Nehezen szabadultam a lemezboltból. Néhány fiatal srác egész nap ott lógott, és játszották az agyukat, a végén már ki kellett dobnom őket, hogy el ne késsek a Logannel való vacsorámról. Igen. Felhívtam és megkértem, hogy menjünk el ma este valahová, mert el kell mondanom neki valamit, amit szerintem jobb közönség előtt bejelenteni, mint kettesben. Bár, kitudja. Én egyiknek sem örülnék az tuti.
Gyorsan szedtem a lábaimat, hogy odaérjek időben. Rossz szokásom volt, hogy gyakorta elkéstem ilyen megbeszélt találkákról, mert általában mindig közbe jött valami. Emlékszem, tavaly majdnem nem értem oda időben Logan születésnapjára, mert valami újdonsült vadászfióka kitalálta, hogy ő bizony új szőrmét akaszt a nappalija falára. Csak sajnos rosszul hitte. Nem végeztem vele, sajnos, de nem lett volna időm elásni a testet, így csak kiütöttem, hogy elájuljon, és ne jusson eszébe utánam jönni. Szép kis születésnap lett volna nemde bár?
Befordulok a sarkon, miközben fél lábon ugrálva felvettem a magas sarkú cipőmet, ugyanis elég érdekesen néztem volna ki kisestélyiben meg tornacsukában. Megvártam, míg a lámpa zöldre vált, majd átsuhantam az úttesten és megálltam az étterem előtt. Felnéztem az égre. Már sötétedett, de az ég is be volt borulva, éreztem, ahogy a karomon felállnak a pihék. Eső lesz az éjszaka, az is lehet, hogy vihar. Szeretem.
Szétnéztem, de sehol nem láttam Logant, az idő pedig túl hűvös volt ahhoz, hogy odakint ácsorogjak. Fogtam hát magam, és a táskámat, amiben a ruháim meg a csukám foglalta a helyet, és egy mosollyal az arcomon beléptem a meleg előcsarnokba.
- Elnézést! St.James névre lett asztal foglalva itt! – mondtam kedvesen, s rápillantottam a férfi előtt heverő lapra, amin nevek álltak.
- Igen – bólintott – kérem, jöjjön velem Asszonyom! – mondta, majd elindult befelé, én pedig követtem. Egy igen hangulatos, ablak melletti, két személyes asztalhoz vezetett, aminek a közepén kristály vázában egy szál vörös rózsa állt. A kedvenc virágom. Mosolyogva megköszöntem, mire ő tovább állt. Arcomról egyből lehervadt az öröm, nagyot sóhajtottam, s csak arra tudtam gondolni, hogy mit is fogok mondani a kedvesemnek, amikor megérkezik. Csak nem támadhatom le azzal, hogy vérfarkas vagyok, az azért mégiscsak durva lenne.