Tárgy: Re: Kültéri asztalok Szer. Aug. 26, 2015 3:25 pm
Sarah & Elijah
Mivel még mindig nem jutottam a Hayley átkának feloldásának megoldására, ezért teljes gőzerővel járom New Orleans boszorkányainak otthonát, különböző boltjait és persze szent helyeit. Nem mondhatnám, hogy ez a legjobb elfoglatság, amit el tudok képzelni az életemben, de muszáj megtennem, mert különben Hayley élete hátra levő részét farkasként fogja tölteni és csak teliholdkor tud majd emberré változni. Ez senkinek sem lenne jó. Főleg nem nekem. Mert hiányzik és szerintem én szeretném legjobban, hogy az unokahúgom végre az anyukája karjaiban lehessen és semmiképpen ne kelljen onnan kiszakadnia többet. Mert rémes lesz neki így felnőni. Anya nélkül. Jelen esetben ha rajtam múlik, akkor Klaust nem mondanám jó apának. Tudom, hogy törődik vele és rengeteget számít neki Hope, de amit tett Hayleyvel, -akármiért is tette- nem volt teljesen reális. A francia negyedben jártam végig a mai napot. Több kevesebb sikerrel. Volt, aki tudott tippeket mondani de egyelőre ezzel sem megyek valami sokra. Néha úgy érzem, hogy soha nem fog nyugodt lenni az életünk. Hogy soha nem fogunk találni valakit aki mellett nyugodtam élhetünk. Talán ez a büntetésünk azért, amiért ilyen sokáig a világon vagyunk és még tovább is... Ahogy haladok el a sétányon a különböző éttermek és bárok mellett kíváncsian szemlélem végig az üzleteket, hátha kifelejtettem valamelyiket. Ekkor mellettem egy lány leejti a táskáját, amire megtorpanok és illedelmesen felnyújtom neki azt. -Semmi probléma. Vigyázz a fáradtsággal, nehogy miatta valami nagyobb bajod essen. - Rápillantok miközben apró mosolyra húzom a számat. Nagyon emlékeztet valakire. Csak nem tudom, hogy kire. El kell gondolkodom, de nem hagyok helyet a csendnek. - Nagyon hasonlítasz valakire az ismerőseim közül... ismerhetjük egymást, valahonnan? - Néha már magam sem tudom, hogy ki ismerhetek és kit nem, mert lehet, hogy csak egyszer találkoztunk eddig és nem jegyeztem meg túl jól az arcát vagy valami egyéb...
Tárgy: Re: Kültéri asztalok Szer. Aug. 26, 2015 1:21 am
Elijah & Sarah
A Duke egyetem számomra olyan volt mint a második otthonom. Az első helyen természetesen a családi otthonom van, de már 1 éve a Duke kollégiumában lakom, s szerencsére tökéletes az életem. Persze a tökéletes mellé jön a kis betűs rész is, ami jelen esetben egy eltemetett család, Salvatore fivérek akik nem mellesleg vámpírok. A hab a tortán, hogy én magam is Salvatore vagyok, sőt az unokahúguk. A tökéletes kis életem kezd romba dőlni, de ezt nem hagyhatom semmi áron. Vissza kellett térnem az eredeti életembe s elfelejteni amit Enzo osztott meg velem. A professzorom új évi feladata az volt, hogy New Orleans-ba kellett utaznom s le kell hogy fényképezzem az ottani kultúrát. Nem okozott nekem ez nagy fáradtságot, imádtam utazni nézelődni de leginkább fotózni. Nem volt valami rövid az út, mondhatni el is fáradtam, cirka 5 órát kellett, hogy vezessek. Ez a része nem volt a kedvencem, vezetés közben hamarabb elfáradok mintha a maratont futnám le. Hallottam már erről a városról s tudtam, hogy pont a Francia negyednél álltam meg. Bármennyire is fáradt voltam fogtam a fényképezőgépemet s a környékről örökíttettem meg pár fotót. Kezdtem úgy érezni ha nem üllők le akár 5 percet itt ájulok el. Nem volt kedvemre, hogy még sétáljak is de szerencsére nem is kellett, pont előttem volt a Rousseau's bár. Ilyen helyekre nem szokásom betérni, alapból nem szeretem a konfliktusokat s igyekszem is nem vitába keveredni. A kényszer viszont most rá vesz, hogy valami olyat tegyek amit nem szoktam. Először a pult felé mentem míg kikértem az italomat.- Helló! Egy limonádét kérnék, megköszönném ha a külső asztalhoz hozná. Köszönöm! - Szeretem a más kultúrában s városban élő embereket. Külsőre úgy néznek ki mint mi, de ha jobban megnézzük még is teljesen mások. Pillanatok alatt megkaptam az italomat, miközben lassan iszogattam addig fotóztam a környéket. Igen csak csöndes környékre tévedtem, vagy lehet csak most ilyen. Közben a telefonommal babráltam, Matt -től kaptam egy üzenetet. Már kezdtem azt hinni teljesen elfelejtett mióta Enzo kikerült a képből s tényleg csak miatta barátkozott velem. Épp pötyögtem vissza neki az új üzenetemet mikor véletlenül leejtettem a táskámat s egy udvarias úriember felvette nekem s visszaadtam. -Köszönöm szépen, valahogy a telefon és a fáradtság nem megy össze, ha a kettőt összeadjuk ügyetlenséggel lesz egyenlő. -
Jacqueline de'Schreave
No one's gonna take my soul away
❦ Hozzászólások száma :
94
❦ Érkezés :
2015. Jun. 08.
❦ Kor :
30
❦ Tartózkodási hely :
∙∙∙ mystic falls
WEREWOLF
keep my secrets well
Tárgy: Kültéri asztalok Pént. Jún. 26, 2015 6:24 am
A Caelestis Infernum egy, a The Vampire Diaries és a The Originals sorozatokon alapuló szerepjátékos oldal, ahol te magad irányíthatod a történéseket és pezsdítheted fel akár Mystic Falls, akár New Orleans életét. Oldalunk 2015. 08. 08-án egy rövid szüneteltetés után, megújult erővel és dizájn-nal nyitotta meg újra a kapuit azok előtt, akik belemernek csöppenni a természetfeletti lények lepte Mystic Fallsba vagy a hibrid király uralta New Orleansba. Ha van benned elég bátorság az ilyenkor egészséges félelem mellett, ne habozz, az éjszaka lényei csak rád várnak! Talán azért, hogy bekebelezzenek a sötétségbe, talán azért, hogy leszámolj velük, de az is megeshet, hogy sorsdöntő ajánlatot szeretnének tenni neked. Rengeteg lehetőség áll előtted, minden út csak arra, vár, hogy végig járd. Lehetsz a város jótevője, ugyanakkor lehetsz az, akinek már a neve hallatán kirázza a hideg az embereket. Te döntöd el, milyen hírnévnek örvendhetsz! A sorozatban történtek –némi változtatással ugyan, de – párhuzamban vannak oldalunk történéseivel. A veszélyes helyzetek és az izgalmak ugyanakkor nem változtak, ha biztosan jól átgondoltad a döntésed, kis csapatunk szívesen vár téged! :) Oldalunkat négy kedves, segítőkész, mindenre elszánt Admin vezeti, akik éjjel-nappal készenlétben állnak óhajaitokat, sóhajaitokat valóra váltani, kérdéseitekben, kéréseitekben segíteni. Ne félj segítséget kérni, normális esetben nem harapnak… A világunk nyitva áll előtted. Van elég bátorságod belépni?
2013.12.20
come to us, darling
we won't bite you
tweet-tweet
it's like screaming, but no one's hear
they are here
and they enjoy every second
Jelenleg 197 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 197 vendég :: 1 Bot
Kezdőlap 
A Duke egyetem számomra olyan volt mint a második otthonom. Az első helyen természetesen a családi otthonom van, de már 1 éve a Duke kollégiumában lakom, s szerencsére tökéletes az életem. Persze a tökéletes mellé jön a kis betűs rész is, ami jelen esetben egy eltemetett család, Salvatore fivérek akik nem mellesleg vámpírok. A hab a tortán, hogy én magam is Salvatore vagyok, sőt az unokahúguk. A tökéletes kis életem kezd romba dőlni, de ezt nem hagyhatom semmi áron. Vissza kellett térnem az eredeti életembe s elfelejteni amit Enzo osztott meg velem. A professzorom új évi feladata az volt, hogy New Orleans-ba kellett utaznom s le kell hogy fényképezzem az ottani kultúrát. Nem okozott nekem ez nagy fáradtságot, imádtam utazni nézelődni de leginkább fotózni. Nem volt valami rövid az út, mondhatni el is fáradtam, cirka 5 órát kellett, hogy vezessek. Ez a része nem volt a kedvencem, vezetés közben hamarabb elfáradok mintha a maratont futnám le. Hallottam már erről a városról s tudtam, hogy pont a Francia negyednél álltam meg. Bármennyire is fáradt voltam fogtam a fényképezőgépemet s a környékről örökíttettem meg pár fotót. Kezdtem úgy érezni ha nem üllők le akár 5 percet itt ájulok el. Nem volt kedvemre, hogy még sétáljak is de szerencsére nem is kellett, pont előttem volt a Rousseau's bár. Ilyen helyekre nem szokásom betérni, alapból nem szeretem a konfliktusokat s igyekszem is nem vitába keveredni. A kényszer viszont most rá vesz, hogy valami olyat tegyek amit nem szoktam. Először a pult felé mentem míg kikértem az italomat.- Helló! Egy limonádét kérnék, megköszönném ha a külső asztalhoz hozná. Köszönöm! - Szeretem a más kultúrában s városban élő embereket. Külsőre úgy néznek ki mint mi, de ha jobban megnézzük még is teljesen mások. Pillanatok alatt megkaptam az italomat, miközben lassan iszogattam addig fotóztam a környéket. Igen csak csöndes környékre tévedtem, vagy lehet csak most ilyen. Közben a telefonommal babráltam, Matt -től kaptam egy üzenetet. Már kezdtem azt hinni teljesen elfelejtett mióta Enzo kikerült a képből s tényleg csak miatta barátkozott velem. Épp pötyögtem vissza neki az új üzenetemet mikor véletlenül leejtettem a táskámat s egy udvarias úriember felvette nekem s visszaadtam. -Köszönöm szépen, valahogy a telefon és a fáradtság nem megy össze, ha a kettőt összeadjuk ügyetlenséggel lesz egyenlő. - 
