Tárgy: Re: Miss you, sis - just kiddin' || Liv & Kai Szer. Nov. 25, 2015 5:44 pm
Liv & Kai
- Welcome to your nightmare -
Nem igazán hatott meg a bunkó viselkedése, sőt inkább figyelmen kívül is hagytam a megjegyzéseit jobban jár, ha nem húz fel még jobban alapon. Az első dolog, ami végül mégsem hagyott nyugodni az a neve volt. Liv – annyi minden ugrott be arról az egyetlen névről, hogy egy ideig csak üveges tekintettel meredtem magam elé. Zavaros elmémben megragadt egy kép, ami előidézte az „idilli” családunkat. Boszorkányok kántálása, kicsi ikrek fogócskázása, miközben engem apám oktat, és olyan szavakat vág a fejemhez, amiket nem érdemeltem ki semmivel. Borzalmasabbnál borzalmasabb emlékfoszlányok jelentek meg lelki szemeim előtt, én meg próbáltam őket minél hamarabb kiverni a fejemből. Hál’ istennek a végére sikerült átváltoznia az egésznek egy – számomra – sokkal kedvesebb képpé, miszerint a ház nagy részét vér borította, én meg egy baseball ütővel a kezemben sétáltam végig a folyosón hívogató hangon szólítgatva kisebbik testvéreimet, akiknek valójában meg sem kellett volna születniük. Lehettem volna jobb bátyjuk is, de sajnos/nem sajnos annak az áldozatává váltak, hogy a szüleim próbálták megkeseríteni az életemet. Szinte kívülről láttam az egészet, mintha valami filmet néznék és akaratlanul is egy szélesebb mosolyra húzódott a szám. Miután meghallottam a lány kérdését, kissé felvont szemöldökkel kaptam felé a tekintetem. Először fel sem fogtam, mit mondd, de hogy őszinte legyek túlzottan nem is érdekelt. - Nekem is van egy Liv nevű húgom – tereltem a témát egyszerűen, miközben a poharam forgattam a pulton, amire át is vándorolt a tekintetem. – Körülbelül annyi idős lehet most, mint te – ráncoltam kicsit a homlokom, aztán végigpillantottam a pulton, ahogy gondolkoztam. - Ó, hé! Mogyoró – vigyorodtam el szórakozottan, miközben magam elé húztam az egész tálat, ami ki volt készítve a pultra, ha esetleg valaki sósra kívánna ivászat közben. Egyszerűen csak belemarkoltam nem is zavartatva magam és a tenyeremben lévő összes rágcsálni valót a számba tömtem. Kicsit gyanakvóan figyeltem a lányt, mert végig volt egy olyan érzésem, hogy nem egy idegennel futottam össze, ezt az elméletem pedig akkorra már sikerült biztosra vennem. Nem volt nehéz összerakni a darabkákat, arról nem is beszélve, hogy végig volt benne valami, amitől számomra annyira ismerősnek tűnt. Kezdett úgy tűnni, hogy az univerzum az én oldalamra állt, már csak azt kellett kitalálnom, hogyan deríthetném ki száz százalékig biztosra, hogy igazam van. Furcsa lett volna, ha egyszerűen szembesítem a ténnyel, hogy a negyvenhárom éves bátyja vagyok, aki tizennyolc évvel ezelőtt meg akarta ölni. Sokat végül nem agyaltam a kérdésen, hiszen sosem voltam egy túlzottan gátlásos ember, nem érdekelt, mi furcsa, illetve mi nem. De mentségemre szóljon, hogy szocializálódni még nem igazán sikerült pár nap alatt – így egyszerűen csak felé nyúltam és elkaptam a csuklóját. Mikor éreztem, ahogy az ereje kezd átáramlani a testembe, egy pillanatra talán meg is lepődtem, de a lepettségemet hamar leváltotta egy szenvtelen mosoly. Nem engedtem el a kezét, csak egyik pillanatról a másikra felnéztem a szemeibe, de azonnal kiszúrhatta a sötétséget, ami belőlem áradt. A különleges képességemet, valamint az elsötétült tekintetemet párosítva talán azonnal rájöhetett, hogy kivel találkozott. - Olivia Parker, ha nem tévedek – ejtettem ki lassan a szavakat a számon, de ennél többet nem is kellett mondanom, hiszen ha van egy kis esze a szőkesége ellenére sejthette, hogy jobban teszi, ha menekül – felismertem. Szippantottam egy mélyet a levegőből, aztán egy elégedett mosollyal az arcomon félresimítottam a haját az arca elől. - Jó újra látni, húgi –de hiába próbáltam egy kis komolyságot erőltetni magamra, kitört belőlem egy halkabb nevetés.
szavak száma: 554 || zene: sail || megjegyzés: remélem tetszik.
Olivia Parker
No one's gonna take my soul away
❦ Hozzászólások száma :
3
❦ Érkezés :
2015. Aug. 12.
❦ Kor :
31
❦ Tartózkodási hely :
★ Everywhere
WITCH
keep my secrets well
Tárgy: Re: Miss you, sis - just kiddin' || Liv & Kai Hétf. Nov. 16, 2015 6:34 pm
Végre találtam magamnak munkahelyet, bár nem a legjobb, de kezdetnek nem is olyan vészes. A múltkori lista második pontja meg van, szóval már csak az elsőt kéne tökéletesíteni, pasit kéne szereznem, aki gazdag és jóképű, majd el tart egy életen keresztül. De ilyen nincs, szóval egy szexyt kell keresnem, aki hát mindenhol jó az életben, meg amúgyis egyedül lenni szívás, nem is értem hogy miért találták ki a szingliséget, mert nagyon rossz. Én tuti arra születtem, hogy pasim legyen, mert utálok egyedül lenni, ha van valakim akkor azzal el tudok szórakozni, és ha úgy adódik, akkor le is tudok vele feküdni.. Na de most a munkámra kéne koncentrálni és amúgy sem kérdezhetem meg minden embertől, aki szexy és pasi, hogy esetleg szinglie mert ha igen, akkor nem lesz az sokáig. Zsufolt az első napom, nagyon is zsufolt és utálom, ha nagyon meg kell erőltetnem magamat, hogy megkapjam a fizut. Épp lazítani akartam, mikor egy üpse megjelent a bárpulton, reméltem hogy valaki más fogja kiszolgálni, de hát úgy néz ki, hogy ma én leszek a szerencsétlen, aki kap rgy ilyen esetet… még mindig utálok dolgozni, utálok, utálok, utálok! Na de szedd össze magadat Liv parker és mutasd meg, hogy te nem csak egy szerencse csomag vagy, hanem egy jó munkaerő, aki képes dolgozni, lehet a fönök előtt ki kéne gombolnom egy-két gombot, de azért nem ribancosan.. Piszkos módszereket igénylő szakma, meg ahogy láttam más fiatal lány is alkalmazza rajta eme trükköt, szóval csak nem vetnek ki engem, ha én is megpróbálkozom vele. - Én se láttalak még, szóval az állás 1-1, mit adhatok? - végül odasétáltam a kissé taszító savanyú férfi elé, hogy felvegyem a rendelését. Szerettem eddig is helyen dolgozni, mindig is jobban vonzott, mint valami irodai munka, talán ha egyszer sok pénzem lesz én is nyitok egy bárt, ahol táncosnő leszek, mondták már hogy meg van a testalkatom hozzá, szóval nem lehet itt semmi gond. Miközben várok a rendelésre, körbe nézek és elmosolyodom, az egyik munka társam épp leejt tálcát, az én számon meg véletlenül kicsúszik a balfasz szó. A pasas elkezd pofázni nekem meg nagyon nincs kedvem ezzel szórakozni, örülnék neki, ha választana és mehetnék tovább, rajta kívűl még van rgy csomó vendég, szóval elkezdek lábammal dobolni, remélem érti a célzást. - Ha megnyugtat akkor hidd el, kicsit sem izgat, hogy milyen sztorijaid vannak, de az idő megy és nem rendeltél, még szomjan halsz. - jegyzem meg kissé csípősen és remélem hogy végre rendel egy átkozott piát, nincs kedvem itt szobrozni… majd már kezdem unni, hogy nem választ, mindjárt elé vágok egy rohadt korsó sört és ossza be, majd gondolkozzon máshol, a pultnál ne maradjon. - Mit tudom én, válassz már! Nem érek rá egész nap! - nagyon remélem, hogy segít az rajta, hogy goromba vagyok, mert nem akarok már vele szórakozni, lenne jobb dolgom is már, menni akarok innen, van ebben az üpsében valami visszataszító és ijesztő, bár simán lenyomom, varázsolni még tudok, azt nem felejtettem el. Majd mikor választ, akkor elmosolyodom, inkább nem szólok semmi, odaviszem neki a piát, már nem is tudom, hogy mióta szórakoztam itt vele, csak sikerült rendelni. - Nehéz szülés volt, de itt van. - tolom elé a rendelt piát, igaz felkéne tennem neki a kérdést, hogy akar e még valamit, de nincs kedvem, inkább elkezdem törölni a pultit, majd mikor kimondja a nevem, akkor felhúzom a szemöldököm, gyakorolja a nevem? Na jó, ez a srác kissé morbid, de ha bepróbálkozna, akkor tuti lerázom, nem az esetem nem igazán jön be az arc szerkezete, visszataszító, de vajon miért kelt bennem ennyire negatív érzéseket? - Még valamit?
