|
| Szerző | Üzenet |
---|
No one's gonna take my soul away ❦ Hozzászólások száma : 206
❦ Érkezés : 2015. Jun. 26.
❦ Tartózkodási hely : ☾ Where am I? ☾
HUMAN keep my secrets well | Tárgy: Re: Elijah Mikaelson Hétf. Aug. 10, 2015 11:58 pm | |
| elfogadva, gratulálunk üdvözöllek családunk körében Elijah! *Örömtáncot lejt, hogy végre őt is a köreikben tudhatja* Nagyon örülök, hogy te is megérkeztél közénk, hála neked, lassan összeáll a nagy család és vállt vállnak vetve küzdhettek majd közösen valami magasztos célért, ami most nem jut eszembe, de biztos, hogy van ilyet Így elalvás előtt nagyon jól esett a te lapodat olvasni, könnyed volt, választékos és színes. Tökéletesen visszaadtad nekünk azt, amit Elijah-ról eddig is tudni véltünk, és még többet. Tetszett a részlet, amit a történethez választottál, be kell vallanom, hogy felüdülés volt ezt a te szemszögedből "újraélni" és meg is tenném ezer örömest, újra és újra. Remélem, hogy meg is tehetem, hiszen most elfogadlak, irány foglalózni, aztán siess játszani, hogy én tovább olvashassam az irományaidat! Jó szórakozást nálunk! |
| | | No one's gonna take my soul away ❦ Hozzászólások száma : 29
❦ Érkezés : 2015. Aug. 10.
❦ Tartózkodási hely : ○ New Orleans
ORIGINAL keep my secrets well | Tárgy: Elijah Mikaelson Hétf. Aug. 10, 2015 10:29 pm | |
| Elijah Mikaelson Family. Always and Forever. B. • 21 • becenév: Nincs ilyenem • születési hely, dátum: 978. 04. 20. Mistic Falls környéke • faj: Vámpír • kor: kb. 1037 • családi állapot: fogalmam sincs • foglalkozás család összetartó • play by: Daniel Gillies • kapcsolat a családdal: Ez egy végtelenül hosszú történet. 1000+ évet hogyan tudnék elmesélni röviden? Hát sehogy! Azért valamit csak kellene szólnom a magatartás érdekében. Szóval, Rebekah, Freya, Klaus, Finn, Kol és Henrik. Hat testvérem volt, Henrik meghalt mielőtt vámpírok lettünk, Freyáról pedig azt hittünk, hogy meghalt de mint kiderül nem. Családomat sokszor én próbálom összetartani, már persze ami maradt belőle, hiszen Finn és Kol már nincs köztünk. Rebekah volt az egyetlen talán, akivel mindig is jóban voltam. Niklaus pedig ...egyszerűen csak Niklaus. Anyám Esther, aki boszorkány és 1000 éven keresztül nem hagyott minket nyugodni. Apámat, Mikaelt, említésre se méltatnám, ő pedig 1000 éven keresztül vadászott ránk. A saját gyermekeire. Kell ennél jobb anya és apa egy gyermek életérbe? | • amik egyedivé tesznek: 175-180 cm magas, láthatón semmi súlyfelesleg nincs rajta. Igen jóképű férfi aki kinézetileg megragadt a húszas évei közepe felé. Rövid barna haja van és szintén barna szeme. Arca kissé szögletes, de viszont teljesen kiegyensúlyozza a látványt a tökéletes arccsontja, egyenes orra és erős álla. Mindig tökéletesen öltözik. Szekrényébe ha benézünk leginkább csak különböző stílusú öltönyöket vélünk felfedezi, megfelelő öltönykabáttal és ingekkel. Nem nagyon hord mást, kivételes napokon öltözik csak lazábban. Öltözete azt sugallja róla, hogy jó üzletember és módos családból származik. Pontosan ezt is szeretné elérni ezzel.
Elijah nagyon vonzó ember. Mindenhez próbál pozitívan hozzáállni, igyekszik a legjobb megoldást kitalálni a problémákra. Nagyon merész, hiszen mitől is kellene hogy féljen, elvégre csak egyetlen tárgy ölheti őt meg. Teljes mértékben optimista. Mindenkiben megpróbálja meglátni a jót és lehetőleg minél kevesebb ellenséget szerezni magának. Próbál mindenkivel összebarátkozni úton módon. Hűség és az erkölcs a fő erényei. Vámpírként meg tudta tartani az együttérzést. Becsületes. Ha megígér valamit azt be is tartja ha törik ha szakad. Ő az aki sokszor összetartja a családot. Az 1000 év alatt megtanult valamilyen szinten független is maradni. Felvállalja a felelősséget bűneiért. Tud galádabb is lenni, ha kihozzák sodrából sok mindenre képes. Amióta anyja megpróbálta megtörni -és valamilyen szinten sikerült is neki- azóta egy kicsit feszélyezettebb és próbál visszatérni a régi Elijahhoz. |
- • 7+ • hallgasd történetem... Egy pillanatra felébredek. Mozdulni nem igazán tudok, a kezeimnél fogva meg vagyok kötözve. Fehér ingem itt-ott megszakadva, apró vér és koszfolttok borítják. A pillanat alatt körül tudok nézni a helyen, ahol vagyok. Ezer kérdés merül fel bennem. Hol vagyok? Hogyan kerültem ide? Miért vagyok itt? És ehhez hasonlók... képtelen vagyok a tisztán gondolkodásra, hiszen érzem már a vér hiányát is a szervezetemből. A földet bámulom. A földet és a szemhéjam már majdnem lecsukódik megint, de ekkor egy árnyékot látok meg magam előtt. Nehezen, de felemelem a fejem. Homályosan látok, de nem kell tisztán néznem őt, hogy tudjam, az anyám az. Az első pillanatban is eszembe juthatott volna, hiszen már hetek, sőt hónapok óta a nagy terve miatt élünk rettegésben. Amikor megjelent Finnel és Kollal az oldalán, egyszerűen nem tudtam hinni a szememnek. De hát persze. Anyánk tett minket ilyenné, vissza is tudja csinálni ha akarja. Mi nem akarjuk. ÉN NEM AKAROM. Teljes erőmmel megpróbálok majd arra koncentrálni, hogy átvészeljem ezt az egészet. Hiszen Klaus meg fog találni. Már biztosan azon van, hogy átkutasson értem mindent. Tudom, hogy nem fog cserben hagyni. - Gyerünk fiam. Már elő készítettem neked egy másik testet. Ha nem engeded magadtól, hát erőszakkal veszem el tőled. - Elvesztem az eszméletem a mondata végére. Egy álomba kerülök. Hayley. Hayleyvel futok végig a New Orleansi házunkban. Csak kergetem és kergetem, de hát hová fut el előlem? Mindketten boldogok vagyunk, mindketten boldognak tűnünk. A sok baj ellenére azért meg kell mondani, sok boldog perc jutott az életünkbe. Ahogy befordulok Hayley után a következő sarkon, meglátom a piros ajtót. A lány oda tart, oda akar bemenni. Megriadok. Odarohanok hozzá, megragadom a karját, nem hagyom, hogy kinyissa az ajtót. Mikor megfordul már nem is Hayley látom. Tatia! Tatia, drága Tatia. Életem első szerelme. Nincs időm a meglepődésre, valami kényszerít nagyon erősen. Odalépek a lányhoz, megjelenek vámpírfogaim. Sikoly, aztán felriadok. - Hagyd abba. - Nyögöm alig hallható hangon. Izzadság folyik végig arcomon, de ő komoly hangnemben közli velem, hogy még nincs vége, folytatnunk kell, meg kell látnom, hogy mennyi kárt okoztam, mennyi ember hullott el a kezem által. Folytatódik. Az ismételt eszméletvesztésem egy erdőbe visz el. Ott sétálgatok egyedül, várok valakire. Aztán megjelenik ő, ismét. Tatia. Gyönyörű és annyira vidám. Tökéletes arc és alak, teljesen nekem formázott nő. Annyira tisztán emlékszem a vele töltött percekre, a jellemére. Az első szerelem... Csak egy rövid pillanat ez az egész, egy apró kis megemlékezés arról, hogy Tatia őt választotta a falu összes férfija közül. Esther elrontja a pillanatot, bántja a lányt, és győzköd róla, hogy ezt én tettem. Ez csakis miattam történt...
Nem tudom meggyőzni Tatiat. Csak bántom és csak a vörös ajtót látom magam előtt. Úgy érzem nem bírom ezt tovább, nem akarom ezt tovább. Küzdök, erősen küzdök a felébredés érdekében. Sikerül. Szemeim kinyílnak. Ha dobogna a szívem, már rég megállt volna. Valami szorít belül, nem enged, erősen küzdök ellene. Vámpírfogaim kiereszkednek, vért követelek, de nem kapok. Egy cseppet sem. Nem vagyok teljesen magam... sőt, már úgy érzem, egyáltalán nem az vagyok aki voltam mielőtt ide hozott. Megtört. Engem. Elijah Mikaelsont. Akiről azt hittem, megtörhetetlen. Azt hittem magamról, hogy olyan védőfalat állítottam fel magam mellé, hogy soha senki nem tudja majd megtörni. Ő megtudta. |
| | | |
Similar topics | |
|
| Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |