KezdőlapKezdőlap  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

 

Megosztás
 
 Hayley & Alan - La'Rosewaldern étterem
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Alan N. Hadobei
No one's gonna take my soul away


Alan N. Hadobei


❦ Hozzászólások száma :
7
❦ Érkezés :
2016. Feb. 12.
❦ Kor :
968
❦ Tartózkodási hely :
❦ Next to Daeva

Hayley & Alan - La'Rosewaldern étterem Empty

VAMPWITCH
keep my secrets well

TémanyitásTárgy: Hayley & Alan - La'Rosewaldern étterem   Hayley & Alan - La'Rosewaldern étterem EmptyCsüt. Feb. 25, 2016 2:23 pm

Alan & Hayley

Már egy ideje nem találkoztam Hayleyvel, ami pontosan két napot jelent, hisz Daeva energiavámpírokat megszégyenítő módon csapolja le az energiáimat. Persze ennek most egy ideig vége, hisz moat eldöntöttem, hogy egy darabig nem fogom keresni,eleget teszek a kérésének. Raktam rá egy varázslatot, ami megvédi helyettem is, bár nem tudom, hogy mennyire örül neki, de őt iamerve szadizásra használja a vámpírok ellen. Nem tudom, hogy mit kedvelek benne, de az biztoa, hogy nem a kedvességét, megértését és az odaadását.. Ő nem olyan mint az ediggi lányok, valami különleges benne vagy nem is tudom, olyan más minden. De most nem rá kéne koncentrálni, vannak fontosabb dolgok is, mint Daeva, mondjuk az a varázslat, amit rámondtam simán használható lesz Hayleyn is, mert ő is rászorul a védelemre, de sajnos a szerettei is természettfelettiek. Ez egy nagyon gázos és érdekes helyzet, tehát valami mást kell kitalálnom. A napom úgyis unalmasnak igérkezik, ezért dobok egy SmS-t neki, hogy este találkozzunk a megszokott helyen, ergo az egyik legjobb étteremben. Remélem hozza Hopet is, az a kislányannIra aranyos és az igazat megvallva én is akarok egy kislányt, csak sajnos nem lehet gyermekem már.. talán ezért foglalkozom annyit Daevaval és ezért törödöm vele, mint egy apuka? Nem tudom, tényleg nem tudom, de egy biztos, hogy én.. teljesen mindegy, múltkor is felkurta az agyam a faszságaival az agyamat, még nem találkozom vele, így se találkoztunk már egy hete. Ő biztos, hogy boldog és nagyon örül annak, hogy megszabadult tőlem,de én vele ellentétben valamiért nem tudok olyan önfeledttül örülni ennek az egésznek. Néha még -majdnem mindig- gyerekesen viselkedik, ami már nem nagyon fogadható el, már elmúlt 17 éves és eldogadhatatlan a viselkedése.
Eljött az este, végül semmit sem csináltam csak egész nap henyéltem és reménykettem abban, hogy ma este minden gördülő mentes lesz. Nem lett volna jó, ha pont a vadászata közben futunk össze, bár meg kell hagyni erős, de simán elaltatom egy varázslattal, ami neki már nem annyira kedvező. Tudja, hogy erősebb vagyok, mint ő és remélem azt is tudja, hogy bármikor le tudom győzni, nem kell nagyon erőlködnöm a dolog érdekében. Annyi évet éltem már, annyi minden történt velem, hisz már több, mint 900 éve taposom ezt az átkozott földet. Nagyobb a tapasztalatom, mint bárkinek, talán még az ősiekénél is nagyobb, mert én ia futottam már vadászok elől, bár tény hogy erősebb voltam náluk. Az ég tiszta, még egy kósza felhő sincs sehol, a levegő kellemesen hüvős egy meleg nap után, bár igaz hogy nem ez a világ legfontosabb dolga, de szerintem tök jó az eget bámulni. Pár kósza csillag is fent volt és a nagy sárga korong is ott étlenkedett, mint egy sárga festékpaca a fekete vászonon. Előbb érkeztem, mint kellett volna, így gyorsan leparkoltam, majd vártam arra hogy a kis hibrid megjelenjen az ajtóban.
Míg nem érkezett meg, kerestem egy szabad asztalt és leültem. A pincér már lesben állt, hogy letámadjon az általános kérdésekkel, de most nagyon nem volt kedvem hozzá. Szóval mielőtt feltette volna a kérdést, felemeltem a kezem ezzel belészorítva a szót. - Várok valakire, majd ha megérkezik, akkor adom le a rendelésem. - mondom neki, mire ő bólint és megy egy másik asztalhoz. Renélem Hays hamar ideért, mert kezdek unatkozni, már egy hete unatkozom, hisz nincs mi lekösse a figyelmemet. Nem fogok megtörni és nem fogom még megkeresni, még nem voltunk külön ennyi ideig, de most már ideje volt. Majd mikor meglátom az ajtóban Hayst, egyből mosoly kúszik az arcomra, legalább valaki elfogja terelni a figyelmemet erről az egész helyzetről.


Vissza az elejére Go down
 
Hayley & Alan - La'Rosewaldern étterem
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Étterem
» Hayley Marshall
» Alan N. Hadobei
» Daeva & Alan - Újra találkozunk

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Városaink :: New Orleans :: Belváros-