Malachai Parker
No one's gonna take my soul away
❦ Hozzászólások száma :
29
❦ Érkezés :
2015. Oct. 13.
❦ Kor :
52
❦ Tartózkodási hely :
△ mystic falls
VAMPWITCH
keep my secrets well
Tárgy: Miss you, sis - just kiddin' || Liv & Kai Szomb. Nov. 07, 2015 5:53 pm
Liv & Kai
- Welcome to your nightmare -
Már jóval sötétedés után mentem ki először az nap a nyílt égbolt alá, mivel bujkálnom kell az idétlen kovenem elől, mert apám vadászik rám. Akárhogy is képzelte a dolgot, nem fogom hagyni, hogy visszaküldjön 1994-be. Imádom a modern technológiát. Főleg ezeket a lapos tv-ket, meg a telefonokat. De mindközül az internet a kedvencem. Messze nem a legjobb kedvemben szeltem az utcákat, miközben összeszorított állkapoccsal haladtam az emberek között céltudatosan, akik néha kissé értetlenül néztek rám, talán még vissza is fordultak, tekintve, hogy eszem ágában sem volt egy picit is félre állni, ha éppen jöttek velem szemben. Néha hallottam egy-egy szitokszót is, de örömükre egyáltalán nem érdekelt, így megúszhatták. Ingerülten álltam meg végül a Grill ajtaja előtt. Jobbnak láttam, ha alkohollal oldom a hangulatomat, mintsem egy újabb gyilkossággal. A legutolsó is kissé félresiklott a váratlan látogató miatt, nem akartam még egyszer megkockáztatni a dolgot. Reménykedtem, hogy egy kedves ismerősömmel sem fogok összefutni odabent. Pár másodperces toporgás után könnyed egyszerűséggel löktem be az ajtót, majd úgy vonultam végig a termen, mint valami nagymenő szupermodell – legalábbis az arckifejezésekből ítélve az egész szituáció úgy hatott. Odakanyarodtam a pulthoz és leültem a megszokott helyemre, az egyik bárszékre. Ameddig vártam, hogy a szőkeség végre odajöjjön, és felvegye a rendelésem, ránéztem a telefonomra, amit nagy küszködések árán sikerült előhalásznom a szűk farmerom zsebéből, amibe szinte bele sem fért. Néhányszor azért felpillantottam, végre odatalált-e hozzám, majd mikor lelkesen, mosolyogva kezdett el beszélgetni az egyik sráccal, még idegesebb lettem, mint voltam. Feszülten csúsztattam vissza a mobilomat a zsebembe és megköszörülve a torkom. A pultra támaszkodtam mindkét alkarommal és mikor végre rám nézett a hölgyemény, felvontam a szemöldököm, hogy mi lesz már? Mielőtt esetleg belekezdett volna valami mentegetőzésbe, beelőztem, és én szólaltam meg először, mire odaért. - Téged még nem is láttalak itt – mosolyodtam el kicsit, mikor végignéztem rajta – már amennyire tudtam a pulttól, majd ismét felnéztem rá. - Hm… - kicsit elgondolkoztam, hogy mit is ihatnék. Tekintetemmel végigpásztáztam a polcot, amire szépen fel voltak sorakoztatva az üvegek. – Ne bor legyen, mert abból rengeteget kellene innom, hogy valamilyen hatása is legyen, viszont a whisky már kicsit unalmas, a rum pedig túl trópusi. Ó, tequila! – akadt meg tekintetem az italon. – Bár… inkább ne akard tudni, mit tesz velem a tequila. Vannak érdekes történeteim – gondoltam vissza pár kalandomra, aminek az egyik kedvenc alkoholos italom volt az oka. Újból átfutottam a sort egy gyors pillantással, majd a lányra néztem. - Mi van a ginnel? Az furcsa lenne? – ráncoltam kicsit a homlokom, mivel eddig csak ötvenpluszos férfiakat láttam ginezni, de ha úgy vesszük valójában vészesen közeledett az az évfordulóm is, hiába nem látszott rajtam. Néha még azon is csodálkozom, hogy azt elhiszik, hogy huszonkettő vagyok, mivel ha megborotválkozom, simán letagadhatnék legalább három évet. - Tudod mit? – néztem rá kisimult arcvonásokkal ismét. – Inkább maradok egy üveg sörnél és egy tequilánál. A tequila boldoggá tesz – megint elmosolyodtam, aztán vártam, hogy elinduljon az italaimért. Lassan átvándorolt a tekintetem a névtáblájára, majd miután elolvastam a nevét, minimálisan szűkítettem a szemeimet és a mosolyom picit összehúzódott, de még mindig ott terült az arcomon. - Liv... - mondtam ki szinte alig hallhatóan, majd ismét felnéztem rá kissé elgondolkozva.
szavak száma: 531 || zene: sail || megjegyzés: remélem tetszik.
A hozzászólást Malachai Parker összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Nov. 25, 2015 11:04 pm-kor.
Ajánlott tartalom
No one's gonna take my soul away
keep my secrets well
Tárgy: Re: Miss you, sis - just kiddin' || Liv & Kai
A Caelestis Infernum egy, a The Vampire Diaries és a The Originals sorozatokon alapuló szerepjátékos oldal, ahol te magad irányíthatod a történéseket és pezsdítheted fel akár Mystic Falls, akár New Orleans életét. Oldalunk 2015. 08. 08-án egy rövid szüneteltetés után, megújult erővel és dizájn-nal nyitotta meg újra a kapuit azok előtt, akik belemernek csöppenni a természetfeletti lények lepte Mystic Fallsba vagy a hibrid király uralta New Orleansba. Ha van benned elég bátorság az ilyenkor egészséges félelem mellett, ne habozz, az éjszaka lényei csak rád várnak! Talán azért, hogy bekebelezzenek a sötétségbe, talán azért, hogy leszámolj velük, de az is megeshet, hogy sorsdöntő ajánlatot szeretnének tenni neked. Rengeteg lehetőség áll előtted, minden út csak arra, vár, hogy végig járd. Lehetsz a város jótevője, ugyanakkor lehetsz az, akinek már a neve hallatán kirázza a hideg az embereket. Te döntöd el, milyen hírnévnek örvendhetsz! A sorozatban történtek –némi változtatással ugyan, de – párhuzamban vannak oldalunk történéseivel. A veszélyes helyzetek és az izgalmak ugyanakkor nem változtak, ha biztosan jól átgondoltad a döntésed, kis csapatunk szívesen vár téged! :) Oldalunkat négy kedves, segítőkész, mindenre elszánt Admin vezeti, akik éjjel-nappal készenlétben állnak óhajaitokat, sóhajaitokat valóra váltani, kérdéseitekben, kéréseitekben segíteni. Ne félj segítséget kérni, normális esetben nem harapnak… A világunk nyitva áll előtted. Van elég bátorságod belépni?
2013.12.20
come to us, darling
we won't bite you
tweet-tweet
it's like screaming, but no one's hear
they are here
and they enjoy every second
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég