|
| Szerző | Üzenet |
---|
No one's gonna take my soul away ❦ Hozzászólások száma : 72
❦ Érkezés : 2015. Jun. 24.
❦ Tartózkodási hely : ⊰ new orleans
HYBRID keep my secrets well | Tárgy: Re: Sweet Vampire Csüt. Aug. 20, 2015 12:50 pm | |
| elfogadva, gratulálunk üdvözöllek családunk körében Beatrice! Szeretném elmondani, hogy a lapod igazán kellemes olvasás volt. Külön tetszett a külső- és a belsőleírásod, mivel ezidáig ilyen megközelítésben még nem nagyon találkoztam! Szimpatikus karakternek tűnsz, biztos színes foltja leszel a közösségünknek! Az előtörténeted is nagyon tetszett, E/3-ban íródó lapokat amúgy is ritkán olvasok, tehát külön felüdülés volt számomra ez is. Sajnálom az édesanyád, de örülök neki, hogy az apád téged megtudott menteni. Ugye ennek Te is örülsz?! A lapod majd nem kifogásolhatatlan, csak egy apró hibát találtam benne... itt is a kitöltés résznél, illetve a profilodban is az van feltüntetve, hogy "vérfarkas", de tisztán kiérződik a lapodból, hogy te egy vámpírlányt alkotsz meg. Kérlek ezt javítsd, de amúgy a lapodat elfogadom és jó játékot kívánok neked! ui: az avatarfoglalást el ne feledd! |
| | | No one's gonna take my soul away ❦ Hozzászólások száma : 5
❦ Érkezés : 2015. Aug. 12.
❦ Tartózkodási hely : Mindenhol ott vagyok
Inactive keep my secrets well | Tárgy: Sweet Vampire Szer. Aug. 12, 2015 3:52 pm | |
| Mirabella Beatrice Springfield ülj le mellém, valamit mondok, szomjas vagy látom, egy üveg bort kibontok, figyelj user neve • kora • becenév:Bea, Trice • születési hely, dátum: Oklahoma, 1692. szeptember 14. • faj: Vámpír • kor:323, de 23-nak néz ki. • családi állapot: jelenleg szingli • foglalkozás mindig más. • play by: Emily Kinney • kapcsolat a családdal: Édesapa /Eduard Springfield/ : Igazán különleges kapcsolatom van az apámmal. Ő változtatott át, amikor fiatal lányként elkaptam a tífuszt. Még nem volt vámpír, amikor megszülettem, egy kocsmai verekedés alkalmával harapták meg, de velünk jól bánt. Egyszóval, nagyon jól megvagyunk egymással. Édesanya /Luisa Lawrence/ Nem nagyon ismerem. Miután megszülettem elhagyott minket, mondván, ő nem akar magunkfajta szörnyekkel együtt élni. Azóta sem találkoztunk, de nem is hiányzik. Mostohatestvér /Eva Springfield/ Három éves volt, amikor apámmal rátaláltunk egy sikátorban. Az anyja meghalt, és apám magához vette, aztán pedig a nevére. Mindig kedveltük egymást, de aztán az útjaink kettéváltak. | • amik egyedivé tesznek: Öt dolog a külsőmről: • Haj: Hosszú, mell alá érő aranyszőke hajam van. leginkább kiengedve hordom, de szeretem akkor is ha fel van kötve lófarokba. • Testalkat: Viszonylag magas vagyok, százhetven centiméter körül mozgok, s ehhez mérten sovány testalkattal rendelkezem. Női idomaim megvannak természetesen, bár nem én rendelkezem a legnagyobb mellel, például. Hiába eszem sokat, egyszerűen nem hízok, ez már emberkoromban is így volt, a vámpírlétem alatt, pedig ugyebár így is marad, amíg élek. •Arc: Viszonylag kerek arcom van, amit a hajammal szoktam kompenzálni. Az állam enyhén csúcsos, keskeny. Hatalmas, kék szemeim vannak, amivel az emberek lelkébe látok. Ajkaim pont jók, nem is túl vastagak, de nem is olyan vékonyak, mint a papír. •Öltözködés: Szeretek kényelmes ruhákba bújni, sosem azt nézem, hogy mit ítél el, vagy mit dicsér a társadalom. Nálam az öltözködés terén mindig az a lényeg, hogy önmagamnak tetszek, vagy, hogy kényelmes legyen nekem. •Titkok: Bár eléggé gyermetegnek tűnhetek, bizonyosan idősebb vagyok itt jó pár léleknél. A hátamon két tetoválás található, amit nem szívesen mutogatok, mert úgy vagyok vele, hogy azok csak nekem készültek. Két dátum. Az egyik a születésnapom, a másik pedig az elhalálozásomnak az éve és a napja. Lehet kicsit morbid, de én szeretem.
Öt dolog a belsőmről: • Éjjeli bagoly: Imádom az éjszakát. Sosem voltam az a bizonyos nappali személyiség. Bár van egy karkötőm, ami megvéd a napfénytől, mégis sokkal jobban kedvelem az éjszakát. Emberként is szerettem sötétben, a csillagok alatt sétálni, most pedig, hogy már a hideg sem hat rám, még jobb. • Sértődős: Hogyha velem beszélsz, igazán meg kell válogatnod a szavaidat. Mivel egy olyan korba születtem, amikor a nőkkel, a nemes nőkkel, tisztelettel bántak, meg van szokva, hogy velem egy úr szépen beszél. Egyetlen rossz szó is elvághat közöttünk mindent egy életre. Csak egy kivétel van. Ő. • Hangos: Sokan mondták már nekem, hogy tekerjem, le a hangerőmet mikor megszólalok, ugyanis nagyon hangosan beszélek. Gyakorlatilag mindent nagyon hangosan csinálok, nem tudom miért, ez afféle reflex. • Macskabolond: Rettenetesen imádom ezeket a kicsi, szőrös állatkákat. Meg vagyok halva értük. Az elmúlt évszázadok alatt csaknem ötven macskám volt, hogyha nem több. Mindig szerzek újabbat és újabbat, hogyha az egyiket sajnálatos módon elveszítem. Az első cicusom egy hófehér angóra volt, aki a Cassipopeia névre hallgatott. • Szerelmes: Igen. Az én szívem nagyon romantikus, talán épp ezért volt a kedvenc korom is ez. A romantika. Most pedig találtam valakit, akiért érzek valami olyat, amit még sohasem.
|
multik • tapasztalat • hallgasd történetem... Beatrice mindig is magának való volt. Kiskorában sem szeretett emberek közé járni, inkább csak csöndesen ücsörgött otthon, apja palotájában, és lógatta a lábát. A kedvenc elfoglaltsága az volt, hogyha a cselédje felolvasott neki kedvenc könyveiből, amik általában a háborúról szóltak. Szerette a véres történeteket, nem félt tőlük, nem kergették éjszakánként rossz álmok. Egészen addig, amíg az apját csatába nem szólították. Ő csupán huszonegy éves volt, nem adták hozzá senkihez, még csak nem is érdekelték a férfiak, egyetlen gondja volt csak, az apja utáni aggódás. Aztán, pontosan egy évvel a születésnapja előtt levél érkezett a frontról, miben arról tájékoztatták őt, és az amúgy is beteg édesanyját, hogy Springfield tizedes a csatában, elveszítette a jobb lábát, így leszerelésre kényszerült. Ezzel olyan gond szakadt Beatrice nyakába, amit akkor tulajdonképpen fel sem fogott. Egy év alatt tömérdek dolog történt vele, amik kellőképpen rányomták a bélyeget a lány amúgy is magányos lelkére. Miután az apja hazajött, hármasban éldegéltek a cselédekkel, akik segítettek neki megtanulni, hogyan kell kezelni a sebet, még egy járókeretet is sikerült beszerezniük, amivel az apja, csaknem három hónap alatt újra meg tanult közlekedni. Aztán az anyját érte el a súlyos csapás. Beatrice úgy érezte az egész családja el van átkozva. Ma névvel illetve, agytumor bújt meg szegény asszony fejében, s az őrületig hajszolta azt, míg végül feladta a kínlódást, és egy csendes, harmatos hajnalon, felkötötte magát a nappali tartógerendájára. A lánya szedte le onnan, beleadva minden erejét, de nem sírt, még csak egy könnyet sem ejtett anyjáért, kinek élettelen teste hosszú percekig hevert az ölében. Csak bámulta hófehér bőrét, amit valószínűleg tőre örökölt, és azon gondolkodott, mi lesz, ha ez a betegség, nála is megjelenik majd. Vajon benne lesz-e annyi erő, hogy megszabadítsa magától a családját, ha lesz egykor? Az apja talált rájuk. Őrület fénye csillogott szemében, mikor megpillantotta holt asszonya testét. A család mérhetetlenül jól kezelte a nő elvesztését, aminek oka az volt, hogy nem volt ideje a gyászolással foglalkozni senkinek. Beatrice ugyanis teljesen belebetegedett anyja halálba, hosszú hónapokig az ágyat nyomta, nem evett, nem ivott, csak épp annyit, amennyi elég volt ahhoz, hogy életben tartsa. Lesápadt, a hangját is elveszítette. Az orvosok mind azt mondták, hogy nincs már számára remény, amikor egy éjszaka, későn, jóval éjfél után ágya mellet megjelent apja, s felébresztette. - Nem veszíthetlek el téged is – csak ennyit suttogott. Beleharapott önnön karjába, s lánya szájába erőltette azt. Beatrice sok vért nyelt le, mire észbekapott. Köpködött ugyan, s megrökönyödve bámult apjára, az pedig csak mosolygott rá, s egyetlen rántással megfosztotta az élettől. Egy mező közepén ébredt, virágokkal volt borítva teste. Ott hevert mellette anyja sírja, másik oldalán pedig apja ült, arcán széles vigyorral. Beatricenak fel kellett ülnie mire észrevette a férfi háta mögött céltalanul sétálgató asszonyt. Hallotta, ahogy ver a szíve, azt, ahogy folyik ereiben a vér. Meg akarta ölni. Apja felvilágosította mindenről, s miután megízlelte a cseléd vérét, boldog vámpírként tengette életét, de a szerelem nem talált rá, egészen ezerkilencszázhatvanig. Akkortájt színésznőként dolgozott, megvolt hozzá az adottsága, s egy bál keretein belül megismerte a férfit, akit az óta sem tudott elfeledni. S milyen kicsi a világ, ez a férfi talán egy nap majd Mystic Falls-ba érkezik…
A hozzászólást M. Beatrice Springfield összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Aug. 20, 2015 1:27 pm-kor. |
| | | |
Similar topics | |
|
| Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |