Tárgy: Re: Farkasok területe Kedd Okt. 20, 2015 6:53 pm
Elijah & Hayley
Full moon, new chance
Annyi, de annyi variáció játszódik le a fejemben nap, mint nap. Kerekítve is ezer, meg ezer, és ez mind csak a családomról szól. A családomról. Na ja... néha egészen elfelejtek párhuzamot vonni a szavak jelentése és alkalmazása között. Mert persze, hogy Hope a családom, hisz Ő a kislányom, a szemem fénye, az egyetlen, aki még tartja bennem a lelket. Mégis... másfelől nem tudom mit higgyek, vagy egyszerűen gondoljak. Talán jobb is lenne ha itt és most végleg lezárnám ezt a témát... mivel Klaus kitagadott és ezzel együtt utat szabott Rebekah-nak és Elijah-nak is. Annak a két embernek, akikre a leginkább bízom a kislányomat nyugodt szívvel, így tehát nyilvánvalóvá vált, hogy a család, amibe világra hoztam a kislányomat még mindig ép és elpusztíthatatlan... csak már én nem vagyok a tagja. Könnybe lábad a szemem, mikor azt hallom, hogy hiányzom neki. De vajon Elijah ezt honnan veszi? Hope esetenként már megszólal? Vagy csak gagyog? Mutatnak rólam vajon képet, vagy beszélnek netalán rólam, hogy tudja ki vagyok? Hiányzom neki... tényleg? Annyi kérdésem van... - Ő is nagyon hiányzik nekem. És Ti is. - jegyzem meg halkan és még inkább magamra húzom a pokrócot, de most már nem azért mert olyannyira fázok. Sokkal inkább zavar az, hogy ha ez a "dolog" nem lenne rajtam, akkor Elijah teljesen szabadon látna, ez pedig zavarba ejt... Tekintetemet is inkább a cipőjére vonzom. Bevallom őszintén... hiányoznak az ilyen apró, emberi kellékek. Utolsó mondatát sem hagyom figyelem nélkül de egyszerűen nem tudok neki mást mondani, mint legutóbb. Akkor, mikor megkértem, hogy Hope legyen az első és a legfontosabb. És ehhez az elhatározásomhoz még ma is szikla szilárdan tarom magam!
Tárgy: Re: Farkasok területe Pént. Aug. 28, 2015 2:30 pm
To Hayley
A napok egyre hosszabbnak tűnek és egyre unalmasabbnak Hayley nélkül. Mert nélküle nem teljes a családunk. Nélküle Hope nem teljes. Szerintem mindannyiunk közül tényleg én akarom ezt a dolgot legjobban. A 'gyógyír' megtalálására rengeteg időmet rászánom. Minden követ meg kell mozgatnom, minden segítséget el kell fogadnom, akármi is az ára neki. Persze csak jól átgondolt árért... Klausra dühös vagyok, mert nem töri annyira magát mint én, pedig neki is előnyére válna a dolog. Nem szeretném azt látni, hogy Hope úgy nő fel, hogy lássa, a szülei milyen kapcsolatot ápolnak egymással. Rémes lenne, már csak elképzelni is. Egy darabig az erdő szélén álldogálok és a holdat figyelem. Azt a nagy, kerek, fénylő égitestet, amely miatt annyi gondunk volt már az életben. Ha nem lenne, unalmas lenne az életünk. Az erdő ilyenkor nagyon elhagyatott és ijesztő is, persze nem egy ősvámpír számára. Csak a körülöttem lévő állatok hangját, mocorgását lehet hallani, majd ahogy elindulok és közelebb érek hozzájuk elfutnak, megrémülnek. Gondolataim csak Hayley körül forognak jelen pillanatban. A közös emlékek jutnak ilyenkor mindig eszembe. Elmosolyodok egy másodpercre, miközben megállok a sötétben, meglátva a számomra igen csodás nőt. Pár percig meg sem mozdulok, csak mint a ragadozó prédáját, lapulva figyelem a sötétből. Aztán elindulok. Látom, hogy felfigyelt rám, nem ijesztettem meg. Megkönnyebbülök. Nem szeretném zavarni sem, de azt hiszem, hogy most jobban örül nekem, mint hogy elküldjön, úgyis érdekelni fogja Hope és gondolom egyéb más is, hiszen egy hónap telt el... Már megint egy hónap, egy újabb hónap... Lágy ölelésből kibontakozva tekintetemmel követem minden mozdulatát. Persze nem hiszem el neki amit mondd azzal kapcsolatban, hogy minden rendben van. Mert nincs. Ez az állapot közel sincs ahhoz. Tudtam, hogy első dolga lesz neki a lányáról kérdezni. Erre is számítottam. Unokahúgom említésére elmosolyodom. -Jól van. Tanulgat, növöget. Bex-szel sokat foglalkozunk vele. Hiányzol neki, és nekünk is. - Mondhatjuk, hogy nem fenyegeti most már veszély. Jelenleg. Szeretnénk biztosítani neki a jó, jobb jövőt. Ehhez pedig az első lépés Hayley. Körülnézek. Itt most minden olyan csöndes. Azt hittem, majd farkasok közé kerülök, de sehol nem látni senkit. - Tudnod kell, hogy mindent megteszünk azért, hogy ezt az állapotot mihamarabb megszüntessük.
