• becenév: Lys.
• születési hely, dátum: Görögországban, 1215. Szeptember 29.-én.
• faj: Vámpír.
• kor: 800.
• családi állapot: Házas.
• foglalkozás Művész.
• play by: Brendon Boyd Urie.
• kapcsolat a családdal:
Az élet tartalmaz olyan részleteket, melyeket jobb nem felfedni, így inkább taszítsuk őket a mélybe, s kínozzon legbelül, mintsem más fülébe jutva fegyverként szolgáljon ellenünk. Érzelem, gyengeség, bukás.. A család szinonimája tökéletesen előidézi azon elvet, miszerint nem vagyunk egyedül, de ugyanakkor mégsem haladtunk semmivel sem előrébb az életben. Amilyen módon gyengeség, nos olyanféleképpen erősség is a számunkra. Nézőpont kérdése a dolog csupán. Egy normális emberi életben értéket felmutató, míg egy bonyolultabb szituációban hátráltató tényezőként szolgál. Egyes helyzetekben megváltást adó, míg más körülmények közt poklot jelöl meg. Élhetnék azzal az egyszerű képlettel is, hogy egy vámpír számára az érzelem holmi gyengeség. S hogy mégis miért? Nos, kérem, azért, mert a családtagjainkat féltjük, és ha netán úgy adódna, hogy ellenségek bukkannak fel, akkor értelemszerűen nem minket büntetnek, hanem egyszerű módon a szeretteinket.
Igazság szerint számomra a család fogalma nem létezik, sőt évekkel ezelőtt megszűnt, mintha sosem lett volna. Egy szempillantás alatt elpárolgott, egyetlen másodperc alatt köddé változott. S az életem azon a ponton teljes egészében másmilyen lett, de hogy mégis mindez hogyan történt, vagy miféle módon, nos kérlek, ne legyen kérdés. Nem szeretném sem feleleveníteni, sem pedig elmesélni senkinek. A múltat lezártam, s az emlékek túl szörnyűek ahhoz, hogy elővegyem őket. Remélem megérted, és beéred a részemről ennyivel, hisz többel úgy sem szolgálhatok.

• amik egyedivé tesznek:
Elhangzott néma imák, reménytelen szívdobbanások kellege, s egy élet, mely nem ad mást, mint szenvedés képletet. S bár tudnám, avagy megfejteném azon elv titkát, hogy hogyan lehet egyszerre elnyomni a bennem lévő érzelmi sort, miközben a múltban történt pillanatokat semmisé változtatom, s hogy hogyan is lehet olyanféleképpen élni, hogy ne keljen kényszeresen megpróbáltatásokkal szemben állni, úton-útfélen, bármerre is lépek. Mély levegővétel, halk sóhajtás, egyetlen ütem, melyet a szív diktál.
Kinézetem nemes egyszerűséggel ugyanolyan, mint bármelyik embernek. Nem különbözök semmivel sem a többitől, hisz ugyanúgy van szám, két szemem, testem, két lábam, és két kezem. Ennek ellenére mégis beszélnem kell róla, mint valamely jelentős meghatározás, aminek őszintén szólva semmi értelmét nem látom, de javítson ki valaki, ha ebben vél felfedezni értelmet. Elég lenne rám néznie mindenkinek, s akkor látnák, hogy milyen is vagyok, de nem, hisz nekem beszélnem kell erről. Hát akkor legyen!
A hajam sötétbarna színű, mely fél hosszan van meg hagyva, épp csak a mai divat kedvéért, de volt olyan alkalom, amikor festettem is egy időben. A szemem barna színű, így mondhatni, hogy összhangban van a hajammal teljes egészében. Tovább lépve pedig egy átlagos ember vagyok, mint bárki más eme földön, hisz a testalkatom, a testsúlyom, és a testmagasságom teljesen arányos, sőt már-már középtájú, ami eleve megjelöli azon dolgot, hogy semmivel sem térek el másoktól. Előszeretettel adok a látszatra, azaz a külső megjelenésemre, így akármilyen ruhadarabot nem öltök fel magamra. Az öltönytől, szinte a rendes ruházatig minden megtalálható a kelléktáramban, de mégis vannak kivételek, amik sosem fedezhetőek fel a stílusomban. Érdekességként szolgálhat, hogy a bal karomon többféle tetoválás díszeleg, mindez persze más, és más jelentéssel körítve. Ugyanakkor kiegészítőként napszemüveget, divatszemüveget, különböző nyakláncokat, és gyűrűket is használok.
S ha már itt tartunk, akkor annyiban még is különbözők az emberektől, hogy én magam nem vagyok ezen csoportkörnek a tagja. Igazából az éjszaka fenevadjaként lehetne jellemezni, egyszóval: vámpír. Félig élő, félig holt teremtményként élem a napjaimat. Egyszer már meghaltam, de lám csak mégis élek. Az emberek pedig naivan azt hiszik, hogy az ilyenféle lények, nos nem léteznek, pedig ha tudnák az igazat. Oké, akkor ugorjunk. Az ősiek közül pedig Elijah vérvonalába tartózom.
Jellem.. Kissé elgondolkoztató, de ugyanakkor szórakoztató. Bárkinek, és bármilyen stílusú személynek kiadhatom magamat, mármint, ha jobban belegondolok, de igazából, nos nem élek vissza ezen adottságommal. Előszeretettel hagyatkozom a jómódorra, az udvarias viselkedési formára, a kedvességre, a szép szavakra. Szeretem a művészetet, kiváltképpen játszom különböző hangszereken, és még ennek fejében énekelni is tudok. Kifinomult viselkedési normát használok, de ugyanakkor a látszat ellenére kétvégletű típus vagyok. Zárkózott hajlammal, és szótlan természettel áldott meg a sors, így ha netán beszélnem kéne, vagy ismerkednem, akkor ezen témakör ki van zárva. Míg másrészről egy kegyetlen, és kíméletlen gyilkos vagyok. Amilyen a látszat, épp olyan ellentétes a jellemem. S hogy mit mondhatnék még? Szerintem elégedj meg ennyivel, és menj az utadra..