|
| Szerző | Üzenet |
---|
No one's gonna take my soul away ❦ Hozzászólások száma : 58
❦ Érkezés : 2015. Jun. 16.
❦ Tartózkodási hely : ➷ New Orleans ➷
HUNTER keep my secrets well | Tárgy: Re: Dark Passenger Szomb. Feb. 13, 2016 2:08 pm | |
| elfogadva, gratulálunk üdvözöllek családunk körében Sese! Határozottan megérte vári a lapodra, mert ez is - mint a minden, amit írsz - tökéletes lett! Nagyon szeretem a fogalmazásodat, és irigy vagyok érte, amiért belőled csak így áradnak egymás után ezek a szavak. Szeretnék egyszer én is ilyen színvonalasan írni... Külön örülök neki, hogy egy újabb "sötét" karaktert hoztál az oldal életébe, nagyon kíváncsi vagyok rá, miféle terveket forgatsz a a fejedben. Remélem majd beavatsz... El is fogadlak, nyomás foglalózni, ha még nem tetted volna, és irány játszani! |
| | | No one's gonna take my soul away ❦ Hozzászólások száma : 4
❦ Érkezés : 2015. Oct. 09.
❦ Tartózkodási hely : ♦ New Orleans
ANCIENT WARLOCK keep my secrets well | Tárgy: Dark Passenger Pént. Okt. 09, 2015 11:39 pm | |
| Sédric Morgan Emléke ragyogó, lobogó fáklya...villanó parázs volt, hatalmas máglya? Feledés búja lesz holnapod ára, hamuvá porlad el tegnapod vágya. Cica • komolyan érdekel? • becenév: Sese • születési hely, dátum: titkos információ • faj: boszorkánymester • kor: ne érdekeljen • családi állapot: egyedülálló • foglalkozás mágia • play by: Colin O'Donoghue • kapcsolat a családdal: az egy másik lapra tartozó történet | • amik egyedivé tesznek: Magas, kidolgozott testalkattal rendelkezem, sötét színű hajamhoz, rikítóan kék szempár párosul, amely néha ijesztően kivilágít az arcom egyszerű vonásaiból, melyet erős arcszőrzet keretez. Nem vagyok evilági, nem is értheted létezésem mivoltát. Ha a mélyen kéklő tengerbe bámulsz, manipulatív képekkel szembesülve merülsz el lelki valóságom vadul csapkodó hullámai közt. S miért? Mert az igazság fáj. Korom megközelítőleg sem határozható meg, hiszen az életet és a halált egy hajszálvékony vonal választja el csupán, amely oly könnyen átléphető. Kinézetem egy puszta kép, könnyen megváltoztatható volna, ha te másnak kívánnál látni, de mindenki ragaszkodik a piszkosul pimasz mosolyomhoz, mely nők millióinak gyilkos mérgű halálos ítélete. És te is ezt akarod majd látni, a magas és karakteres testképet, melynek minden porcikája olyan, mint egy lehetetlennek tűnő isteni festmény, egy művész sem tudna gyönyörűbbet alkotni. Nincs még egy olyan selymesen kócos, sötétben játszó barna haj, melybe szívesebben fonnád ujjaid, miközben mélyről szakadó játékos hangom hallod ajkaim közül kiszaladni. Nekem nincs szükségem trükkökre, hogy elvarázsoljalak, hiszen ahogy hosszú szempilláimon túl, jeges pillantásom bámulod, magad varázsolod el magad. Lehet engem szeretni, lehet engem gyűlölni, de a kísértés túl erős, senkit sem hagyok hidegen. Téged sem foglak, ha egy kivételesen különleges napon találkozni fogunk. Olyan lágyan foglak érinteni, mint a lelkedre omló fekete tej, elönt majd a sötétség és te boldog leszel. Hogy ki vagyok? Örökre titok marad, de nem fogsz tudni lemondani létezésem tudatáról, ha egyszer megízleled. Alapvetően a legőrültebbek sem olyan ördögiek, mint magam és a leggonoszabbak sem élvezik annyira a sötétséget, mint én, mert én értem és élvezem. A mágia első számú gyakorlójaként járva a világot, megajándékoztam már sokakat az árnyék gyönyörével. Udvarias és kedves vagyok, választékos gazdag szókinccsel bolondítalak, nyugodt, uralkodó, bölcs vagy épp alázó hangnemben, ahogy a helyzet megkívánja. Nem harcolok, értem harcolnak és harcoltatnak, én csak mosolygok. Magabiztosságom, tudásom, jellemem megingathatatlan, biztos alapokon nyugvó életem harmóniája ebben rejlik. |
idővel • sosem tartottam számon • Kinyitottam a szemem. Éreztem a tűző napfény melengető simogatását, hallottam a reggelt köszöntő madarak vidám csicsergését, a távoli tengerek morajlását, mit a Mississippi hozott magával édesen bolyongva. Láttam a zöldellő mezőket, a vakító fényt és ahogy felültem a szempilláim mögül a tekintetembe csapott a körülöttem haldokló virágok utolsó rángása. Szinte hallottam sikításuk és éreztem a halál mocskosan könnyebbülő illatát. A zajok messziről áramoltak, a fények messziről szöktek, ajkaimra pedig kellemes mosoly kúszott. - Régen nem jártam már erre, New Orleans. - ejtettem ki a lassan ajkamra simuló szavakat. Míg a világban apokaliptikus háború dúl már évezredek óta, addig az itt lakók egyre ostobábbá teszik magukat viselkedésükkel, egytől egyig szégyenteljes èletük utolsó memtsváraként menekültek ide, hátha ebben a városban más lesz. De az igazság az, hogy sosem lesz más, ezen az exitáló világon saját démonaik rabjai maradnak majd mindörökre, kezdve a várost alapító díszes családi viszályoktól sosem szabaduló Mikaelsonokkal. Menthetetlenek, de első sorban nem is olyan fontosak, hiszen ők csak bábok, mozgatórugók, villámhárítók, egy csodálatosan mesteri színdarab mellékszereplői, csak a világ még nem vette észre, ugyanis a paranoiás Niklaus gondoskodott róla, hogy az egója ne rombolódjon, mivel ő főszereplő akart lenni. Kicsit jobban kellett volna erőlködnie. Ám van ebben a városban valaki, akit kiemelhetünk, vannak akik fontosak lehetnek a későbbiek során és ezért is érkeztem most ide. Lépteim gonosz mágia követi, a fényt az árnynék válltja fel és mindenki úgy esik rabjává, hogy még csak észre sem veszi. Réges régen ez másképp alakulhatott volna, de az akkori harcokat elvesztettük, a mágia két oldalán menetelő katonák ugyanis mindvégig ezt teszik. Harcolnak egymás ellen. Küzdhetnek egymás ellen vámpírok, farkasok, a túlvilág, még az emberek is robbanthatnak ki háborúkat, de soha semmi nem lesz veszélyesebb a mágiánál, a fekete mágiánál. Ezért is lehetek még én is itt, mert ugyan mindenki törekszik a jóra, hangoztatja a helyes cselekedeteket, de mindvégig vonzódik a sötét oldalhoz és képtelen elengedni, ha egyszer megízlelte. Küzdhetnek ellene, láttam annak idején boszorkányok százait máglyára vetni, most is a tenyeremben égő tűzben hallom csontjaik ropogását, azonban sosem szűntek meg létezni, erejük hozzám szállt, hozzám, ki a fekete mágia első számú művelője. És hogy miért tértem vissza ide, hol már oly rég nem vetettem meg a lábam? A válasz egyszerű. Érted jöttem, és másokért. Azt akarom, hogy az oldalamra állj, hogy részt vegyél az igazi háborúban, hogy megtapasztalj olyan dolgokat, amiket eddig még soha. Azt akarom, hogy harcolj és így vagy úgy, de meg is teszed majd, a döntés a tied, de ne felejtsd el, az árnyékod nem véletlenül van mindig veled. Talán nem is sejted, hogy mi már ismerjük egymást.
A hozzászólást Sédric Morgan összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Feb. 13, 2016 2:23 pm-kor. |
| | | |
Similar topics | |
|
| Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |