• hallgasd történetem...Vérfarkas vagyok. Igen, csak így, egyszerűen. Nincs semmi olyan ősi történetem hozzá, hogy mentem az éjjel és valami rejtelmes alak megtámadott, és most bundát növesztek. Nincs olyan, hogy egy gyönyörű nő azért harapott meg, mert örökké él, és azt akarta hogy társa legyek az örökkévalóságban. Ez mese habbal. A farkasok nem szörnyetegek, és nem is halhatatlanok, emberi iramban öregszenek és élnek, majd pedig halnak meg. Ezzel én sem vagyok kivétel.

Szóval, az van, hogy a családom tagjai farkasok, és így nem volt kérdéses hogy vajon öröklöm-e, hordozni kezdtem magamban ezt az átkot. Mindig mindenki annak nevezi, ami nyilván nem is véletlen, de erről később. Már gyerekként belém verték hogy nagyon óvatos legyek, kerüljem a balhékat, mert ugye tudjuk mivel lehet beindítani az átkot? Gyilkossággal. Ez, minden esetben így van, nincs olyan hogy én csak úgy poénból beindítom, a család ezt elég keményen veszi, és nem örül ha valakivel megtörténik. Hát velem megtörtént. Tényleg véletlen baleset volt, ahogyan az lenni szokott. Vagyis, mindenki így tudja, de... valójában nem volt olyan nagyon véletlen. De direkt se. Az történt, hogy volt egy tag, aki nagyon, de nagyon tenyérbemászóan idegesítő volt, és eldöntöttem, hogy kicsit kiszúrok vele, és csapdába csalom, ahol maximum eltörik valamije, és kész, ennyi nekem elég is lett volna. Egy szakadéktól nem messze volt a helyszín, és messze attól hogy leeshessen. Tényleg nem akartam megölni. Mindenesetre eljött az idő, belesétált a csapdába csak hogy ahogy a kötél megfeszült, és felrántotta a fiút a földről, elszakadt, elsúrlódott egy másik fa kérgén, és ahelyett hogy megtartotta volna Denyt a levegőben, szerencsétlenje öt métert zuhant előre fejjel lefelé. Hát, nem élte túl, halálra váltam. Én... megöltem valakit. Igaz hogy véletlen, és nem is így akartam de... megtörtént, és mivel farkasnak születtem, az átok... az átok beindult. A családom persze kiakadt, és nagyon lehordtak és megvertek érte. Az ügyet végül eltussolták, de már nem volt ugyanolyan semmi. Addig nem bántottak, de az... nyomot hagyott bennem, nem viselem el könnyen, ha egyik pillanatról a másikra ennyire páli fordulást vesznek a dolgok, és az a bizonyos verés a mai napig ott ég a testemen. Jelképesen, de akkor is.

Ez eddig mind szép és jó nemigaz? A botlás eltussolva, az életem az enyém, és a testem... nos azt immár meg kell osztanom a farkasommal. Koromfekete gyönyörű dög de... minden alkalommal darabokra szed, hogy aztán újra összerakjon. A sok mozis film úgy ahogy van fszság, az átváltozás, nem pár perces mutatvány, nem csodálatos, és nem romantikus. Fájdalmas. Van az az érzés, amikor már nem fáj, hanem egyszerűen FÁJ! A tested szétszakad, a csontok elformálódnak, és más formát vesznek fel. Az egész anatómiád megváltozik, és elképesztő fájdalmakkal jár. Azt hittem, sosem ér véget. Majdnem négy órán át tartott, és utána, vagy egy teljes napig hevertem és minden izmom fájt, olyanok is, amikről azt sem tudtam hogy vannak. Aztán könnyebbé vált minden. Az átváltozás, de sokkal nehezebb is volt, elrejteni és igen, előfordult hogy belém kötöttek más farkasok, vagy vámpírok, boszik. Mindenki akart valamit. Én is akartam, hogy békén hagyjanak. Most itt nyitottam a városban szalont, tetoválok és pc-t szúrok, és szeretem a rajzaim, a sötét tónusokat. Tetoválok én mindenfélét, és mindenkinek, nem érdekel a fajuk, csak hogy fizessék ki a munkám. És közben... igen, körülöttem zajlik az élet. Tudok róla, látok dolgokat de nem folyok bele. Amíg nem muszáj, én csak nézem.