• hallgasd történetem... Az elején legyen szerintem ilyen felsorolás szerű, sokkal egyszerűbb lesz, mintha mindent kifejtenék, hisz akkor holnap reggelig itt ülnénk, majd az izgi részt részletezem:
• 1056 április 1-jén születtem Londonba a család harmadik gyermekeként.
• Boszorkányok voltak a szüleim, de mikor kiderült, hogy elszívom a mágiát és nincs sajátom, megvetettek és máshogy kezeltek, próbáltak kitörölni a családból, mindenkinek egy cselédkölyökként mutattak be.
• Idővel egyre rosszabb lett minden, apám rendszeresen bántalmazott, elvett minden apró örömöt az életemből, mikor megszerettem egy állatot, akkor megölte.
• 14 évesen kerültem a legközelebb a halálhoz, apám annyira megvert, mert köszöntem neki, amikor egy másik nemes család volt nálunk, hogy csoda volt az életben maradásom.
• 16 évesen elmehettem egyszer vízért a város közelébe lévő kúthoz, de kiderült hogy a város ostrom alatt volt, és azt akarták, hogy megöljenek a katonák. De nem sikerült, hisz volt egy kis varázserőm, felrobbantottam mindegyik fejét annak, aki rám támadott.
• 18 évesen egy vámpír jött a családhoz, mint mondtam követelt valamit, de nem tudták megadni. A szüleim rátámadtak a vámpírra, de én megállítottam őket, elnyeltem az erejüket, mielőtt megölték volna a vámpírt. Kómába helyeztem őket és az idők végezetéig a legeslegszörnyűbb halált élik át. Pár hónappal később hajóztunk, a koporsókat pedig, amelyekben tartottuk őket, bedobtuk az óceánba.
• Pár hónap után a vámpírral olyan szoros kapcsolatom alakult ki, mint az az igazi apa-fia kapcsolat, amit sose érthettem meg.. Végül átváltoztatott és én lettem az első eretnek, aki valaha taposta ezt a földet.
• Utazgattunk, mindent felfedeztünk én pedig szépen változtam az évek során, sokkal nyitottabb és élvezhetőbb társaság lettem. Mindent neki köszönhetek, minden miatta lett más. De minden jó elmúlik, ez egy íratlan szabály, minden szép hamar véget ér.
• 1500-as években egyszer elutaztunk Párizsba, ahol épp egy felkelés tombolt; az emberek megakarták ölni a természetfelettieket, hatalmas kivégzés volt, s míg én kerestem egy üzletet, ahol tudok ételt venni, addig elvitték apát és megölték.. Persze mondanom sem kell, hogy nem jól reagáltam rá, és én is csaptam egy vérengzést. Rengeteg embert megöltem aznap és felgyújtottam a várost, tudjátok az egyik nagy párizsi tűzvész miattam volt, talán a töri könyvekben is benne vagyok, még nem csekkoltam le.
• Volt egy rövid ripper korszakom, azt hiszem száz évig tartott, utáltam az embereket, keresztbe tettem nekik és öltem, élvezettel tettem, hisz ölni olyan jó volt, mindennap egy új alkotás, minden ember egy vászon volt.. Nem fogtam vissza a démonaimat, hagytam hogy mindegyik szabadon irányítsa a testem és tudjátok mi a legjobb az egészben? Élveztem, élveztem hogy gyilkolhattam.
• Majd leálltam, úgy döntöttem, hogy két ezer ember vére tapadt már a kezemhez, elég volt.. Persze nem egy helyen gyilkoltam, hisz az öngyilkosság lett volna, szóval a halálokat is valamilyen járványként "adtam elő". Nem hagytam nyomokat, a sok rejtélyes halál hozzám köthető, de erről nem mesélhetek, sose meséltem erről senkinek.
• Végül találkoztam Elijahval, aki persze nem is emlékszik rám, de nem is érdekel. Tudtam hogy az ő leszármazottja vagyok, de amikor utol akartam érni, akkor mindig eltűnt. Hiába a nyomkövető mágia, sose találtam meg, de nem érdekelt, kitartó voltam.. Reméltem, hogy ő pótolja a megüresedett apuka helyét, de lássuk be, hogy neki nem volt szüksége rám, nekem volt rá.. Végül feladtam a keresést.
• Végül letelepedtem az 1970-es évek elején New Orleansba és azóta el sem mozdultam innen, itt vagyok és innen tervezgettem, hogy majd összegyűjtöm az összes hozzám hasonló meggyötört boszorkányt, azonban valaki beelőzött; Lily Salvatore már megtette, keresztül húzta a számításaimat, szóval tennem kell egy kis kitérőt Mystic Fallsba..
• Végül a Strix tagja lettem nem is olyan régóta, húsz éve vagyok velük, mert felfigyeltek rám, mondhatni csak megtetszett nekik, hogy milyen különleges vagyok. Kis parádés majmok a szememben, de hát végül is jó modort kell csak mutatnom és le is szállnak rólam, nem akadékoskodnak és nem cseszegetni, csak gyűlésekre kell mennem.
• Végül összejöttem egy boszorkánnyal, aki tökéletesen nézett ki, nem ellenkezett, azonban hamar ráuntam és nem is érdekelt, mások sokkal izgalmasabbak voltak. Nem akarta felfogni, hogy nekem azonban nem kell, és épp ezért, a kis nyomorék rám küldött egy vadászt, hogy nyírjon ki. A vadász sexy volt és fiatal, volt benne tűz, izgató volt, de a boszi aki rám küldte... nem is tudom, hogy hogyan fogalmazzak finoman, de szánalmas volt...
Miután a vadászka elment, tudtam hogy ki küldte, megkerestem kereső mágiával majd elbeszélgettem vele. Pucéran várt az ágyán szét tett lábakkal, én meg csak nevettem rajta, kiosztottam, de ő ezt sem kezelte jól és elkezdte tördelni a csontjaimat. Hamar semlegesítettem a varázslatát, aztán okoztam neki fájdalmat, szép lassan, egyre jobban fájt a feje, de nem ebben halt meg, megmutattam neki, hogy mit éreznek a farkasok, elindítottam neki gyógyító varázslatot, párszor kiütötte a fájdalom, de megitattam a véremmel és eljátszottunk tízszer, míg végül egy mozdulattal kitörtem a nyakát és felgyújtottam a házával együtt.
Azóta a kis vadász nyakára járok, igazából nem is tudom, hogy miért vagy, hogy mit élvezek abban, hogy állandóan felhúzom és kicseszek vele, de nagyon megy ez nekem most... Szerintem érez valamit irántam és az nem utálat, de tudjátok mi a legviccesebb az egészben? Hogy talán nekem is van valami a dologban a része felől.. Olyan furcsa, sokszor gondolok rá, általában reggel eszembe jut és este, meg naponta sokszor, amikor intézem a dolgaimat is...
Behívott a házába, szóval onnan sem tilthat ki. Egyszer még zuhanyoztam is nála, nálam épp csőtörés volt, és hát, valahol fürdenem kellet, nem volt kedvem motelba menni, szóval ezért nála tettem meg, amit nem díjazott, de kit érdekelt. Semmiben álltam előtte, neki pedig a szíve kihagyott egy ütemet és szerintem nem az idegessége miatt, más miatt, ti is jól tudjátok, hogy mi miatt.. Persze ellenkezik, hogy nincs igazam és csak kitaláltam ezt az egészet, de nem izgat.. Tőlem nem szabadul, akkor is a nyakára járok még egy darabig.
Szóval mostanában a legjobb elfoglaltságom, hogy Daeva nyakára járok és őt boldogítom, azonban szoktam én hivatalos ügyeket is intézni. Hope él és én figyelemmel követem, sőt az egész Mikaelson családot figyelem, de legfőképp Elijaht, ha ő meghal akkor vele halok én is. Nem tudom, hogy mit meséljek még az életemről, szerintem ennyi nektek elég lesz, a tudás morzsáit meg játékaimban elvetem, ott majd még több dolog kerül napvilága, szóval érd be ennyivel cicus és keress fel, szívesen eljátszadozom veled, de Daevaról vedd le a szemed, ha csak ránézel, akkor kisütöm a picsába a szemeidet és felnégyellek New Orleans közepén!