ღ zene: My Demons ღ megjegyzés: - ღ

Az óra mutatója immáron a hajnali időt üti le, a másodpercek telése gyors tempóba hozza meg a percek váltakozását, hogy a mutatók ezáltal minél előbb a reggeli időzónába érjenek. A sötétség lassan világosságként tündököl, míg az éjfekete lepel szépen álomba vonul el, így hozva elő a napfelkelte jelenlétét. Persze azt nézve, nos ez még messze van, de a száguldó mutatók nem így mutatják eme tény jelenségét. A hangulat fagyos, a hőmérséklet alacsony, az időjárás pedig nagyon hűvös. A fákat a csípős szellő mozgatja meg, a tájat a fagy öleli óvatosan körbe, és akinek egy kicsi esze is van, nos az ilyenkor nem indul útnak, s főleg nem kabát nélkül. A növények lassacskán eltűnnek a hátunk mögött, és egy sűrű zsákutcát ígérő kihalt terepre érkezünk meg. A nő magassarkújának koppanása élesen tölti meg hanggal az eddigiekben csendes közérzetet, a léptei iramosak, gyorsak, nem megfontoltak, de hisz menekül.. menekül előlem. Lassú, ámbár mégis nagy léptekben tartom vele a tempót, ahogy lassacskán elfogy az út számára. Még gyorsabban rohan, ahogy elfordul jobbra, és nem sokára egy elhaló káromkodást hallok meg tőle. Könnyedén lépek utána, és ekkor hirtelen velem szemben megtorpan. Nem jött neki össze, nem tudott ellógni mellőlem. Már épp nyúlnék utána, amikor is a sikátor végére rohan. Könnyedén megrázom a fejemet, felsóhajtva lépek utána néhány lépést, hogy végül pontosan előtte állhassak meg. Nagyot nyel, tekintetét az enyémbe vési, sír, és eközben mégis könyörög. Ahhoz képest, hogy boszorkány, nos igencsak gyáva egy ember. Ha tőlem telne, akkor nem ölném meg, de mivel feladatba kaptam, hogy kövessem, és végezem ki, nos így kénytelen vagyok megtenni. New Orleans-ben szálltam meg, de mégis képes voltam idáig jönni, hogy ez a kis szemtelen boszi tuti biztosra meghaljon. A kötelességem, a feladatom, a munkám, sőt az életem ezen munkakör. Nem hiába kezdtem el, s nem is hiába átkozom, de hát nem ellenkezhettek a főnökkel, mert... akkor megjárom.
Óvatosan szorítom az egyik vállától fogva a falnak, ahogy a tekintetét fürkészem, a vonásait nézem, és mégis elemezgetem. Felüvölt, hangosabban sír, és most már határozott, elhaló, de mégis céltudatosan megfontolt szavakkal könyörög. Azt mondja segít, de csak nekem, hogy szolgálna, de csak engem. Sajnálom, igazán sajnálom, de ez nem így megy. Kezdetben nem mondott igent, eljátszotta a lehetőségét, így meg kell halnia. Fájdalmasan szívom a tüdőmbe a levegőt, ahogy végig simítom az ujjaimmal óvatosan a haját. Hirtelen ellök, majdan egyetlen határozott varázsigével a falhoz vág. Nem rezzenek meg, felállok, és a vámpírsebességemet használva a falnak lököm erőből. Utána lépek, megragadom a nyakától fogva, fojtogatom, miközben szorosan felemelem, és a testét a falnak nyomom.
-Könyörgöm... ne..-Nyöszörgi utolsó erejével, ami még benne maradt. Szívverése lassú, levegőért kapkod, és érzi, hogy számára ez a nap már a végzetét jelölte ki. Nem adja fel, nem tenné meg. Utolsó erejével is harcol ellenem. Ellökne, megrúgna, de nem engedem magam. Sír, de nem hat meg, üvöltene, de nem tud.. Végül elengedem, ahogy ülőhelyzetbe esik a földre. Szinte rohamosan szívja magába a levegőt, miközben felrángatom a fekete hajától fogva, majdan pedig egyetlen mozdulattal kitöröm a nyakát. Meghalt, és elment. Meghalt, és én még valahol élveztem is ezt. Megnyalom a kiszáradt számat, a földre dobom az élettelen testét, majdan kimegyek erről a helyről, azaz visszasétálok a sikátor elejére. Egyetlen suhanással újra ott vagyok ahonnan elindultam még az előbb, ahogy végezettül a bal kezemmel megtámaszkodom a falnál.
Erőtlenül döntöm neki a hátamat a jéghideg épületnek végül. Ütemesen veszem a levegőt, és talán pár másodpercre még az élettelen szívem is megdobban. Felsóhajtok, nagyot nyelek, lehajtom a fejem. A földre csúszok, a hideg kőre ülök, felhúzom a mellkasomhoz a lábaimat, ráteszem a karjaimat, majdan odatemetem az arcomat. Fájdalmasan felszisszenek, egyetlen másodpercre nyöszörgök is, majdan elhal minden hangom. A történtekre gondolok, az esetre, és ugyan nem fáj a halála, de az igen, hogy marionettbábuként kezelnek engemet.