Ana Thorne

Tárgy: Re: Ana Thorne Kedd Aug. 25, 2015 8:25 pm

elfogadva, gratulálunk

üdvözöllek családunk körében

Ana, üdvözöllek itt! :*:

Köszönöm szépen, hogy ilyen nagy türelemmel vártál rám, ezért igyekszem téged gyorsan elfogadni, hogy minél hamarabb bevehesd a játékteret! Very Happy

Mostanában egyre több pontokba szedett lappal találkozom, amiknek megírására én valahogy sosem voltam képes, az mégis nagyon szokott tetszeni, ha mások szépen megírják, ahogy te megírtad! :bú:

Szépen, könnyedén fogalmazol, jó olvasni a szavaidat, így estére nekem például külön jól esett, hogy egy ilyen lapot olvashattam, még akkor is, ha most egy újabb vadászt szabadítok ezzel a városra... Rolling Eyes

Apropó vadászok... az életük sosem könnyű, sajnálom, hogy te is az élet rögösebb oldalán haladva ismerkedtél meg a "szörnyekkel" és, hogy ebben benne volt az édesanyád és az egy szem barátod elvesztése is. De bármit is mondjon az apád, igenis szüksége van mindenkinek a szeretetre, a barátokra, így nagyon reménykedem benne, hogy a te különösen szeszélyes személyed is rátalál nálunk mindezekre! El vagy fogadva, szaladj foglalózni, ha még nem tetted volna, aztán játszani! :já:

Tárgy: Ana Thorne Hétf. Aug. 24, 2015 3:24 pm

Anastasia Thorne

The love is weakness

user neve • kora

• becenév: Ana
• születési hely, dátum: 1991. január 12. Onthario, Kanada
• faj: Ember/vadász
• kor: 24
• családi állapot: bonyolult
• foglalkozás egyetemista
• play by: Eliza Taylor
• kapcsolat a családdal: Az apámmal élek, mert anyám meghalt, amikor tizenhárom éves voltam. Egy vámpír végzett vele, én pedig akkor döntöttem el végleg, hogy csatlakozom apámhoz, és vadász leszek. Imádom őt. A kapcsolatunk szinte tökéletes, ő tanít, én pedig tanulok. Erős szabályok között élünk, de ez így jó. Rendben van. Ami a bátyámat illeti... illetve a mostoha bátyámat... pár éve nem is láttam már, még csak nem is hívott, nem keresett, de az érzéseim még mindig nem halványultak. A szeretet gyengeség, ez a mottóm, de akkor is, őt nem olyan könnyű elfelejteni...

• amik egyedivé tesznek:
• Szőke: Természetes szőke fürtökkel rendelkezem. Bár gyerekkoromban barna hajam volt az idők folyamán, apránként kiszőkültek a tincseim, és így is maradtak. Szeretem, mert különleges. Az emberek alapjáraton hülyének, vagy ostobának titulálnak miatta, de ez az átka. Megszoktam. Imádom, mikor rájuk cáfolok, és nagyot néztek, hogy erre egy szőke is képes volt?
• Méretek: Alacsony vagyok a magam százhatvan centijével. Viszonylag teltkarcsú alakom van, a csípőm nem túl széles, de a melleim kerekdedek, és a derekam is formás. Szeretem. Masszív alkatomra különben is szükségem van, hiszen egy vámpír/vérfarkas vadász nem lehet olyan, hogy minden kis szellő elfújja.
• Mozgás: Gyors vagyok, kis helyekre is beférek, és valamennyi erő is szorult belém. A reflexeim kiválóak, ez kombinálva a megfigyelőképességemmel azt eredményezni, hogy mindenki, akivel harcolok, alulról fogja szagolni az ibolyát.
• Öltözködés: Viszonylag bármit szívesen elhordok, ami tetszik, és amit kényelmesnek gondolok. Egyedül a magas sarkú cipőktől kíméljetek meg, mert nem bírom őket. Folyton fáj bennük, a lában, és ez nem tetszik. Ráadásul, milyen hülyén néznék ki, ha tűsarkúban mennék farkas lesre, nem?
• Szeretet: Ez az a szó, ami talán a legkevésbé jellemez engem. Miután anyám meghalt, én csúsztam szét a leginkább a családunkban. Még a mostoha bátyám sem tudott felvidítani, vagy helyre rakni kicsit. Ekkor apám azt mondta nekem, „Kedvesem! A szeretet gyengeség! Azóta nem koncentrálok arra, hogy bárkit is megszeressek. Az apám és a testvérem az egyetlenek, akik közel állnak hozzám, senki más… tőlem fel is fordulhatna mindenki.
• Harag: Könnyen dühbe guruluk az biztos, csak egy rossz szó, vagy egy csúnya pillantás, és egyből neki esek a személynek, aki helytelenül viselkedett velem. Ez talán azért van, mert nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy minden emberben van egy szörnyeteg, és ha hagyjuk őket kiszabadulni, vállalnunk kell miatta a felelősséget.
• Állatok: Nagyon szeretem az állatokat, bár nekem sajnos nincsenek, mert az egyetem és a folytonos vadászat miatt elhanyagolnám őket, azt pedig nem szeretném. Szóval beérem azzal, hogy megcirógathatok pár kóbor macskát az úton, ha összefutok velük.
• Tenger: A bátyám mindig azt mondta, olyan vagyok, mint a tenger. Rejtélyes, és titokzatos, de szeszélyes és néha haragos. Talán tényleg igaza van. Tökéletes a metafora használata, hogyha rólam van szó.

