Újabb nyomorult nap ebben a nyomorult városban, ebben a nyomorult korai órában, amikor felkelni nincs kedvem, nem hogy iskolába készülni és bármi érdemit is tenni, én ebben nem vagyok jó. Persze, vannak kedvenc tantárgyaim, de ma életkedvem sincs, nem hogy arra hogy odamenjek az iskolába a végzős évemben és odafigyeljek mindenre, ami teljesen felesleges. Végül azonban csak kikelek az ágyamból, és a reggeli kávém felett kókadozva gondolkodom, hogy vajon hogy az istenbe oldjam meg hogy ne kelljen elmennem a délutáni családi kirándulásra, mert semmi kedvem nincs hozzá. Egyszerűen képtelenség, és anyám is olyan erőszakod olykor... kész rémálom, és még akkor is ezen rágódom, amikor a suli felé haladok, és nem foglalkozom a rosszmájú pillantásokkal, amikkel megnéznek. Megszoktam már, hogy kirívok mert fiú létemre hosszabb a hajam, és sminket használok, de ettől még nem vagyok buzi, csak nem hiszik el, én meg hagyom hadd higgyenek amit csak akarnak, őket minősíti úgyis, nem engem. Vállamon a félvállas fekete táskám, teletűzdelve zenekaros kitűzőkkel, és felvarrókkal, bár az ilyen minták a pólóimon is megtalálhatók, és több karkötőt is hordok, meg olyan karszalagokat amiket a fesztiválozáskor lehet kapni és nem jön le csak ha levágod ollóval. Én nem vágtam le őket, és így mindhárom ott díszeleg a jobb csuklómon. Elhaladok pár bálkirálynő mellett és szinte tudom mire gondolnak. Az én sminkem majdnem jobb mint az övék. Ch, na mindegy. Az első két órát túlélve, rájövök hogy nem vagyok a helyzet magaslatán és valakitől elkérem az egyik füzetét,hogy lemásolhassam, persze nem puszta kézzel. Bezárkózom a biosz szertárba kirakom a két füzetet, a kapottat és a sajátomat, és egy halk bűbájt kezdek mormolni mire a lapon megjelennek az én kusza és kanyargós betűim, ahogy leírják azt, ami a másik lapon van. Behunyt szemekkel koncentrálok, és így halálra rémülök amikor meghallom az ajtó nyílását, de a varázslat tart nem szakíthatom meg, és megperdülök hogy kimagyarázzam magam de ismerős alakot látok meg.
- Elena, te meg mit csinálsz itt? - kérdezem ahogy takarni próbálom a füzeteket, hogy ne bukjak le előtte. Kellemetlen lenne, senki nem tudja hogy boszi vagyok, legalábbis eddig sikerült megőriznem a titkot.