Tárgy: Re: Farkasok területe Pént. Aug. 28, 2015 12:35 pm
Elijah & Hayley
Full moon, new chance
Talán, az igazat megvallva, ilyenkor a legjobb egyedül lenni. Elmélkedni és elhitetni magunkkal, hogy ilyenkor teljesen mások vagyunk, emberek, újra. Mégis én ezt a fajta örömöt egészen máshogyan élem meg, mint a falkám többi tagja. Hisz míg ők erejük és lelkesedésük teljében boldogan élik meg a hosszadalmas éjszakát, alig várt pillanatot, isznak, esznek, jól érzik magukat, addig én... olyasfajta nyugalomhoz és csendhez menekülök, amire eddig még sosem volt példa. Sőt... a terhességem előtt egy nagyon is életvidám, pörgős, igazán belevaló farkaslánynak véltem magamat. Most meg... Hope és az egész Mikaelson család elvette az eszemet. A szabadságom mellett is. Továbbra is kitartóan lesem az éjszakát, a hold által megvilágított aranyos beütésű tárgyakat, esetleges apró élőlényeket. Talán tücskök lehetnek az állatok, amik itt mellettem felzendülnek egy kósza pillanatban. Már-már elmémet is egy percre pihenni hagyom, mikor a nevem -gondosan figyelt- pontos ejtésére leszek figyelmes. Sietősen kapom tekintetem a hangforrás felé, szemeimet összeszűkítem, mivel az alak még nem teljesen rajzolódott ki előttem. Ám mikor ez is megtörténik, hatalmas megkönnyebbülés közepette pattanok fel a sziklatömbről és futok egyenesen Elijah felé. Egyik kezemmel a pokrócot szorongatom testemen, míg másikkal szorosan átölelem. Egy kósza percre arcomat a vállába fúrom, hogy ne lássa könnytől csillogó szemeimet. - Elijah - nyelek egy hatalmasat neve kiejtése közben, hogy feltörő rohamomat még inkább elcsitítsam. Lassan válok el a vállától, ölelő karjaitól, majd mikor kellemes látótávolságba helyezkedek el, a pokróc széleit egészen az orromig húzom fel. Hisz hazudni talán úgy könnyebb, ha nehezebben hallják meg... - Persze, jól vagyok. Minden rendben. - fintorodok el, amint a szavak elhagyják ajkaimat. - Hope. Hope hogy van? Hogy van a kislányom, Elijah? - jut eszembe a lányom, akit ezidáig sem feledtem. Így hát nem csoda, hogy most is róla kezdek elsőként faggatásba.
Tárgy: Re: Farkasok területe Kedd Aug. 25, 2015 5:12 pm
To Hayley
Ismét elérkezett a telihold. Ilyenkor mindent félreteszek és csak egy dologra koncentrálok. Hogy amint feljön a nagy kerek és fényes égitest, kimenjek a farkasok területére és megkeresem Hayleyt. A hónapban ez az egyetlen nap, amikor tudok vele kommunikálni, amikor tudok neki mondani Hoperól valami újdonságot és arról, hogy hogyan is állunk az átok megtörésével. Mert nekem most ez lebeg a szemem előtt. Egyfolytában. Mert szeretném minden nap a karomba tartani és szeretném ha ő is átélné a kislányának változását. Szörnyű érzés és belegondolni is, hogy mi történne ha nem tudnánk megtörni az átkot. Igaz, nem mondhatnám, hogy nekünk, Ősieknek van ilyen szó a szótárunkban. Mert ahogy emlékszem, mindig találtunk a problémára megfelelő megoldást. Miután Bexszel lefektettük Hopeot és megbeszéltük a teendőket, én utamra indultam. Ő megölelt és kikísért az ajtóhoz és megkért rá, hogy adjam át üdvözletemet Hayleynek. Vissza sem néztem, csak elsétáltam. Ilyenkor mindig kicsit frusztrált leszek. Az érzések magukba kerítenek és nem mondhatnám, hogy még teljesen biztos vagyok magamban egyes dolgokkal. Anyám kínzása óta még nem jöttem teljesen rendbe és nem bízom magamban. Félek, hogy bántani fogok bárkit. Pedig ez nem az én asztalom, mint azt mindenki jól tudja aki körülöttem él. Nem sietek. Zsebbe dugott kézzel baktatok végig az utcákon egészen a mocsárig. Nem mondhatnám, hogy szimpatikus számomra ez a hely. Soha nem élnék itt, csak abban az esetben, ha rá lennék kényszerülve. Egy lelket nem látok ahogy lassan haladok a fák között. Azért résen vagyok. Nem szeretném, ha valaki hátba támadna. Lehet, hogy éppen ezért is válaszom mindig ezt a fák közötti utacskát. Így jobban észrevétlen tudok maradni. Na meg hogy őszinte legyek, most nem hiányzik az sem, hogy valaki leálljon velem beszélni. Csak Hayleyt szeretném már látni. Megtorpanok. A fák közül pillantok ki és meglátom őt. Szerettem mindig figyelni és attól hogy a hónap többi részében farkasként él, még mindig olyan szép mint volt. Egy pár percen keresztül mozdulatlanul állok és azon gondolkodom, mit is mondhatnék neki. Majd kilépek a sötétségből. -Hayley. - Hangom lágy és viszonylag halk. Nem szeretném megijeszteni, így csak lassan közelitek felé. Talán mire odaérek, addigra kirajzolódik az alakom, amelyet eddig a sötét rejtett el. Ha megengedi, nem tartja tolakodásnak, akkor hosszan átölelem. El sem szeretném engedni. Hiányzott. - Tudom, hogy egy logikátlan kérdés, de jól vagy?
Tárgy: Re: Farkasok területe Kedd Aug. 18, 2015 12:52 pm
Elijah & Hayley
Full moon, new chance
Egy újabb telihold. Kettőt kell forognom a tengelyem körül, hogy feleszméljek arra - az amúgy el nem hanyagolható - tényre, hogy ismét két lábon járok. És fázok. Borzalmasan fázok! Kezemmel szorgosan tapintok végig meztelen mellkasomon, amire libabőr szökött, az alábbi percek folyamán. Eddig még sosem éreztem azt, hogy a hideg így rázna, de úgy tűnik a nagy bundától való csúfosan gyors, már-már meglepetésszerű megválás, ezt a furcsa jelenséget váltja ki belőlem. Tekintetemet a megrészegítő, aranyosan ezüst beütésű égitestre emelem. Hosszasan ámuldozok rajta, egészen addig, míg meg nem állapítom azt, hogy szükségét érzem a textilnek vékony testem körül. Így tehát bizonytalan léptekkel ugyan, de elindulok mellem alatt összefonott kezekkel a kijárt ösvényen, egy apró fényforrás felé. Pontosan nem is tudom, mit keresek, igazából csak remélem, hogy találok valamit, ami eltakarja a testem bizonyos pontjait... Pedig egyedül vagyok, nem kéne szégyenlősködnöm, de én mégis ezt teszem. Meztelen lábaim gyorsan juttatnak el a fényforráshoz, ami most csak