Újra itt vagyok a Whitmore-on. Kicsit furcsa érzés kerít hatalmába, mikor eszembe jutnak azok a dolgok amik itt történtek velem, míg itt voltam. Először az a rejtélyes halál eset a szobatársunkkal, aztán ott van még Dr. Wes Maxfield is, aki vámpírokon kísérletezett. Ő tartotta anno fogva Damont és Enzot is, illetve pár évvel ezelőtt engem is, de szerencsére megúsztam azt, hogy rajtam bármi fajta kísérletet is műveljen a testemen. Nem túl sok jó emlékem köt ide, de úgy döntöttem, hogy adok ennek a helynek még egy esélyt, hisz ember lettem, ideje elkezdenem normális életet élni, ahhoz pedig az első lépés az, hogy folytatom az egyetemet. Sikerült rá vennem Carolinet, hogy jöjjön velem vissza, és hála az égnek beadta a derekát. Úgy gondolom, hogy a suli kellően elfogja tudni vonni a figyelmét, gondolatait anyukája haláláról... Teljesen kivan készülve, ez érthető, én is nagyon magam alatt voltam mikor az én szüleim haltak meg, én már ezt egyszer végig csináltam és nem kívántam senkinek sem azt a fájdalmat, ami ezzel jár. Caroline próbálkozott mindennel, de nem tudta megmenteni az anyját, és talán valamilyen módon érthető az, hogy azt érezte a legjobb döntésnek, hogy kikapcsolja az érzelmeit, pedig nem volt jó, én már csak tudom, mikor az ember vissza kapcsol, ugyan úgy érzi a fájdalmat. Erre nincs jó megoldás, csak hagyni kell, hogy az idő valamennyire begyógyítsa a sebeket.
Caroline a kolesz szobánkban maradt arra hivatkozva, hogy kicsit kitakarítja. Próbáltam meggyőzni, hogy jöjjön velem, de nem akart, úgy hogy egyedül intézem el a beiratkozáshoz szükséges dolgokat. Úgy is kész leszek vele pár perc alatt.
Mikor elintéztem a dolgokat, a suli büféjébe megyek, hogy vegyek magamnak valami kaját. Veszek is egy szendvicset, de nem megyek vissza a szobába, hanem oda megyek egy idegenhez aki eléggé fapofával ül a széken.
- Nem túl jó egyedül lenni, nem gondolod? - mondom neki barátságos hangnemben mikor oda megyek hozzá, s megállok mellette. - Elena vagyok. - mutatkozok be.

to Alex

xxx ● zene● lesz jobb