Megrémít. A gondolat, hogy tudom, valamilyen szinten igaza van neki. Legbelül kicsit félek tőle, de próbálom ezt nem kimutatni. Akármennyire is rosszul állok, erőviszonyokkal és kötelekkel. Megrázom a fejemet a kijelentésére, igazából nem szándékoztam már válaszolni rá, nem is tudnék mit válaszolni. Jobb is ez így, még a végén beleásnám magam valami olyasmibe, amit aztán nem tudok a többieknek kimagyarázni. Próbálok hatni rá, hiszen látom kissé meginog. Talán elengedne. Én mindenkivel kedves szoktam lenni, ha akarok tudok kedves lenni vele is, annak ellenére, hogy most éppen fogva tart. Valahogyan csak ki tudom magamat magyarázni.
-Nem fogok elfutni. - Ismétlem magam, mint ahogy az eddigi ittlétem alatt szinte mindig. Elég nehéz így koncentrálni, ezekkel a rohadt kötelekkel a kezemen, amelyek még égetnek is. És végül sikerül. Igaz, kicsit kínos helyzetben, de mégis leveszi rólam a köteleket. Halvány, hálás félmosoly jelenik meg az arcomon, viszont ez gyorsan le is lankad, amikor kijelenti, hogy sokkal rosszabb vár rám ha megpróbálok elfutni. Mintha nem tudtam volna igazán, a lelkem mélyén ezt is.
-Megtartom a szavam, mindig. Nem fogok elfutni. - Kicsit megnyomom az utolsó szavat, hogy még egyszer, remélhetőleg utoljára említsem. Csuklómat szorongatom, a kötél nyomai szép lassan eltűnnek majd, de még kicsit sajog. Nem mozdulok, egy helyben maradok, és nézek a fiúra.
- Pontosan miben kéred a segítségem? -  Értem én, hogy gondja van a vámpírsággal meg minden, kinek nem volt... de nem tudom így láthatatlanba mit is akarok pontosan megtudni. Ha kérdez, akkor majd válaszolok.

szavak száma: ××× || zene: xxx || megjegyzés: bocsánat  

Kai && Elena

szavak száma: kevés || zene: - || megjegyzés: remélem azért tetszik

Nem ismer minket. Mindig minden helyzetből jól ki tudtunk jönni vagy ha nem is teljesen jól akkor is meg tudtuk oldani. Damon pedig nagyon bosszúálló típus és tutira nem fogja ennyiben hagyni az egész dolgot. Szemforgatással jelzem, hogy aztán nagyon idegesítő amit csinál. Persze, ő vámpírboszi lett és mindenkitől és mindentől erősebb. Aha. Valahogy csak ki lehet játszani őt is. Nem lehet annyira jó.
-Egy kicsit azért félhetnél. Ne legyél már ennyire nyugodt. - Idegesítően nyugodt a fiú. Túlságosan is. Visszafordulok felé, végignézek rajta. A megjegyzésemre persze ismét hosszas monológgal válaszol. Már kezdem unni egy kicsit. Miért nem mondja meg rögtön kerek perec, hogy mit szeretne és enged el végre. Fáj már a kezem, egyfolytában csip a verbéna és nem tudok szabadulni belőle. Jó, mondjuk igazság van abban, amit mondd. Kicsit sajnálom is érte, de csak lehajtom a fejem a mondandója közben, nem válaszolok a kérdésére. Rossz lehetett neki. De ez volt a legrosszabb, amit csinált. Hogy ilyen lett. Nem tudnám elviselni az biztos, de az is tuti, hogy nem gyilkolnák eszeveszettül és nem csinálnék annyi hülyeséget, mint ő amennyit tett. Felnézek rá amikor a nevemet említi.
-Azért az túlzás, hogy mindenki. És velem is történtek már dolgok... - Nem is folytatom, hiszen nincs értelme szembeszállnom vele. Úgyis ő fog nyerni. Vagy így vagy úgy. Persze közben elgondolkodom azon, hogy valóban segítettem volna neki vagy sem? Elvégre nem tartom őt jó embernek, és nem biztos, hogy megérdemelné... - Meg sem próbáltad. Damon pedig nincs mindig velem. - Vonok vállat, de ez fájdalommal jár úgyhogy inkább nem mozgatom a kezem. Persze nem akar elengedni, hát miért is akarna. Elfutok... látszik, hogy még nincs teljesen tudatában képességeivel. Felvont szemöldökkel pillantok rá. - Mintha nem tudnál marasztalni egyébként is. Vagy utánam futni. - Mire való azaz erő, amit használ? Elvégre tapasztaltam már, azt a szörnyű kínzást, amivel a boszorkányok a földre kényszerítik a vámpirokat. Talán nem kellett volna ötleteket adnom neki. De egyébként az még mindig jobb lenne, mint a verbénás kötél. Az nem fáj végig. Csend lett. Elhallgattunk mindketten. Aztán persze ő töri meg ismét ezt a kellemes csendet. Szememmel követem, miközben fel alá sétál. A kérdése meglep. Vagyis a kérdései. Majdnem hogy elfelejtem az elsőt, mire mindet elhadarja. Nem válaszolok rá rögtön, de ami azt illeti nem is engedi. Mert csak beszél és beszél. Nem akar minket bántani? Hát akkor most mit csinál? Végighallgatom, bólintok egyet, majd felvont szemöldökkel, komoly tekintetemmel pillantok vissza a fiúra.
-Kai. Engedj el. Azt mondtad nem akarsz bántani. Akkor vedd le a köteleket és segítek. Komolyan, megígérem. - Elég szavamat betartó ember vagyok, szóval ha leveszi a köteleket, akkor elkezdem mondani amit akar. A kérdéseire a választ. Ez nem olyan nagy dolog, nem bizalmas annyira, hogy ne mondhassam el. Csak aztán ne használja ellenünk. Mert akkor bűntudatom lesz, az biztos.

