja, hogy kijussak innen... Nem adhatom fel... Elindultam a garázsnyitó felé, de már nem volt erőm... Aztán valami csoda folytán kinyílt és túléltem... Aztán elmentem arra a szigetre, amin Silas volt és megkerestem a követ, amin az egyik ősöm vére volt és újra visszaszereztem az erőmet... Most visszatértem és várom, hogy ki jön be azon az ajtón... |
| | | |
Similar topics | |
|
| Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |