Mosolyogva néztem a mellettem sétáló lányt, ahogy szinte szökkenve jár, mintha a bárányfelhőkkel úszna és nem is a szilárd talajon lépkedve. Mélyen szívtam magamba a friss levegőt, melyet a közelgő vihar hozott magával, az ég tetején már különböző színekben pompáztak a felhők, melyek mögé, királyuk, a Nap is elbujdokolt. A szél egyre erősebben táncolt a fák lombjai között, s ahogy a régi építésű házakkal tarkított utcába értünk, néhány falevelet felkapott a járdáról, s körbeírt minket, emiatt egy pillanatra megállásra is késztetett. Whimsy-re vetődött a tekintetem és mosolyra húzódtak az ajkaim.
- Csodálatos dolgokra képes a természet. - fűztem hozzá lágyan megszólítva őt, mintha csak olyan dolgot közöltem volna vele az imént, amiről fogalma sincs. Pedig nyilván volt. Ahogy néztem őt az a megérzésem támadt, hogy valamit még nem vettem észre vele kapcsolatban, a természet pedig ezt próbálja elmondani, például a minket körbetáncoló falevelekkel. Egy kis kavicsot rúgtam arrébb, ahogy újra elindultunk, olyan hatást keltve ezzel, mintha újra gyerek lennék. Ahogy a villa felé közeledtünk Whimsy-t átvezettem az út túloldalára, majd kinyitottam a kovácsoltvas kapu ajtaját és beengedtem magam előtt. A kert hatalmas volt és csodálatosabbnál csodálatosabb növényektől díszelgett, melyeket nagy odaadással gondoztunk. Még néha én is. A bejárati ajtóhoz érve, szintén magam előtt eresztettem be a családom otthonába, mielőtt pedig elzártam volna a külvilágot egy esőcsepp hullt a verandára.
- Itt a vihar. - jegyeztem meg, ahogy bezártam az ajtót. - Megvárta míg ideérünk. De mond csak, magad honnan tudtad az utat, anélkül, hogy tereltelek volna? - szökik fel szemöldököm a homlokomba, az ablakon pedig az eső vetette meg lábát.


words: xxx | note: Remélem tetszeni fog. | music: Fates Warning - Disconnected Pt. 2 ⊰