• hallgasd történetem... Nem tudom, hogy hol is kéne elkezdenem, mert annyi minden van egyszerre, de kezdjük az első találkozást Bonnie-val. Whitemore-on az egyik órán volt ez az esemény. A figyelem felkeltés érdekében a tollammal szórakoztam, amit ő egyből ki is szúrt, de miért volt erre szükség? Mert el kellett velük hitetnem, hogy egy kezdő és egyben egy instabil boszorkány vagyok, akinek szüksége van segítségre annak ellenére, hogy ellenkezik. Minden színjáték célja az volt, hogy közel kerüljek a hasonmásokhoz és megtudjuk állítani az utazókat, hisz hatalmas kockázatot jelentettek a boszorkányokra. Míg Luke az utolsó Silas hasonmását próbálta elbújtatni, addig én egyből kettőt is kaptam. Mennyire rendes velem a kovenem, nem?
Aztán dúltak Bonnie csapatában a belső harcok és Damon elrabolta Jeremy-t. Az igazat megvallva nagyon nem akartam megmenti, míg meg nem láttam, hogy kiről is volt szó. És mivel tartanom kellett a szerepem, és a feladat megkövetelte, hogy kisebb-nagyobb "hibák" után megtaláljam. Muszáj volt szabadjára engednem a varázserőm, hiszen ha nem teszem, akkor már nem lettem volna kezdőnek titulálva, sőt a hatás kedvéért mégy egy hisztit lenyomtam, hogy egy szörnyeteg vagyok. Számomra ez megalázó volt, hisz a helymeghatározó bűbájt, már hét évesen megtanították.
Aztán a nagy egymásra találás után Bonnie-val elmentünk inni, amolyan tanár-diák estére és áradoztam neki, hogy mennyire szuper voltam, mondanom sem kell, nem nagyon tetszett neki és visszapróbált vágni azzal, hogy azt adta feladatnak, hogy fel kell gyújtanom a sót. Belül jót nevettem rajta, hisz számomra ez olyan volt, mint egy csettintés, de nem csinálhattam meg, még nem leplezhettem le magam. Ezért az ő elmondása szerint nagyon sok gyakorlásra van szükségem. Na, majd kíváncsi leszek az arcára, mikor meglátja, hogy valójában az ő kis "tanítványa" mire is képes! Mert számomra, amit eddig mutatott, azt úgy első osztályos koromra megtanították, és nem hiszem, hogy vele ugyanez volt a helyzet. Aztán meg kellett találnom Elena testét, mert megszállta egy másik hasonmás Katherine és már olyannyira zavaros lett számomra, hogy nem tudtam követni az eseményeket, de végül is megtaláltam... Aztán elhagyta Elena testét, és hagyott neki egy búcsú ajándékot, ami miatt Elena már nem emberekből táplálkozott, hanem emberekből, és valami vámpírokra veszélyes vírus is volt benne, ami legyengítette őt, és hallucinált is. Milyen szánalmasak tudnak lenni néha a vámpírok.
Bonnie-val épp nagy vizitet tartottunk Elena-nál, mire ő nagyon ki akart szabadulni, és megkért, hogy hatástalanítsam az őt fogva tartó varázslatot, ami eszem ágába se jutott, lehet, hogy a kezdőt kell eljátszanom, de szerencsére a kezdők sem engednének el egy vámpírt, és Bonnie szavai mentettek meg. Aztán egy olyan jelenet megy végbe, amit nem vártam volna... Elena eltör egy széket, és a darabját belém hajítja, majd kiszedi, megitat a vérével, és eltűnik. Persze a varázslat megszűnt, hisz az igazat megvallva fent tudtam volna tartani, csak hát a szerepem megköveteli, hogy gyenge legyek. A támadás után pedig visszavonulok a szobámba, ahol a öcskössel találom szembe magam, majd elbeszélgettünk kicsit mint testvér a testvérrel, majd értesített arról, hogy Silas utolsó hasonmása is meghalt, így a vándorok eltudják kezdeni a tervüket, amiről még mindig semmit sem tudunk...
Aztán itt már kezdenek felpörögni az események, mert már kénytelen vagyok leleplezni magamat, és bevonom a küldetésünkbe Jeremy-t is. Szükségünk van a segítségére, és miden elmondtam neki, szerencsére hamar megértette a dolgok lényegét, és nem is érdeklődőt annyira... Bár kénytelen voltam némító bűbájt alkalmazni, hisz kíváncsi hybrid fülek hallgatóztak... Aztán beszélgetés közben kaptam egy SMS-t Luke-tól, ami igen rövid volt: "Öld meg Elena-t, a gimiben van!" Se szó, se beszéd egyszerűen felálltam az asztaltól, és elindultam a kijárat felé, de nem nagyon akartak elengedni a férfiak. Kénytelen voltam őket elsöpörni az utamból, egy egyszerű varázslattal, csak annyit kellett mondanom, hogy "Motus" és szabadon tudtam távozni, bár az egyszerűség kedvéért elmondtam nekik, hogy nagyon nem vagyok kezdő, amit minden bizonnyal azonnal felfogtak... Végre nem kell a kis hisztis életképtelen boszinak lennem.
Magabiztos léptekkel tartottam az iskola felé, jobban mondva Elena irányába. Szerencsére egy olyan helyen találtam meg, ahol mindenhol fadobozok voltak, és egy egyszerű varázslattal már karok lettek belőlük... Egyik dobozt szét is törtem, így Elena testébe fúrva az eltört darabokkal lefegyvereztem, és amik segítségével a falhoz szögeztem őt... Majd kezembe vettem egy utolsó darabot, amit a szívének szántam, és röviden elmagyarázom neki a helyzetet, hogy meg kell halnia, hogy az utazók ne tudják elérni a céljukat, és készülnék véget vetni az életének, mikor megjelent Damon Salvatore és a fejemet az egyik polcba veri, majd jön a képszakadás... Egy székben tértem magamhoz kikötözve, és a kezemet egy satuba találtam meg... Nagyokat pislogtam, de aztán bevillant minden... Próbáltam megölni Elena-t, de a hős lovagja megérkezett, és megmentette őt. Próbáltak belőlem információkat kiszedni, de nem mondtam el nekik semmit sem. Nem tehettem meg, és már Damon készült megölni, mikor megjelent Jeremy és megmentett a haláltól...
Kénytelen voltam összeállni a hármas bagázzsal: Tyler, Matt és Jeremy, bár Luke nem követe a példámat, ő is járta a saját maga által elképzelt utat. Mielőtt bármit is elkezdtünk volna, meg kellett róla győződnöm, hogy mindhárom utazó mentes-e, így mindegyikbe kénytelen voltam beleszúrni a tőrt. Mázlijuk volt, hogy tiszták voltak, és így elkezdhettünk négyen azon dolgozni, hogy megakadályozzuk az utazók tervét. Kidolgoztunk egy stratégiát, amit alkalmazva talán sikerülhetett volna megállítani őket, de nem... Nem használt semmit sem.
Kénytelenek voltunk megölni az egyik hasonmást, hisz ha nem tesszük meg, akkor az egész világot varázslatmentessé teszik, és ha ez megtörténik, akkor nincs menekvés... Ezért Luke-al ketten megtámadtuk Elena-t és Stefant... Már majdnem sikerült volna, mikor az utazók elkezdték a kis mesterkedésüket, és elért minket is az ő mágiájuk, így nem volt varázserőnk, és nem tudtuk megölni egyiket sem... Azt megértem, hogy egyedül kevesebb eséllyel indultam volna, de most ketten voltunk, és végre képesek lettünk volna megölni legalább az egyiket, de nem. Nem, mert az átkozott utazók elkezdték a tervüket...
Nem volt mit tenni, le kellett lépnünk Mystic Falls-ból, mert varászerő nélkül el vagyunk veszve. Már épp kiértünk volna a városból, mikor a mi módszerünkkel megtámadnak minket Elena-ék az örült tervükkel... Ha megöljük az összes utazót, és túlterheljük a horgonyt, akkor egy varázslattal vissza lehet hozni a többieket a túlvilágról... Ekkora sületlenséget nem mostanában hallottam, de bele kellett mennem, hisz eltörték Luke nyakát... Azért mindennek van határa, és ők ezt túllépték. Ha sikerül visszahoznom, és túlélnünk ezt az egészet, akkor lelépünk innen és minden megy tovább a régiben. Aztán összehoztak egy viszonylag kivitelezhetőnek vélhető tervet. Egy helyre gyűjtik össze az összes utazót, ha jól emlékszem, akkor a Mystic Grill-be, ahol elvágják a gázcsöveket, és majd behajtanak egy kocsival, amivel egy robbanást okoznak, és az összes utazó visszakerül a túlvilágra, majd a barátaink vissza tudnak jönni, jobban mondva vissza tudom hozni Luke-ot. És szerencsére a terv bevált, majd már a varázslat, ami visszahozza a többieket kezdte túlterhelni a testemet, és már nem bírtam volna sokáig, de nem állhattam le, hisz megígértem, hogy mindenkit visszahozunk, akit csak tudunk, de Luke leállított, és miattam Bonnie és Damona túl világon maradt...
Ohhh nem volt elég számomra ez a bűntudat, még az öcsémmel is el kell végeznünk az egyesülési rituálét, ami során az egyikünk megszűnik létezni, addig a másikunk lesz a koven vezetője, és a győztes testében egyesül kettőnk személyisége és akarta, jobban mondva kettőnkből születik egy ember... De én nem akartam ezt, mert tudtam, hogy Luke sokkal erősebb, mint én, és könnyedén legyőzne, ezért a történetem egy idézettel zárnám, amit Luke-nak címeztem: