Tárgy: Re: Whimsy & Alex Pént. Okt. 23, 2015 2:31 am
Alex & Whimsy
Hey, nice to meet you!
Valahol lenyűgözött az Alex-ből áró erős, karizmatikus, magabiztos kisugárzás, másol viszont úgy gondoltam, hogy ez csak máz. Hogy mindenkiben egy bizonyos képet szeretne kialakítani magáról, ami illeszkedik az alfa hím imidzsébe. S ki vagyok én, hogy kizökkentsem a szerepéből? Úgy teszek, mintha nem látnám azt, amit és csak játszom vele tovább, ez lesz a legjobb. - Miből gondolod, hogy fogunk még találkozni? - pimaszkodtam, a nagyobb hangsúly érdekében kérdőn megemeltem szépen ívelt szemöldököm is, ajkaimat pedig sejtelmes mosolyra húztam. A helyzet az, hogy valószínűbbnek gondoltam, hogy másnap reggel felébredve miden emlékem visszakapom, mint azt, hogy Alex és az én útjaink újra keresztezzék egymást. Valójában fogalmam sincs miért láttam így ezt a dolgot. Talán csak éreztem a köztünk lévő nagy különbséget. Ő nem tartozott bele a világomba, vagyis inkább én nem az övébe. Nem tudom hogyan lehettem eben ennyire biztos, de éreztem a csontjaimban. Ennek ellenére ma este szívesen venném a társaságát, akár itt, akár egy csendesebb helyen. - Menjünk. - küldtem felé egy kis mosolyt. - Úti célunk is van, vagy csak menjünk amerre visz a lábunk? - kíváncsiskodtam. Mind a ketten újak voltunk ebben a városban, jó lett volna tudni előre, ha esetleg az este folyamán az "eltévedek a városban" opció is elérhetővé válik számomra. Lehet, hogy valamiért éreztem a kötődést a városhoz és valamiért mindig tudtam, hogy merre mi mindent fogok találni, be kell vallanom hajlamos voltam eltévedni. Márpedig nem szívesen zaklattam volna a testvéremet ilyenkor, hogy sürgősen jöjjön érem, mert én hülye az éjszaka közepén várost nézni mentem a sötétben. A-a, ezzel a lehetőséggel nem élnék. Szóval nagyon reméltem, hogy Alex vezetésével nem fogunk elveszni, vagy legalább a GPS működőképes a telefonján, ha mégis elkavarodnánk.
† Music: Earned it † Note: na, merre megyünk? † ¤¤¤
Szinte már érzem, hogy nyert ügyem van, de nem mutatom felé, csak a legcsábosabb mosolyomat villantom rá -Nem volt könnyű. -felelem pimaszan, és halkan felsóhajtok. Le sem veszem a szemem róla, miközben közelebb jön, hogy elárulja a nevét. -Whimsy... -ejtem ki ismét. -...különleges név egy különleges lánynak. Na jó, ez nem volt túl eredeti szöveg a személyiségemhez mérten, de mindegy is. Úgy vagyok vele, hogy ettől talán csak még ellenállhatatlannak tűnhetek. Kell néha egy-egy béna szöveget is mondanom. -A pimasz kiscica megszólítás elég csábító... Még megfontolom, mire újra találkoznánk. -nézek zöld íriszeibe, és figyelem, ahogy méreget. Kíváncsi lennék, hogy mire gondol, mégsem kérdezem meg. -Esetleg nincs kedved valami csendesebb helyre menni? -kérdezem, majd megiszom a poharamban levő utolsó korty italt.
