• becenév: Val, Vel, Emoboy
• születési hely, dátum: New Orleans, 1997. március 21.
• faj: Ember/Boszorkány
• kor: 18
• családi állapot: Szingli
• foglalkozás Tanuló
• play by: Bill Kaulitz
• kapcsolat a családdal: Hát... azzz... bonyolult.
Anya: Loretta Greyson, 48 éves, él és elég sok baja van velem, mert hát lássuk be, nem vagyok épp egy minta gyermek.
Apa: Tobias Greyson, 51 (lenne), már meghalt, és nagyon hiányzik. Még a szigorúsága is, anya szerint ő tudott engem egyedül megnevelni.
Nővér: Célia Greyson, 21 éves és... utálom a nővérem. Mármint nem úgy hogy igazán, csak egyszerűen mindig mindent jobban akar tudni mint én, és az agyamra megy az anyáskodásával, és  a mániáival. Miatta szereltem lakatot a szoba ajtómra is. Szerencsére, ha vész van, vagy valakinek nagyobb baja, azonnal félrelökünk mindent, és összetartunk de... szerintem ez normális ha néha a pokolba kívánom a tesóm nem?

• amik egyedivé tesznek: Nos, a kinézetemre elég sok időt fordítok, így azt hiszem megérdemel egy pár szót. Nem vagyok túl magas, vékonyka is vagyok, nem egy izomkolosszus, és mivel nincsenek extra génjeim, így is nem vagyok erősebb annál, aminek látszom. Egy tinédzsernél. Hosszú fekete hajamba néha vegyülnek szőke, vagy világosabb tincsek, néha teljesen koromfekete. A szemeim barnák, és némi sminkkel hangsúlyozom is őket. Nem érdekel ha buzis, nem érdekel hogy mit gondolnak rólam. Azok akik nem ismernek, és elítélnek a külsőm alapján, nem érdemelnek annyit, hogy foglalkozzam velük. Tehát, a szemeim. Az arcom nem túl karakteres, inkább lágy, és akad két piercingem is. A jobb szemöldökömben egy karika, és egy a nyelvemben, meg pár fülbevaló. Lázadó tini vagyok, na és? Nem láttál még ilyesmit? A ruházatom is eme stílusé. Fekete, meg fekete, egy kis feketével. Jah meg feketét is hordok ám. Bár amúgy nem csak ezt, mindent amiről úgy vélem jól áll, felsők, zenekaros pólók és atléták, fekete szaggatott térdű farmerek. Mindent. Bakancsot is olykor, vagy edzőcipőt. Rengeteg karkötőt, és vagy három nyakláncot, melyből csak az egyik olyan, amit sosem veszek le ha nem muszáj. Egy kis hold. Ez amolyan... amulett nekem. Apám horda sokáig, és most én hordom.
Hogy milyen lennék, szerintem már rájöttél régen, hogy lázadó, szemtelen, nem épp szabály tisztelő diák vagyok jelenleg a Mystyc Fall-si iskolában. Nem szeretem az előítéletes embereket, és ha szigorú korlátok közé akarnak szorítani, én mindig kompromisszum kész vagyok. Tényleg. Kedves azokkal akik velem is azok, és még talán segítőkésznek is lehetne nevezni. Megbízhatónak tartom magam, viszont kicsit hirtelen haragúnak is, és könnyen bepörgök, bár szerencsére hamar le is nyugszom, így ellensúlyozom magam. És igen, történtek körülöttem megmagyarázhatatlan események is, amiknek hála sokan elfordultak tőlem. Nem viselt meg, látszólag. Olyan magamban szenvedő típus vagyok, nem szeretek másokra utalva lenni, és emiatt veszekszem talán nagyon sokat a nővéremmel is, mivel ő mindig segíteni akar. Leszámítva azt az aprócska tényt, hogy mi vagyok, ugyanúgy szeretek filmezni, deszkázni, haverokkal lógni mint minden más diák. Persze az én életem sosem lesz annyira bonyodalom mentes. Jól tudom mi zajlik a városban, hogy mik történnek de nem folyok bele, megpróbálom magam távol tartani az egésztől, úgyis annyira para ez az egész...