• hallgasd történetem... Reggel álmos voltam, szinte nem bírtam kinyitni a szemeimet, hogy miért? Mert be akartam bizonyítani azt, amit már lassan egy éve ismételgetnek a szüleim és a családom. Nem akartam elhinni, hogy a barátnőm vérfarkas. Egy éve ismerem, és azt hiszem, hogy ha megbízna, bennem elmondaná, hogy egy mitikus lény. De nem tette, mondták, hogy nyissam már ki a szemem és ne akarjam megtagadni a véremet. Nem értettem, hogy ezt mire mondják, egészen addig, míg nem tűnt fel, hogy minden hónapban eltűnik egy éjszaka. Eddig nem is volt furcsa, mert mindenkinek kell a kikapcsolódás, meg a barátnőkkel való pizsipartik. Aztán minden hónapban mikor eltűnt, a nagybátyám belépet a szobámba és közölte, hogy telihold van. Ez persze elkezdte piszkálni a bennem szunnyadó vadászt. Először azt gondoltam, hogy csak húzzák az agyam, vagy próbálnak másfelé terelni, egy másik vadászhoz, hogy minél sikeresebbek legyenek az utódok. De aztán nem nyugodtam.
Mikor már harmadik hónapban mondta le a randinkat teliholdkor, akkor elindultam felkutatni. Éreztem a zsigereimben, hogy valami nem okés. Ahogy a gerincemen végig szaladt az a furcsa érzés, hogy akár valamit is titkol előlem Sasha.. Egy éve boldogan élek álmaim nőjével, aki ugyan olyan, mint én, de mindkettőnknek van titka. Én azt titkolom, hogy vadász, ő pedig azt, hogy mi a francért tűnik el előlem minden teliholdkor. Reméltem, sőt még imádkoztam is, hogy ne legyen igazuk. De mikor megláttam, hogy hova megy, nem mentem tovább. Nem kellet tovább mennem. Tudtam, hogy igazuk van. Ott álltam és néztem, mint egy idióta, talán vártam, hogy kijöjjön, és a barátnőivel röhögjön, hogy megcsinálták a hülyeséget és mehet, tovább a felelsz vagy mersz. Talán azért mert lesújtó volt megbizonyosodni róla, hogy a családomnak igaza volt, hogy a barátnőm nem egy szimpla lány, akit felszedtem a gimiben. Teljesen szétharapdáltam belülről a számat, míg vissza értem a lakásba, és izomból becsaptam a bejárati ajtót, a családom pedig már rég ott ült a nappaliba.
- Ha kitört az üveg, a saját kezeddel fogod visszaragasztani! – mormolta anyám miközben rám sem hederített. Apám csak csóválta a fejét és a nagybátyám arcán olyan elégedett vigyor ült, amitől úgy isten igazából lehánytam volna.
- Miért? Miért nem öltétek meg? – szinte ordítottam és a hajamba marva körbe-körbe sétáltam, mint akinek épp elment az esze. Ha annyira tudták, ha tisztában voltak vele, akkor miért nem ölték meg, mikor lett volna alkalmuk? Erre nem, hagyták, hogy bolondot csináljak magamból és egy évig játszam a szerelmes lovagot.
- Te felelőtlenséged, te fogod tisztázni. – mondta apám olyan jegesen, mintha arcul csaptak volna. Nem hittem el, hogy még is miről beszél.
- Ajánlom, hogy ne az ágyadba csináld, felszöktek az árak. – jegyezte meg gúnyolódva a nagybátyám én pedig az első adandó tárgyat, ami a kezemnél volt hozzá vágtam, de mivel elhajolt hangos csattanással apró darabokra hullott és szerencsétlenségemre anyám kedvenc kínai vázája volt az, ami oly’ nagy szeretettel szeretett. Én meg szimplán egy epés beszólásért összetörtem.
- Lődd fejbe. Mindenki gondját megoldod. Vagy még jobb. Kutasd fel a falkáját, férkőzz a bizalmába és akkor mindenkit lemészárolunk. – fordult most először felém apám.
- Mutasd meg, hogy hű vagy a családodhoz. – morogta anyám, és éreztem, hogy itt már nincs mit tennem Bár nem akarom megtenni, mert bármi történt, mert bármi is Ő, attól még szeretem és a barátnőm. Bár választanom kell, hogy mit fogok csinálni, nem tudok. A mérleg pont középen van és nekem lassan meg kell döntenem valamelyik oldalra.