Elfordultam, annak a reményében, hogy egy kis teszttel felmérhetem valóban figyel-e rám, vagy ő is csak egy olyan srác, aki néz, de nem lát. Szerencsémre, Alex nem ilyen volt. Elmosolyodtam, de csak úgy, hogy ő ne lássa. Nem kell, hogy ezt lássa, biztosra vettem, hogy így is érezte, hogy valamelyest nyert ügye van. Visszafordultam felé elégedettségemet a válaszával kapcsolatban csak zöld szemeimnek csillogása árulhatta el azok számára, akik komolyan megfigyelték. Így, ha Alex most is figyelt, könnyű szerrel kiszúrhatta ezt az apróságot. - Oké, Szépfiú… kicsit lenyűgöztél. – rámosolyogtam. Bár azért le mertem volna fogadni, hogy fel volt készülve az ilyen keresztkérdésekre. Biztos nem én voltam az egyedüli lány, aki efféleképpen tesztelte a hozzá hasonló fiúkat, de határozottan én voltam az egyetlen, aki egy jó választól nem alélt el rögtön. Legalábbis, én szerettem úgy gondolni, hogy én vagyok az egyetlen ilyen nő a korosztályomból. – - A nevem… - vártam egy kicsit, mielőtt sejtelmes mosolyomat magamra öltve, közelebb léptem volna hozzá, hogy a füléhez hajolva, folytathassam. – Whimsy. - Kicsit hátrébb léptem és felpillantottam rá. - De, ha te továbbra is pimasz kiscicának szeretnél szólítani, állok elébe. – eresztettem meg felé egy újabb mosolyt. Pillantásom végigszaladt az arca minden vonalán, figyeltem arca minden kis rezdülésére. Igazából nem tudom miért csináltam, mostanában szokásommá vált megfigyelni a környezetemet, az embereket, akikkel beszélek. Közelről tanulmányozni egy alfa hímet pedig egészen új élménynek számított. Nem emlékszem rá, hogy korábban valaha is ilyet tettem volna, úgy gondolom a baleset előtt inkább próbáltam elkerülni az Alex típusú srácokat. Ma már nem is értem miért, amikor egész szórakoztatónak bizonyult könnyű civódásba fogni egyikükkel. Talán gyakrabban kellene szórakozóhelyekre járnom…
Az a huncut vigyor engem is vigyorra kényszerített. Mintha ez a lány mindig is ezt csinálta volna. kíváncsi lennék, hány pasinak csavarta el a fejét eddig, de ezt mégsem kérdezem meg tőle. Legalább is most biztosan nem. -Hm, ez egy igen nehéz kérdés. -vonom fel egyik szemöldököm, és összeráncolom a homlokom, mintha valami nagyon megerőltető kérdés lett volna. Általában a nők csak egy üres fejű, szexéhes pasit látnak bennem, aminek a második fele igaz is, de ki ne imádná a szexet. Olyan ember nincs is. Na de az első feltételezés mélyen sértő, éppen ezért hamar be is szoktam bizonyítani az ellenkezőjét. Nem most jöttem le a szélvédőről. -A szemeid eléggé zöldnek tűntek. -válaszolom. A legfontosabb szabály az, hogy minden kis részletet figyelj meg, mert bármire rákérdezhet, ahogy az most is történt.
Megj.: Bocsi a hosszú várakozásért A szemszínedet pedig alaposan megfigyeltem
Minél tovább figyeltem őt, annál biztosabb voltam benne, hogy több ő egy egyszerű fali poszternél valaki falán. Ne ítélj elsőre, szokták ezt mondani, talán ideje lenne ezt a tanácsot megfogadni. - De nem mindenki olyan ám, amilyennek látszik vagy mutatja magát. - egy pillanat volt csupán az a komolyság, ami körüllengte szavaimat, aztán az egészet romba döntöttem a következőkkel. - Vegyünk például engem. Akármit is gondolsz rólam, annál biztos, hogy vagy kétszer - ha nem többször - rosszabb vagyok. - vigyorogtam rá. De tényleg, sokan tévesen édesnek és kedvesnek gondolnak, aztán teljesen meg vannak lepődve, amikor az ellenkezőjét tapasztalják, ha éppen olyanom van. Még én sem ismerem igazán magam, talán ezért voltam erre én a legtökéletesebb példa. Élveztem ezt a kis civódást, Alex könnyedén csalt mosolyt az arcomra az enyémhez hasonló pimasz válaszaival. Ügyesen csinálta, meg kell hagyni. Ha valamihez értett, akkor az egész biztosan ez volt. Tudta hogyan tegye érdekeltté magát egy lány szemében és hiába tiltakoztam volna ellene, ez a kis trükkje nálam is működött. Vigyorogtam szavai hallatán, a becézésre viszont halkan felnevettem. - Oké, oké. Tudod mit? Ha jól válaszolsz, talán meggyőzhetsz róla, hogy eláruljam a nevemet. - ravasz félmosolyt villantottam rá, majd hirtelen hátat fordítottam neki. - Milyen színű a szemem? - kérdeztem tőle. Ha helyesen válaszol, akkor valóban figyelt rám, nem csak úgy méregetett, mint egy falat húst, ezzel bebizonyíthatná, hogy érdemes megtudni a nevem. Ráadásul így kiderülne az is hogy, mennyire ittas ahhoz, hogy holnapra elfelejtsen. Minden esetre, sikerülne lenyűgöznie, ha jól venné ezt az apró akadályt.
† Music: Earned it † Note: Na, tudod a választ? † ¤¤¤
Alexander Dracy
No one's gonna take my soul away
❦ Hozzászólások száma :
27
❦ Érkezés :
2015. Aug. 09.
❦ Tartózkodási hely :
Mystic Falls
HUMAN
keep my secrets well
Tárgy: Re: Whimsy & Alex Kedd Szept. 01, 2015 11:05 am
Whimsy & Alex
Mystic Falls Club
Meglepően őszintének tűnt, bár nem is gondoltam arra, hogy ilyet elmond. Persze nem ment bele a kisebb részletekbe, mégis furcsálltam a dolgot. Talán nem mindenki egy tahó, mint én... -Na igen...Egy emberre elég csak ránézni a röpke percek alatt, és máris tudja, milyen lehet... -válaszoltam, miközben arcát néztem. Mindenki ezt látja bennem, és ez az álca lassan körüllengte egész életemet. Mindenki csak úgy ismert, hogy magabiztos vagyok, és a lányok álma. Egy olyan ember, akinek rengeteg barátja van, és még annál is több pénze. Lassan magamban is csak ezt láttam, és nem is érdekeltek olyan dolgok, mint a barátság vagy a szeretet, és ilyen baromságok... Természetesen ismét csak pimaszkodott a lány, ami eléggé tetszett. Nem az a könnyen megpuhítható fajta volt, habár minden mozdulata és szava arról árulkodott, hogy nem vagyok közömbös számára. -Kell adni esélyt a jó dolgoknak, még ha néha úgy tűnik, nincs semmi jó bennük. -válaszoltam sejtelmesen, és visszamosolyogtam rá. -Tehát nem tudhatod, hogy mennyire vagyok ittas ahhoz, hogy egy ilyen igen fontos dolgot elfelejtsek. -pimaszkodtam mosolyogva továbbra is. -De persze nekem így is jó. Akkor az általam kitalált beceneved mostantól pimasz kiscica lesz. -vigyorogtam. A név nagyon is illett hozzá, habár a becézés kicsit hosszúra sikeredett. Aztán komolyan gondolkodni kezdtem azon, hogy hogyan hívjam őt, ha már a nevét nem akarja elárulni.
Whimsy De'Schreave
No one's gonna take my soul away
❦ Hozzászólások száma :
206
❦ Érkezés :
2015. Jun. 26.
❦ Kor :
30
❦ Tartózkodási hely :
☾ Where am I? ☾
HUMAN
keep my secrets well
Tárgy: Re: Whimsy & Alex Szomb. Aug. 29, 2015 3:19 pm
Alex & Whimsy
Hey, nice to meet you!
Érdeklődve és figyelemmel hallgattam a szavait, miközben felhörpintettem a poharamban lévő ital maradékát is. Úgy éreztem az amit mond, nem a teljes igazság, hogy valami ennél mélyebb dolog is állt a hátérben. De nem voltam én senkije, hogy számon kérjem ezt rajta, ha megakarta volna osztani velem, akkor elmondja. Én minden esetre nem fogom ezt tovább firtatni. - Én sajnos nem önszántamból jöttem a városba. Nem igazán volt választás kérdése. De előbb vagy utóbb majd megszokom, egész kellemes itt. - osztottam meg vele az én idekerülésemből is egy keveset. Nem állt szándékomban azt is megosztani vele, hogy súlyos amnéziám van és az eddigi életemből szinte alig emlékszem valamire, vagy hogy akkor és ott a kórházban meghaltam mikor lekapcsoltak a gépekről és csak a csodának volt köszönhető, hogy mégis itt voltam. Nem, ez már túl személyes és mély dolog volt ahhoz, hogy egyáltalán bárkinek elmondjam, hogy mi történt. Elég, ha a családom tudta. - Tudod, szeretem azt gondolni, hogy jó emberismerő vagyok, de el se hinnéd, mi mindent meg lehet tudni valakiről néhány röpke perc alatt. - mosolyogtam rá. Az igazság az volt, hogy egy olcsó sztereotípiát követve skatulyáztam be őt a megjelenése és a modora alapján. Lehet, hogy kicsit közhelyes megközelítés, de ezek szerint sikerült beletrafálnom vele. A bemutatkozáson is túlestünk, legalábbis Alex részéről. Nekem nem állt érdekemben egyelőre elárulni a nevemet. Hiába a szép szemek és a megnyerő kisugárzás. Nem tudtam nem észrevenni azt a pillantást, mellyel ajkamat illette, hát mosolyra húztam azokat, mielőtt választ formáltam velük. - Miért áruljam el a nevemet, ha holnapra úgyis elfelejted? - pimaszkodtam ismét, miközben a kezemben szorongatott üres poharat a pultra helyeztem, tekintetem pedig Alex-re szegeztem.
Tárgy: Re: Whimsy & Alex Pént. Aug. 28, 2015 7:23 pm
Whimsy & Alex
Mystic Falls Club
Kérdésére egy kicsit elkomorultam. Ha tudná, mi vitt rá, hogy elhagyjam New Orleans-t, valószínűleg elkedvteleníteném, és talán még sajnálna is, de én ezt nem akartam. Engem senki ne sajnáljon. Inkább csak a fél igazságot feleltem neki. -Beiratkoztam a helyi egyetemre. Meg hát a világ, és persze a gyönyörű nők felfedezésre várnak. -feleltem pimasz vigyorral a képemen. Az igazság az, hogy a szüleim meghaltak, és akármennyire is voltam rossz, szemtelen gyerek, mégis eljöttem kijárni az egyetemet, ahogy ők akarták. Folyton azzal nyaggattak, hogy a bulizás és a tanárDe nem vagyok egy depressziós ember...Nem fogom elsírni a bánatomat mindenkinek. Erről még azok az emberek sem tudnak, akikkel együtt bandáztam, és szórakoztam. Igaz, nem voltak jó barátok, csupán haverok. Hűséges, értem mindenre kész barátaim nem is voltak, csak a pompa, a csillogás, és az istenítés... Felvont szemöldökkel figyeltem, ahogy feltűnően végigmér, majd válaszol a kérdésemre. Egy igazi rossz kislánnyal állok szemben. -Úgy látom, elég jól kiismertél pár röpke perc alatt. -válaszoltam szemtelen arckifejezéssel. Vártam, hogy ő is elmondja a nevét, de ő csak nem akarta, ezért oldalra fordítottam a fejem, és egy ideig csak néztem őt. -Elárulod a neved, vagy talán vársz érte cserébe valamit? -kérdezem elkomolyodott tekintettel, és ajkaira szegezem a tekintetem, majd ismét a szemeibe néztem. -Az is megoldható... -teszem hozzá halvány vigyorral.
Whimsy De'Schreave
No one's gonna take my soul away
❦ Hozzászólások száma :
206
❦ Érkezés :
2015. Jun. 26.
❦ Kor :
30
❦ Tartózkodási hely :
☾ Where am I? ☾
HUMAN
keep my secrets well
Tárgy: Re: Whimsy & Alex Szer. Aug. 26, 2015 9:03 pm
Alex & Whimsy
Hey, nice to meet you!
