Néha vannak a szellemlétnek is furcsaságai. Hirtelen érezni kezdesz egy húzó erőt valami felé. Még nem tudod hova vagy miért, csak azt, hogy menned kell. Ellenkezhetsz vele, vagy akár figyelmen kívül is hagyhatod, de ez egy olyan erős érzés ami nem hagyja, hogy bármi másra figyelj. Már megtanultam, hogy az ilyen esetekben, jobb ha követjük a megérzéseinket.
Így lehetséges az, hogy míg nem rég Matt konyhájában voltam, most pedig egy ismeretlen srác szobájában vagyok. Azt sem tudom pontosan, hogy kerültem ide. De biztos nem a véletlen műve, hogy pont most és pont itt kell lennem. Ha akarnék elmehetnék, hiszen szellemként azt teszek amit csak akarok. De mégis, valami arra késztet, hogy maradjak.
Lassan telik az idő és míg a fiú az ágyában fetreng és körbe hordozom tekintetem a szobáján. Tipikus pasis szoba. De hamar megunom a nézelődést és inkább leheveredem a földre, törökülésben. Az egyik kezem a térdemre támasztom, azon pedig a fejemet nyugtatom.
Egyszer csak egy tabi kerül elő, amit rögtön felismerek. Én is szoktam hasonló szerekkel élni, amíg éltem. Talán most jött el a perc, hogy megtudjam mi okból vagyok itt. De percek telnek el és semmi sem történik, egyszerűen csak bekapcsolja a tv-t.
Semmi értelme nincs itt dekkolnom, simán lehetnék Matt mellett, vagy Tylert figyelhetném. Dühömben az első kezembe kerülő tárgy után nyúlok és felé hajítom.
- Menjen mindenki a pokolba! - de hiába akarnék elindulni kifelé, mert még mindig érzem ezt az erőt, ami itt tart. Inkább visszahuppanok a földre és várok. Bár nem sok értelmét látom, de ha már egyszer úgyis annyi időm van, akkor miért ne maradhatnék itt.