• hallgasd történetem...
Nem emlékszem a szüleimre. Az egyetlen emlékem, hogy minden véres. Nyolc évesen valaki összevert, és az éhhalál küszöbén álltam, amikor rátaláltam egy családra.
Nos, ez a család elég meghatározó dolog volt az életemben. Nekik köszönhetem, hogy még lélegzem. Ha ők nincsenek, akkor bizony már én sem lennék.
Rettegtem, hogy megint meg fognak verni, és egy ideig szinte még aludni sem mertem.
Két évvel később a nevelőanyámnál rákot diagnosztizáltak. Ismertem ennek a dolognak a súlyát, és azt, hogy hamarosan őt is el fogjuk veszíteni, de próbáltam erősnek mutatkozni. Nagyon nehéz volt számomra, amikor ennyi megrázkódtatás ért, de Anastasia, a mostohatestvérem miatt muszáj volt.
Akkor még önzetlenül szerettem őt is, de aztán ahogy telt az idő, és egyre több időt töltöttünk együtt, úgy szerettem meg őt is egyre jobban. Na nem úgy, mint egy testvért, mert az úgy egyszerű lett volna...
Én, bolond fejjel beleszerettem. Ezt sosem mutattam ki neki. Eltitkoltam, holott elmondta nekem, hogy ő is szeret. Féltem a következményektől, és az érzelmektől is, mert tudtam, ez nem lehet ennyire egyszerű.
Attól is féltem, hogy őt is elveszítem.
Nem mutattam ki tehát neki a valódi érzelmeimet. mindig próbáltam úgy tenni, mintha csak testvérként szeretném, és ez néha egészen megviselt.
Nem lehetett nyugodt életünk, ugyanis egy napon vámpírok támadtak meg minket. A nevelőapámról tudtam, hogy vadász. Ő tanított meg arra, hogy milyen szörnyetegek élnek közöttünk.
Ana-t azonban mindennél jobban féltettem, ezért berángattam őt a gardrób szekrénybe, és nem engedve ki onnan befogtam a száját is, nehogy ránk találjon.
Ekkor jött az egyetem. Ez egy jó kifogás volt arra, hogy eljöjjek Ana-tól, és az érzelmektől. Nem kellett tovább titkolóznom, és senkinek nem volt feltűnő az eltűnésem.
A nevelőapámat sem tudtam volna megbántani azzal, hogy elhagyom őt, és Anát, hiszen sok szeretetet és törődést kaptam tőlük.
Az egyetem gólyatáborában egy este nem törődve semmivel ittam. Fogalmam sincs, mi történhetett, csak egy lányra emlékszem, akit ugyan megcsókoltam, de semmi érzelem nem állt emögött. Talán felejteni akartam...
A következő emlékem másnak reggel jött. Véres voltam, és később sikítozásokat is hallottam a közeli erdő felől... Ekkor tudtam, hogy nagy baj van, megöltem egy embert.
A következő holdtölténél hatalmas fájdalmak között változtam valamivé, amit nem tudok irányítani...