Mosoly mosolyt követett, most már látom, hogy nem is olyan nehéz ez. De az is lehet, hogy csak ez a koktél vagy mi a fene oldotta meg ennyire a nyelvemet. Kíváncsi vagyok a testvérem arckifejezésére, amikor megtudja, hogy merre jártam, mit csináltam és, hogy ittam valamit, amiről továbbra sem volt semmiféle fogalmam, hogy mi lehetett. Nagyot fog nézni, az már biztos. Érdekes látvány lesz valaki olyat csodálkozni látni, aki teljesen ugyan úgy néz, ki mint én. Mintha csak a tükörbe gyakorolnám a sokkos arckifejezést... ijesztő. - Oh, New Orleans? - ahogy kiejtettem a város nevét, valami megmozdult bennem. Valami emlékféleség, de még mielőtt megragadhattam volna az érzést, az emléket, hogy megtudjam mi az, eltűnt, mintha ott sem lett volna. - Mondd csak magányos farkas, mi vett rá, hogy elhagyd a falkát? - kérdeztem, őszinte érdeklődéssel figyeltem őt, szelíd, halovány mosollyal az arcomon. Tényleg érdekelt, hogy miért váltotta le a fénypompás New Orleans városát erre a kisvárosra? - Őszintén? - elég feltűnően mértem ismét végig ahhoz, hogy észrevegye, de valahol ez is volt a célom. Azt már nem kell tudnia, hogy tetszett is, amit láttam. - Olyan srácnak tűnsz, mint akiről a lányok félmeztelen képet raknak ki a szobájuk falára és bámulják nap estig, ezzel pedig nagyon is tisztában van. Azt is le merem fogadni, hogy te voltál odahaza a vezérhím... Szólj, ha nincs igazam?! - szenvtelen voltam, kicsit szurkálódó és pimasz, mindezt a végére megkoronázva egy ezer wattos mosollyal. De hát ő volt kíváncsi a véleményemre, ki vagyok én, hogy ezt megtagadjam tőle? Lenéztem a felém nyújtott kezére, csupán egy pillanatig haboztam, egészen addig, míg tekintetem újra rátalált az övére, végül elfogadtam a kézfogást. - Nagyon örülök, Alex. - elbűvölő mosolyt varázsoltam az arcomra, már csak annak reményében is, hogy nem rója fel nekem, amiért én nem árultam el a nevem. Még nem, legalábbis.
Tárgy: Re: Whimsy & Alex Szer. Aug. 26, 2015 7:34 pm
Whimsy & Alex
Mystic Falls Club
Elégedetten hallgattam, hogy a lány egyedül jött. Remek. Nincsenek csacsogó barátnők, és összevihogások, hogy vajon kire mosolyoghatok, és ki tetszhet nekem. -Elhiheted, én is nagyon örülök neki. -felelem mosolyogva. -Csak pár napja költöztem Mystic Falls-ba. Én is most ismerkedem a hellyel. A falkám New Orleans-ban van. -felelem ugyan olyan pimasz mosollyal az arcomon. Hát persze, ugymond én voltam az alfahím. Ez persze itt is így lesz. Miért is ne lehetne így? -Egyébként miért? Milyen srác vagyok? -kérdezem érdeklődve, felvont szemöldökkel. Valóban kíváncsi vagyok, hogy mit gondol rólam, habár egyébként nem nagyon érdekelt az emberek véleménye. Miért is lett volna így? Mindig is megvolt mindenem... -Egyébként még be sem mutatkoztam. Alex Dracy vagyok. -mutatkozom be felé nyújtva a kezem, de közben le sem vettem róla a szemeimet. Na igen, az érintés... Nagyon sokat szokott segíteni ilyenkor.