egy apró lámpát takar. Mosoly csúszik az arcomra, mikor a régimódi, viasszal ellátott tárgy alatt egy rongyos pokrócot találok. Vékony testem köré tekerve az anyagot bújtatom el azt, amit szükségesnek érzek, az esteleges kutakodó szempárok elől. Bár tisztán kihangsúlyoztam, hogy a telihold első órájában senkit nem tűrök meg magam mellett a falkából. Ilyenkor ugyanis szeretek egyedül lenni és a szokottnál hangosabban gondolkodni. Emlékezni, és Hope kedves szellemével kitölteni a szívemben lévő hatalmas űrt, ami már az átok első napjaitól keservesen nyomaszt. Talán az a legrosszabb mindebbe, hogy olyan tehetetlennek érzem magamat. És ez amellett, hogy elkeserít… roppant –és enyhén érthetetlen- módon fel is dühít egyben. A kiszolgáltatottság súlyos érzete fájdalmasan nagy teherként ül a vállamon. Rebekah az átok óta mindösszesen kétszer látogatott meg, és mind a két alkalommal gondosan kifejtette, hogy jelenpillanatban sem Klaus a kedvenc testvére. Hozott nekem ruhákat, bár teljesen feleslegesen, hisz mostanra az összes –valamilyen okból kifolyólag- elenyészett… Elijah-val egészen más a helyzet. Talán csak azért nem öl meg az ideg és a düh, mert tudom, hogy vigyáz a kicsire. Én kértem, hogy Hope élvezzen nála prioritást, még akkor is, ha tudtam, hogy ez azzal jár, hogy kevesebbet is látom. Bár tagadhatatlan, hogy néha igen is szükségét érzem annak, hogy nyugtató szavaival és sajátos észjárásával javítsa egészen cérnavastagságú idegállapotomat.
A holdat kémelem és legszívesebben farkasszemezésbe is kezdenék vele, de… utálok veszíteni. Egy apró, hideg sziklatömbre ülök le és tekintetemet továbbra sem veszem le az uralkodó égitestről. Nyelvem száraz alsóajkamra simul, próbálom egy kicsit megnedvesíteni azt, miközben kezeimmel még jobban összefogom a gyomorfogató szagelegyet tartalmazó pokrócot. Fülemet, hallásomat a csendes némaság kényezteti, ezzel leközölve nekem azt az unalmasan egyszerű tényt, hogy magam vagyok. Egyedül, ismételten.
A Caelestis Infernum egy, a The Vampire Diaries és a The Originals sorozatokon alapuló szerepjátékos oldal, ahol te magad irányíthatod a történéseket és pezsdítheted fel akár Mystic Falls, akár New Orleans életét. Oldalunk 2015. 08. 08-án egy rövid szüneteltetés után, megújult erővel és dizájn-nal nyitotta meg újra a kapuit azok előtt, akik belemernek csöppenni a természetfeletti lények lepte Mystic Fallsba vagy a hibrid király uralta New Orleansba. Ha van benned elég bátorság az ilyenkor egészséges félelem mellett, ne habozz, az éjszaka lényei csak rád várnak! Talán azért, hogy bekebelezzenek a sötétségbe, talán azért, hogy leszámolj velük, de az is megeshet, hogy sorsdöntő ajánlatot szeretnének tenni neked. Rengeteg lehetőség áll előtted, minden út csak arra, vár, hogy végig járd. Lehetsz a város jótevője, ugyanakkor lehetsz az, akinek már a neve hallatán kirázza a hideg az embereket. Te döntöd el, milyen hírnévnek örvendhetsz! A sorozatban történtek –némi változtatással ugyan, de – párhuzamban vannak oldalunk történéseivel. A veszélyes helyzetek és az izgalmak ugyanakkor nem változtak, ha biztosan jól átgondoltad a döntésed, kis csapatunk szívesen vár téged! :) Oldalunkat négy kedves, segítőkész, mindenre elszánt Admin vezeti, akik éjjel-nappal készenlétben állnak óhajaitokat, sóhajaitokat valóra váltani, kérdéseitekben, kéréseitekben segíteni. Ne félj segítséget kérni, normális esetben nem harapnak… A világunk nyitva áll előtted. Van elég bátorságod belépni?
2013.12.20
come to us, darling
we won't bite you
tweet-tweet
it's like screaming, but no one's hear
they are here
and they enjoy every second
Jelenleg 64 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 64 vendég :: 1 Bot