multik • tapasztalat

• hallgasd történetem...
• Család: Egy igen nagy városban, Ontharioban születtem, és egy igen otthonos, bár kis kertes házban éltem le silány kis gyermekkoromat. Anyámnál tíz éves koromban rákot diagnosztizáltak… akkor még nem értettem, hogy mindez mivel jár, és mivel apám nem mutatott semmit, semmi fájdalmat, még csak könnyeket sem ejtett, nem is gondoltam, hogy mind ez rosszat jelenthet. Három év múlva, egy vámpír tört be a házunkba, és megölte az anyámat, szemrebbenés nélkül. Apám már későn ért oda. Én és a bátyám a gardróbba bújtunk előle, a testvérem nem akart kiengedni, pedig segíteni akartam. Apám akkor azt mondta, a szeretet gyengeség, és ez segített tovább lépnem. Ami a bátyámat illeti, ő nem a vértestvérem. Egy nap bekopogtatott hozzánk, félholt volt és félt, apámék pedig befogadták, saját gyermekükként nevelték, én pedig beleszerettem. Nem tudom miért, nem tudom hogyan, de megtörtént, és ez ellen nem tudok tenni semmit.
• Vadászat: Éppen csak, hogy betöltöttem a tizennegyedik életévemet, amikor az apám maga mellé vett, hogy megtanítson ölni. Tudom, durván hangzik, de a családunkban szinte mindenki vadász volt, én pedig eltökéltem, hogy megbosszulom anyám halálát, mégpedig úgy, hogy minden vérszívót és szörnyeteget, akit ez a világ tartogat, megölök. Vér vért követel.
• Testvér: Igen. Van egy bátyám, akiről már mondtam, hogy nem vérszerinti testvérem. Igazán meghatározó részt tölt be az életemben, hiszen még kiskoromban kerültünk össze, így a jelenléte nagy hatással volt az én jellemem fejlődésére. Szeretem őt, igen, és ő ezt tudja, de sosem említette, hogy hasonló képen érezne irántam. Nem viszonozta az érzelmeimet, bár igaz, nem közeledtem hozzá olyan szinten, hogy mondjuk, megpróbáljam megcsókolni. Ő elment egyetemre, én pedig ide jöttem az apámmal. Lehet, hogy soha többé nem fogom őt látni.
• Barátok: Eddig egész életemben egy barátom volt. Sandrának hívták, és tényleg jóban-rosszban együtt voltunk egészen addig, amíg egy este be nem indította az átkát. Részeg volt, és beszámíthatatlan. Felhívott, hogy megölt egy embert, és most történik vele valami. Azonnal tudtam, hogy vérfarkas, és hogy meg kell ölnöm. Azóta nincsenek barátaim.