Whimsy De'Schreave
No one's gonna take my soul away
❦ Hozzászólások száma :
206
❦ Érkezés :
2015. Jun. 26.
❦ Kor :
30
❦ Tartózkodási hely :
☾ Where am I? ☾
HUMAN
keep my secrets well
Tárgy: Re: Whimsy & Alex Szer. Aug. 26, 2015 3:14 pm
Alex & Whimsy
Hey, nice to meet you!
Bármi is volt az az ismeretlen lötty a poharamban, az már most egész biztos, hogy hatásosnak bizonyult. Az ital bár nem volt erős, kezdtem tőle kellemes oldottságot érezni, megjött tőle a bátorságom is. Szemérmetlen pillantásom csupán egy pillanatra zavartságot tükrözhetett, amikor ráeszméltem, hogy filmbe illő, klisés jelenettel sikerült megbámulnom - a forgatókönyv szerint - történetünk hímnemű főhősét, szerintem a hely legvonzóbb férfiegyedét. De hamar túltettem magam zavartságomon, egy pislogás és hűlt helye maradt a tekintetemben. Ennek ellenére, belülről majd szét vetett az idegesség, fogalmam sem volt róla, hogy mit csinálok, hogy tulajdonképpen hogy kellene ismerkednem egy ilyen helye. Tökéletesen elment az eszem amikor idejöttem, ezt most már belátom. Visszavonulót akartam fújni, nem figyelembe venni a srác mosolyát, a szemeit és karakteres vonásait... de nem tudtam. Egyáltalán melyik dilis tyúk tudná ezt mind figyelmen kívül hagyni? Ráadásul mire zöld ágra vergődtem magammal, már amúgy is késő lett volna visszakozni. - Szia. - röpke mosolyt eresztettem arcomra, ahogy egész testemmel felé fordultam. - Egyedül jöttem, most fedeztem fel a város szórakozóhelyeit. Ez keltette fel legjobban az érdeklődésem, már megérte idejönnöm. - Valami határozottan megcsillanhatott a szemeimben, éreztem ahogy végighalad rajtam, de nem egészen tudtam, hogy mit is jelent. Belekortyoltam félig kiürült poharamba, úgy voltam vele, hogy kelleni fog nekem még egy kis bátorság ehhez az estéhez. Ahogy pedig őt elnéztem,szinte biztos voltam benne, neki abszolút nem volt szüksége efféle támogatásra egy ilyen helyen való ismerkedéshez. Jó neki. - Na és te? Teljesen egyedül? Az ilyen srácok nem falkában járnak? - élcelődtem vele egy kicsit, pimasz, félmosolyra húzva ajkaim. Persze, komolyan érdekelt, hogy merre lehet a sleppje többi tagja, nekem ugyanis tipikusan olyan valakinek tűnt, aki nagy népszerűségnek örvend, nem létezhet, hogy teljesen egyedül legyen. Vagy mégis?
Tárgy: Re: Whimsy & Alex Szer. Aug. 26, 2015 12:20 pm
Whimsy & Alex
Mystic Falls Club
A legtöbb ember kitartóan táncolt a parketten, és azt vettem észre, hogy mindenki egyre jobban elengedi magát, és simul a mellette álló alakhoz. Szórakoztató látványt nyújtott. Én is megtehettem volna, hogy őrült módjára csak úgy odasétálok valakihez, és egyszer csak átölelem, de abban mi a szórakozás. Számomra az csak valami elsietett próbálkozás, és én magamat nem is tartom ekkora bunkónak. Az vagy sikerül vagy nem, én viszont biztosra szeretek menni. Erre pedig a legjobb módszer a várakozás, vagy a kezdeményezés egy pár szó erejéig. Lehajtom az egész pohár italt, és a következő köröm egy Martini, amelybe tettek egy olivabogyót is. A mellettem álló vörös hajú nőre mosolygok, aki egyre ellenálhatatlanabbul néz felém. Nem tudom eldönteni, hogy az itt kapható koktélok közül mit adtak neki, de gondolatban megköszönöm a pultosnak. Miután fogaimmal lehúztam az olivabogyót a pálcikáról, lassan, nem elsietve a dolgot, eszem meg, és közben felkészülök arra, hogy hamarosan bizony megszólítom. -Hello. -köszönök neki félmosollyal a szám sarkában, és nem túl feltűnően végigmérem. -Csak nem egyedül vagy? -kérdezem, majd belekortyolok a Martini-be.
Whimsy De'Schreave
No one's gonna take my soul away
❦ Hozzászólások száma :
206
❦ Érkezés :
2015. Jun. 26.
❦ Kor :
30
❦ Tartózkodási hely :
☾ Where am I? ☾
HUMAN
keep my secrets well
Tárgy: Re: Whimsy & Alex Szer. Aug. 26, 2015 11:05 am
Alex & Whimsy
Hey, nice to meet you!
Harmadik napja voltam csupán a városban, mégis úgy mászkáltam benne fel és le, mintha évek óta idetartoztam volna. Még mindig úgy éreztem, hogy ez a hely egyszerre ismerős és ismeretlen. A látvány, a hangok, még néhány lakos is... Olyanok voltak nekem, mintha régi ismerőseimet láttam volna viszont. És ettől az egésztől féltem. Úgy gondoltam, hogy valami nincsen rendben velem. Mintha már nem is lennék önmagam, mintha valaki más bújt volna a bőrömbe. Ha anyámnak ezt még a kórházban megemlítettem volna, azt mondta volna, hogy ez így van rendjén, hiszen majdnem meghaltam - ami azt illeti, egy teljes percig halott voltam - mielőtt magamhoz tértem a kómából. De szerintem ez sehogy sem volt rendben. Elmondhattam volna Line-nak, hogyan érzek magammal kapcsolatban, hiszen az ikertestvérem, ő biztosan megértett volna, azonban úgy hittem, hogy még nem volt itt az ideje ezt megosztani vele. Addig viszont, egyedül kellett megbírkóznom vele, erre pedig sajátos módszert alkalmaztam; eltereltem róla a figyelmemet. Nap közben könnyű dolgom volt, kivételesen otthon maradtam a seggemen, az előző napi attrakcióm után a városban, jobbnak láttam most nyugton maradni. Olvasgattam, pakolásztam, böngésztem a neten és egyéb módon szórakoztattam magam. Most azonban, hogy elérkezett az este, már képtelen voltam a négy fal között tartózkodni. Így történt, hogy egy hirtelen ötlettől vezérelve felkutattam a város szórakozóhelyeit és betértem abba, amelyik a legszimpatikisabbnak bizonyult. Fogalmam sem volt róla, hogy viselkednek az emberek egy ilyen helyen, nem emlékeztem rá, de határozottan biztos voltam benne, hogy még életemben nem jártam klubokban, így a minimálisra csökkent annak az esélye, hogy bármit is ismerősnek tartsak idebenn. Minden tökéletesen idegen volt a számomra, és valami egészen új érzés fogott el, amit nem tudtam volna megnevezni. Könnyedén átslisszoltam a tömegen, a biztonságot nyújtó pulthoz igyekeztem, hogy egy kis bátorsághoz juttassam magam. Nem, határozottan nem voltam az az ivós fajta, a legtöbb ital nevéből kiindulva azt sem tudtam - vicces módon -, hogy eszik-e vagy isszák?! Mondok jobbat, azzal sem voltam tisztában, hogy mi a neve azoknak az italoknak, amiket egyáltalán hajlandó voltam ledönteni a torkomon, már ha egyáltalán volt ilyen. Átkozott amnézia. A pultosra villantottam legszebb mosolyom és kértem valami könnyűt, s addig amíg az italra vártam, jobban körbevizslattam a helyet. Hallgattam a zenét, megnéztem az arcokat, pillantásom keresztezett néhány tekintetet, köztük a mellettem pultot támasztó srácét, aki felé futólag egy bájos mosolyt küldtem, mielőtt visszatértem volna az italomhoz. Kíváncsian fürkésztem a poharamban lévő ismeretlen löttyöt, magamban azt próbáltam kitalálni, hogy vajon mivel mérgezem meg magam?! Kis habozás után, hogy azért ne lógjak ki az itt összegyűlt társaságból, felhajtottam az italt, a poharat pedig vissza helyeztem a pultra. Ez nem is volt rossz. Intettem a pult mögött ácsorgó alaknak még egy körért, közben pedig már felbátorodva figyeltem az embereket, ezúttal nem kaptam le róluk szégyenlősen a tekintetem, ha netán ők is felfigyeltek volna rám. Sőt, smaragdszín pillantásom kihívón villantottam rájuk. Ha valamit megtanultam a tegnapi "pucéron keresztül rohanok a városon" attrakciómból, ami talán a mai újságban is szerepelt, akkor az, az, hogyan ne legyek szégyenlős, s talán egy kis szemérmetlenséget is elsajátítottam. Ezt bizonyítja az is, hogyan pillantottam végig újra, a pultot kitartóan támasztó alakon, miközben belekortyoltam újabb adag italomba.
