• hallgasd történetem... Hol is kezdhetném? Nekem teljesen más időszámításaim vannak, mint másoknak. Mondhatnám elég humoros, mivel én már túl vagyok a halálon is. Szó szerint igaz, hogy megszüllettem, éltem aztán meghalltam. Mégis itt vagyok. Mégse tudok átlépni abba a bizonyos túlvilágba, mert nem hiszem, hogy mindenki itt marad szellemként kísérteni.
Ráadásul mondhatnám az is, hogy ez már a harmadik létezésem. Voltam már ember, vámpír és most szellem vagyok. Hogy melyiket élveztem a legjobban? Nem tudnék választani. Mindegyik más okból kifolyólag tetszett, tetszik.
Emberként igazán elememben voltam. Mindent kipróbáltam amit lehetett. A legjobb pillanatok egyike amikor legénybúcsút tartottak a Grillben és én voltam a szerencsés aki ott maradhatott velük, mert a többiek időközben mind elszállingóztak. Nem voltak sokan, úgy 7-8. Egy ideig csak kiszolgáltam őket, végül már én se tudtam ellenállni a piának és ittam, mint a vizet. Nem kevés alkoholt fogyasztottunk akkor a bárban, mint ahogy azt egy jó legénybúcsún illik. Na meg persze előkerültek a drogok is.
Arra már nem emlékszem hogyan, de valahogy az egyik srác ölébe kerültem és teljesen belefeledkeztünk a másikba. Nyaltuk, faltuk egymást. Mondanom se kell, de a srác egy álom volt. Igazán értett ahhoz amit csinált. Aztán egyre jobban kívántuk egymást és lassan lekerültek rólunk a ruhák is. Ott estünk egymásnak, az egyik asztalon, akkora már a többi srác is felfigyelt ránk. Akik persze nem bírták ki, hogy rá ne rántsanak. Érdekes volt, ahogy majdnem minden asztalon végigjártunk és közben körülöttünk lévők is magukkal és persze velünk voltak elfoglalva.
Még mindig beleborzonganék és elkapna a vágy ha lehetne. Annyira izgató volt és leírhatatlan élmény. Persze kiderült, hogy a srác akivel egymáséi lettünk azon a bizonyos éjszakán, nem volt más, mint a vőlegény. A folytatás, már nem volt ilyen jó. Elvette a szöszi kis babáját, de utána még rengetegszer kereste a társaságomat. De nem voltam rá vevő, akármennyire is fantasztikus volt, már nem izgatott. Hidegen hagyott, meg aztán összejöttünk Tylerrel.
Mikor ilyen dolgokon filózok, annyira bánom, hogy már nem élhetek, hogy nem térhetek vissza a világba. Bár találhatnék egy kiskaput, hogy visszatérhessek az élők világába. Szeretnék újra lélegezni, újra élni. És hatalmasakat...
Furcsa de vámpírként is pont egy ilyen eseményhez köthető életem legjobb élménye. Bár akkor már nem is éltem. Furcsa ez a világ. Annyi féle halál létezik. Van amikor még élsz, de már nem a szó szoros értelemben, inkább már csak létezel.
De megint terelem a témát, úgyhogy visszatérve vámpírságomhoz. Nem sokat élvezhettem ezt a pár hetet, de azt a kis időt is kitudtam használni.
Egyszer, csak úgy spontán gondolattol vezérelve elindultam egy kis éjszakai sétára. Nem is gondoltam semmire, azt se tudtam hol fogok kikötni, vagy mit fogok csinálni. Aztán az erdő mellett megakadt a szemem egy ölelkező páron. Azt hitték nem látok és nem hallok semmit, de nagyon tévedtek. Egyiküket sem ismertem, valószínűleg csak átutazok voltak. De nem juthattak messzire.
Amint odaértem hozzájuk, megriadtak és rögtön abbahagyták amit csináltak. Mintha valami szégyellni való dolog lenne. Bár ez az egyik legjobb örömforrás, mégsem szoktuk másokkal megosztani, csak a párunkkal.
Ahogy elsétáltam mellettük éreztem a megkönnyebbülésüket és ez kattintott át valamit bennem. Egyik pillanatban még ott sétálok, a másikban a csaj már holtak esik össze. Olyan gyorsan történt, minden, hogy a hapsinak, - aki az igazat megvallva egy adonisz volt – ideje se volt felfogni mi történik. Utána meg már nem is emlékezett rá, hogy kitörtem a barátnője nyakát, de még arra sem, hogy valaha is létezett. Akkor próbált először az idézést és sikerült is, mázlimra.
Nem akartam futni hagyni a prédámat, így hamar egymásra találtunk és míg az előbb még mást most engem szegezett a fának. Annyira eltalált minden mozdulatot és pontosan tudta, hogyan kell velem bánni. Ahogy egyre közeledtem a csúcsra egyszer csak ráharaptam a nyakára és ahogy egyre jobban ziháltunk, úgy szívtam a vérét. Mintha csak valami filmben lettünk volna, pontosan esett össze amikor nekem sikerült a csúcsra jutnom.
E két történet után már biztos elkönyveltél valami nimfómániásnak. De nem voltam az. Csak szerettem az élvezeteket hajszolni. Ez voltam én, egy belevaló és életrevaló csaj, akinek mégsem adatott meg, hogy éljen.
De nehogy azt hidd, hogy most majd könnyezni fogok. Annál én sokkal erősebb vagyok, mintsem, hogy egy ilyen kis dolog, mint a halál legyőzzön. Most meg biztosan azt hiszed, hogy nagyképű vagyok. Ebben az esetben igazad van.