• hallgasd történetem... Más idők jártak még, amikor megláttam a napvilágot, ahogyan én is másabb voltam, mint most. Mosoly ült az arcomon, hittem az emberek jóságában, ahogyan hittem abban is, hogy a családi szeretet bármire képes. Naiv voltam. Elveszítettem mindent, a hitemet, a lányomat és a családomat is. Esélyt se kaptam arra, hogy bizonyítsak. Egyszerűen csak elvették tőlem. Nem volt semmim se, menekültem és kerestem hogyan élhetném túl ezt az új helyzetet. Így ismertem meg az ősi családot is. Még ekkor kicsit volt hitem, felcsillant a remény, de újra hibáztam, újra elbuktam és talán ekkor változtam meg igazán. Vámpír lett belőlem, hiszen más megoldást nem láttam az életben maradásra, csak ezt. Tudtam, hogy a nyomomban lesznek, de nem tehettem semmit se. Menekülni, túlélni. Az évek alatt megerősödtem. Rájöttem arra, hogy képes vagyok bármire a céljaimért és olyan erő lakozik bennem, amiről eddig fogalmam sem volt.

Sokan kegyetlennek, önzőnek és játékosnak tartanak, talán nem is tévednek akkorát, hiszen kihasználom a természet által adott adottságaimat és már egy kisebb hírnévre is szert tettem. Azt hiszem valamit igazán jól csináltam. A legtöbb vámpír hallott már rólam, de kevesen vannak azok, akik találkoztak is velem és még mindig életben vannak. Tartanak tőlem, hiszen sokak szerint nincs szívem és bárkit habozás nélkül megölök. Nem tévednek és szeretem látni azt, ahogyan megijednek tőlem, azt ahogyan a játékszereim lesznek vagy éppen az életükért könyörögnek. Az élet nem volt hozzám kegyes, mindentől megfosztott, így nekem miért kellett volna jónak lennem?! Minden egyes másodperccel egyre távolabb kerültem a helyes úttól és a régi önmagamtól.


Stefan: Katherine??
Katherine: The one and only... sort of.
Enyémek voltak a Salvatore testvérek, de most a hasonmásom játszik velük. Visszatértem a kicsiny Mystic Fallsba és ezt a kis szöszkével meg is üzentem. Nem érdekelt, hogy mi lesz vele vagy túl fogja-e élni, egyszerűen csak eszköz volt számomra és semmi több. Egy hírhozó. Persze, azóta vele is volt egy közös ügyem, de ez nem jelenti azt, hogy a legjobb barátnőm lenne. Nem bízok senkiben se, mert mindig mások miatt égettem meg magamat.


Mi a célom és mit akarok itt?! Nos, az maradjon az én kis titkom, de addig is élvezem, hogy felbolygathatom a kedélyeket és kedvemre szórakozhatok azzal, akivel akarok. Jobb, ha senki se kerül az utamba, hiszen nincsenek szabályok, szóval semmi se tarthat vissza semmitől.. Talán még képes lennék ölni is, mivel a céljaimért bármire képes vagyok! Természetesen azt se szabad elfelejteni, hogy mindenki úgy tudja, hogy meghaltam, de újra itt vagyok. Pelyhemre viszont ember vagyok, de ez nem jelenti azt, hogy az évszázadok alatt tanult fortélyokat nem vetném be. Na, meg az se olyan biztos, hogy túl sokáig leszek ember.

"No rules, Stefan. Don't you remember? No rules"