Elnevetem magam a kijelentésén. Örülök neki, hogy végül is ilyen jól megvagyunk egymással és hogy szinte már-már az életünket tervezgetjük. Sok mindent megéltünk együtt, érdekes élet áll mögöttünk és előttünk is. Ezt pedig nem szeretném elvesztegetni. Ő is tudja, mit szeretnék én is tudom ő mit szeretne. Csak dőlőre kell jutnunk egymással. Szerintem pedig menni fog.
-Szeretem csinálni egyébként, azt pedig te is tudod. Nem érdekel, hogy mennyi szenvedéssel jár. - Vontam meg a vállam és újra elmosolyodtam. Mindig is ezt szerettem volna csinálni és mindent megteszek érte, hogy ez össze is jöjjön. Már nincs olyan túl sok, de ha az ember nagyon szeretne valamit, akkor azt meg is tudja valósítani rövid időn belül. A gyakorlatokon pedig igazán jó eredményeket értem eddig el. Legalábbis így érzem. Az asztalra könyökölve hallgatom válaszát a kérdésemre. Mindig olyan frappáns válaszokat ad, ezért is szeretem. Érdekes vele, minden.
-Szuper. Ennek örülök. Nem lett volna jó egy harmadik világháború. - Rázom meg a fejem, miközben megkapjuk az italokat is és én a tetején lévő habot egyből elkezdem bekanalazni. Ez a legjobb része. Mondjuk kicsit megkeseredik a számban amikor kijelenti, miről is szeretne velem beszélni. Leteszem a kanalat és felnézek rá.
-Hallgatlak. - Biztatóan elmosolyodtam azért, nem tudom mire számítsak, de biztosan meg tudjuk beszélni és oldani a helyzetet. Legalábbis úgy érzem, hogy képesek vagyunk rá.

szavak száma: ××× || zene: xxx || megjegyzés: szerelmemnek    

Damon && Elena

Minden pillanatot szeretek kihasználni vele. Hiszen ki tudja, mit hoz az élet számunkra, mi lesz velünk majd pár hét, hónap múlva. Lehet, hogy meghalunk és lehet, hogy soha többet nem tudunk majd elbúcsúzni egymástól. De azért remélem, hogy ez a nap nem pár héten belül fog eljönni. Még szeretnék vagy több száz évig mellette lenni. Remélem, nem fog rám unni. Mert hát azért például száz év az száz év. Nem találkoztam még életem során olyan vámpir kapcsolattal, ami sok éven keresztül tartott volna. Lehet, hogy itt mi leszünk az elsők? Remélem.
Miután közhírré tétettük, hogy mi egy pár vagyunk és szeretjük is egymást, beszállok mellé az autóba és elindulunk a kávézó felé. Kíváncsi vagyok, milyen helyre visz. Ugyan nem szeretem annyira a meglepetéseket, de az ilyen kellemes kis fedezzünk fel egy kávézót délutánokat annál inkább. Oda is érünk, bemegyünk. Szétnézek. Hangulatosnak találom a helyet. Haladok Damon után, majd leülök vele szemben, egy kis kétszemélyes asztalnál. Kicsit megbököm, amikor a halott professzorokról beszél.
-Hé! Miket nem képzelsz te rólam! - Mosolyodom el, jelezve, hogy persze értettem a viccelődést. Már megszoktam, hiszen ő Damon. Mindig is ilyen volt és szeretem, amikor egy kicsit csipkelődik, mert egyébként sem vagyok az a típus, aki szereti ha tálcán hordozzák. - Egész jó. Ki tudtam pihenni magam. Mostanában túl sok volt a meló, a gyakorlat. Meg hát tudod a csajos esték... most hogy Bonnie visszatért. - Nagyon örülök neki, hogy végre újra együtt a hármas és hogy Damon is végre itt van. Nem szeretném elveszíteni őket újra, hiszen nehéz lenne átélnem megint ezeket a dolgokat. Nem volt egyszerű akkor sem... főleg az érzelmeim kikapcsolása és Damon elfeledtetése után... Nem is akarok ezekre a dolgokra visszagondolni. Közben a pincér megérkezik, megrendeljük a forrócsokit, legalábbis én biztosan, majd ha megtörtént a rendelés akkor mosolyogva visszapillantok a fiúra. - És neked milyen napod volt? - Ha már itt tartunk, akkor folytatom az eszmecserét. Kicsit feszült vagyok, de nem mutatom, nem mondom egyelőre. Nem szeretném ha kudarcba fulladna ez az eddig kellemesen telő randi.

szavak száma: ××× || zene: xxx || megjegyzés: szerelmemnek

Damon && Elena

Amióta előkerült az ellenszer, mind egy kicsit félünk. Látszik Damon arcán is, az enyémen is és a többiekén is. Tudják, hogy szeretném ezt, de csak akkor, ha velem együtt életem szerelme is bele megy a dologba. Ha nem, akkor nincs értelme. Hogyan tudnék valakit mást szeretni, ha tudom Damon örökké élni fog és örökké ott lesz a közelemben. Nem menne mással... Tényleg szerettem volna gyerekeket is de csak ez az egy dolog lesz, amit nem kaphatok majd meg ha nem vesszük be az ellenszert. Mert a jó munka az rendben lesz, házat vehetünk, csak örökké fogunk élni és néha el kell majd költöznünk. Ez még annyira nem is rossz dolog.
Mosolyogva pattanok Damon elé, csókot adok neki és bólintok egyet a megjegyzésére. Valóban, engem sem érdekelnek ezek a kis elsős fruskák sőt... egyébként sincs esélyük ellenem. Nem vagyok az a tipikus bevadulós lány, aki megjegyzi bárki arcát aki megpróbálja lecsapni a fasziját a kezéről, de ha kell, lehetek.
-Hm... forrócsoki? Menjünk már! - Nevetem el magam miközben beszállok az autóba és bekötöm az övet. Már csak megszokásból is. Ezek olyan dolgok, amik annyira belevésődnek a fejembe, hogy észre sem veszem és csinálom. Damon kérdése hallatán oldalra fordítom a fejem és szem forgatva válaszolok. - Ma nem voltam bent a suliban. Úgyhogy volt lehetőségük elkerülni ilyen szempontból. Na és neked? Kinek a lelkét nyugtalanítottad ma? - Vigyorgok. Mi nem egy egyszerű pár vagyunk. Viccelődünk, nem vesszük fel egymás hülyeségét. Szerintem ez teljesen normális. Mindig is ilyen kapcsolatra vágytam csak azt nem számítottam bele, hogy vámpírként és örökké. De nem bánom. Damonnel nem. Még azt is meg fogom neki bocsájtani ha azt mondja, nem veszi be a gyógyírt velem. Mert szeretem.

szavak száma: ××× || zene: xxx || megjegyzés: szerelmemnek    

Damon && Elena

A mai napom csak Damonről fog szólni. Mostanában a suli miatt egy kicsit kevesebbet látjuk egymást, így néha muszáj kikapcsolódni valamelyest. Tudja, hogy fontos nekem az iskola és ezt tiszteletben is tartja. Szeretem ezt benne. Azt is, hogy fontos vagyok neki. Kapcsolatunk már elért arra a szintre -részemről - hogy nem csak rózsaszínben látom a világot, hanem össze tudom kapcsolni a párkapcsolatomat, a barátaimat és az iskolát. Egyesek erre nem képesek. Ismerek sok ilyen embert. Caroline és Bonnie jó szórakozást kívánt nekem a mai napra, majd elmentek a suliba. Én pedig nyugodtan felkészülhettem a randira. Megfürödtem, hajat mostam, majd bebugyolálva kiléptem a fürdőszobából és a szekrényemhez trappoltam. Felnyitottam, és vagy tíz percen keresztül álltam előtte, mire a választásom egy egyszerű mégis csinos összeállításra esett. Nem kell kiöltöznöm ahhoz, hogy tetszek Damonnek. Igaz, minden pasi szereti, ha egy nő sokat mutat magából, egy szexi, mégis elegáns kis ruhácskában, de szerintem ez nem a legmegfelelőbb alkalom arra, hogy olyasmit válasszak. Ruhákat letettem az ágyra, majd leültem az asztalomhoz a tükör elé és megszárítottam a hajam. Kevés sminket is használtam, csak hogy kiemelje a szememet és a számat, majd felöltöztem és miután belepakoltam a táskámba, az órára pillantottam. Éppen időben. Talán egy kicsit meg fogom majd várakoztatni, de csak egy pár pillanatra. Elindulok a kollégiumból a parkoló felé, a jól megszokott lépcsőket gyorsan veszem, majd a következő pillanatban már meg is érkezem. Megállok előtte egy kellemes mosollyal az arcomon. Hiányzott.
-Szia. - Viszonozom a puszit és röviden felnevetek. - Pontosan, ahogy mondod! És úgy látom nem csak én gondolom így... - Böktem a mellettünk elsuhanó lányokra, akik Damont figyelve elnevették magukat és sugdolózni kezdtek. Mint a kislányok... Átölelem a pasimat, nem azért, mert jelezni akarom, hogy foglalt, hanem mert jól esik. - Hová megyünk ma?

szavak száma: ××× || zene: xxx || megjegyzés: szerelmemnek    

Damon && Elena