Pár nappal ezelőtt jutottam el odáig, hogy béreljek végre magamnak egy lakást. Elvégre... nem élhetek az újonnan szerzett ismerőseim nyakán, mert aztán még ők vagy a szüleik megutálnak és kiteszik a szűröm. Na mindegy is. A kertvárostól nem messze vettem ki egy kis lakást, ilyen egyszemélyeset, félig berendezve. Ha találok munkát és lesz több pénzem, na meg szerintem egy kicsit biztatni fogom a tulajt piszkos módon, akkor megveszem az egész kócerájt. Nem rossz ez a hely, sőt... igazán tetszik a kis kertecske a tavacskával és az előtte lévő terasszal. Annyira rám vall ez a hely. Remélem, hogy nem fogok úgy járni, mint az előzővel. Tele volt hullákkal. Egy kicsit túlságosan beleéltem magam a vámpír létembe, de megfogadtam, hogy az új helyen nem fogok ilyet tenni.
A minap telepakoltam a hűtőmet itallal és édességgel -a két legfontosabb dolog az életben maradáshoz- úgyhogy most előszeretettel bújok bele az imént említett szerkezetbe és próbálok rájönni, hogy mit is tudnék összekutyulni, hogy érdekesebb legyen a dolog. Végül előveszek egy üveg vodkát és két csomag gumicukrot. Felkapcsolom a számítógépet, feltekerem a hangszórókat és valami jó kis zenét kezdek el engedni a YouTube-ról. Ugrabugrálok, egyszer én iszom az italból egyszer pedig a tálba öntöm a macikra, majd mikor úgy látom, elég lesz bedobom vissza a hűtőbe. Energiaital után kutatok, mikor valaki beront a helyiségbe, én pedig majdnem a plafonig ugrom ijedtemben. Hátrafordulok.
-LIV! Az istenit! Halálra rémisztettél. Nem is tudom, miért adtam neked kulcsot. - Kifújom lassan a levegőt, majd elmosolyodom és odasasszézok a lánykához. Nemrég találkoztunk csak, de a legjobb barátnőm lett. Imádom. De az arcán látszik, hogy valami nagyon bántja. Átkarolom a vállát és egy kósza hajtincsét a többi közé igazítom. - Csak vicceltem, ugye tudod? Mi a baj?