• hallgasd történetem...

1830., Amerika, A Csendes ócán partján

-Ma végre elindulunk a hosszú útra. Erre készültünk már évek óta. -széles mosollyal nézek a velem szemben álló lányra, és ujjaimmal megcirógatom az arcát. Sötét haja kontyba van kötve, pedig legszívesebben beletúrnék a zuhatagba. Bevallom, teljesen beleszerettem, de ezen nem is csodálkozom.
-Igen, Killian.
Kacér mosolyt ejtett felém. Mindig így viselkedett, nem úgy, mint az úri lányok. A szüleim sosem akarták, hogy ezzel a lánnyal legyek, mert azt mondták rá, hogy túl ledér. Nem felelt meg nekik, engem ez mégsem érdekelt, és a veszekedések sem, amelyek ebből adódtak. Bármit megadtam volna érte.
-Szállj fel a hajóra. Én is hamarosan utánad megyek, de még el kell intéznem pár dolgot.
Pontosabban azt kellett elintéznem, hogy a csomagjaink felkerüljenek a fedélzetre, ráadásul még Tom-mal is beszélnem kellett, aki a legjobb barátom volt. Tom az egyik közeli házban lakott a feleségével, akivel friss házasok voltak. Miután elköszöntem tőlük, felmentem a hajóra, és hamarosan elindultunk a hosszú hajóútra...

Pár héttel később...

Nagy vihar várható. Már biztos vagyok abban, hogy hosszú, fárasztó éjszaka vár ránk a napsütéses délután után. Az óceán tajtékzik, és a kapitány tekintete is egyre borúsabbra vált.
A hajó oldalán becsap egy hullám, és beteríti a fedélzetet, amely után minden ember bemenekül a kabinjaiba.
Én is bemegyek kedvesem után, aki túl nyugodt tekintettel ül az ágy szélén. Furcsa a tekintete, és pedig elázottan mellé megyek, és leülök az ágy szélére.
-Nem tudom, mi lesz most... -sóhajtok fel, és hátra simítom teljesen elázott tincseimet, melyek az arcomba lógnak. Nem válaszol semmit, de látok valami furcsát az arcán a szeme alatt.
Összeráncolt szemöldökkel nézem, mert ilyet sosem láttam még.
-Semmi baj nem lesz. -válaszolja végül, és felém néz.
-De....mi volt ez? -kérdeztem értetlenül a lány arcát figyelve. -Az arcod olyan furcsa...
-Semmi... -válaszolta gyorsan, és elfordította a fejét. -Viszont ha túl akarod élni ezt az estét, akkor bíznod kell bennem....

Így kezdődött el a következő életem. Az egyik városban úgy ébredtem, hogy ég a torkom, és kívánom az embervért.