szavak száma: ××× || zene: xxx || megjegyzés: remélem tetszik  

Kai && Elena

szavak száma: 570 || zene: - || megjegyzés: Kai és az érzései pt. I; csak neked  

Az egyik pillanatban még vidáman haladtam a Salvatore ház felé, aztán pedig hirtelen minden elsötétült. Fájó érzés a tarkómon, az egész fejemen valami ütés kifejlete lehetett. Elég komolyan leterített, teljesen elvesztettem az eszméletem. Nem fogtam fel, hogy mi történik velem, hová megyünk. Egyszerűen olyan volt, mintha aludtam volna. Végül is... aludtam is. Most pedig lassan felnyitom a szemem. A fájdalom, amit akkor éreztem elmúlt, vámpir létemnek hála. Emberként nem valószinű, hogy túl éltem volna az ütést. De hát nem vagyok ember és valószínűleg nem is leszek. Gondolataimat eltereli egy másik fájdalom érzet, ami akkor tűnik fel, amikor a kezemet próbálom felemelni. Felszisszenek. Verbéna. Nem is kell felnéznem ahhoz, hogy felismerjem a hangot, aki köszönt. Kai...Nem tudom megérteni, miért nem tud minket békén hagyni. Megkeserítette Bonnie életét, most pedig én jövök? Nem szólalok meg a hosszú mondókája elején, mert csak beszél és beszél. A fájdalom erős, de azért is újra próbálkozom a kezeim kiszabadításával. Nem megy. Miért nem megy?! Utálom amikor kiszolgáltatott vagyok. Amikor meghallom Damon nevét, és hogy mit csinált vele, felnézek rá. Elkerekednek szemeim, de tudom, hogy nem lett neki baja, hiszen meggyógyul. Csak fáj. Borzasztóan fáj, ha egy boszorkány kínoz minket.
-Damon nem fogja annyiban hagyni ezt... - Jól ismerem életem szerelmét, nem az a típus, aki csak úgy hagyja, hogy elrabolják a barátnőjét és csak úgy annyiban hagyja, hogy megpróbálták savvá változtatni a vérét. Nem... itt még bosszú lesz. Hangneme nem tetszik, igazából alapból egy félelmetes ember. A kisugárzása... hiába kapott Luketól érzelmeket, még mindig nem lehet feltűnően látni rajta, hogy vannak neki olyanjai. Továbbra sem szólok. Hallgatom a meséjét fél füllel, közben próbálom kitalálni, hogyan tudnék innen elszabadulni. Hogyan tudnám kijátszani. Félni nem félek tőle annyira, de tudom, mire lenne képes velem. Igazából teljesen kételyek között vagyok, hiszen fogalmam sincs arról sem, miért vagyok itt. De több mint valószinű, a dumájának végkifejletében rá fogok jönni. Az iskolát említi. Felnézek. Eddig fel sem tűnt a helyszín. Teljesen máshol jártam, mással voltam elfoglalva. Elfintorodom, amikor elmeséli, mit csinált az őrrel. Egyszerűen ezt már nem bírom ki szó nélkül.
-Szerintem nem tévedett túl nagyot. - A portás helyébe én is ezt hittem volna róla. Elmebeteg... több annál. Nem tudom megérteni, mit élvez Kai ebben, amit csinál. Elém guggol, én felnézek, de csak azért, hogy lássa rajtam, nem félek tőle. Tartom a szemkontaktust, közben pedig próbálom nem mozgatni túlságosan a kezeimet most már, csak hogy ne égessen szét a verbéna. Reménykedem benne, hogy hamarosan el fog engedni. - Hát mit mondjak... csodálatos ember vagy. Elrabolsz, aztán pedig a segítségem kéred. Lehet, hogy jobb lett volna a bekopogós dolog. Talán, szívesebben segítettem volna mint most. - Fejemmel a kezem felé próbálok bökni. Ki vagyok kötözve. Fejbe vágott, elrabolt. Azt sem értem, még mindig, hogy mit akar tőlem. És még azt hiszi, hogy segíteni is fogok? Cöhh. - Mit akarsz pontosan tőlem? - Kérdeztem végül de egy biztos: ameddig megkötözve tart itt, tuti nem fogok neki semmiben sem a rendelkezésére állni.

szavak száma: ××× || zene: xxx || megjegyzés: remélem tetszik  

Kai && Elena

szavak száma: 546 || zene: sweet dreams. || megjegyzés: -