† Music: Earned it † Note: Remélem nem olyan rémes † ¤¤¤
Alexander Dracy
No one's gonna take my soul away
❦ Hozzászólások száma :
27
❦ Érkezés :
2015. Aug. 09.
❦ Tartózkodási hely :
Mystic Falls
HUMAN
keep my secrets well
Tárgy: Whimsy & Alex Szer. Aug. 26, 2015 1:07 am
Whimsy & Alex
Mystic Falls Club
Elegánsabban jelenek meg a helyi klubban, mint általában. A sötét öltöny alá egy kockás, háromnegyedes ujjó inget veszek fel, és habár még így is kitűnök a sok pólóba bújt fazon között, így is jól érzem magam. Magamhoz képest régen voltam már club-ban, mert nem volt időm az egyetemre való bejelentkezés és a ház keresés mellett ilyenekre. Most azonban végre elégedetten támasztom a pultot, és éppen megszólal az egyik kedvenc számom. Miközben figyelmesen nézem a tömeget, és hallhatom a lüktető zene ritmusát, belekortyolok a poharamba, mely már csak félig van tele. A vodka-narancs kesernyés íze végigkúszik a torkomon, és már nem is vagyok igazán józan.
A Caelestis Infernum egy, a The Vampire Diaries és a The Originals sorozatokon alapuló szerepjátékos oldal, ahol te magad irányíthatod a történéseket és pezsdítheted fel akár Mystic Falls, akár New Orleans életét. Oldalunk 2015. 08. 08-án egy rövid szüneteltetés után, megújult erővel és dizájn-nal nyitotta meg újra a kapuit azok előtt, akik belemernek csöppenni a természetfeletti lények lepte Mystic Fallsba vagy a hibrid király uralta New Orleansba. Ha van benned elég bátorság az ilyenkor egészséges félelem mellett, ne habozz, az éjszaka lényei csak rád várnak! Talán azért, hogy bekebelezzenek a sötétségbe, talán azért, hogy leszámolj velük, de az is megeshet, hogy sorsdöntő ajánlatot szeretnének tenni neked. Rengeteg lehetőség áll előtted, minden út csak arra, vár, hogy végig járd. Lehetsz a város jótevője, ugyanakkor lehetsz az, akinek már a neve hallatán kirázza a hideg az embereket. Te döntöd el, milyen hírnévnek örvendhetsz! A sorozatban történtek –némi változtatással ugyan, de – párhuzamban vannak oldalunk történéseivel. A veszélyes helyzetek és az izgalmak ugyanakkor nem változtak, ha biztosan jól átgondoltad a döntésed, kis csapatunk szívesen vár téged! :) Oldalunkat négy kedves, segítőkész, mindenre elszánt Admin vezeti, akik éjjel-nappal készenlétben állnak óhajaitokat, sóhajaitokat valóra váltani, kérdéseitekben, kéréseitekben segíteni. Ne félj segítséget kérni, normális esetben nem harapnak… A világunk nyitva áll előtted. Van elég bátorságod belépni?
2013.12.20
come to us, darling
we won't bite you
tweet-tweet
it's like screaming, but no one's hear
they are here
and they enjoy every second
Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot