Tárgy: Re: Rebekah & Elijah Szer. Aug. 12, 2015 10:07 am
To Bex
Olyan vagyok, mint egy ártatlan kis bárány. Csak ülök és igazgatom az ingemet. Mintha mi sem történt volna. Óvatosan letörlöm a körülöttem felgyülemlett kávéfoltot az asztalról -amit ugye az imént nem tudott a pincérlány megtenni - és a pulthoz viszem a maradék kávét. A bögrémet ott hagyom persze, ha már kávét kértem, akkor amit kaptam legalább azt had igyam meg. Bele is kortyolok. A csésze alját nézem és közben mintha teljesen normális lennék... úgy érzem magam. Pedig mélyen legbelül tudom, hogy ez rossz. Ez nagyon rossz. Anyám annyira megtört, annyira erősen hatott rám, hogy egyszerűen nem tudom kontrollálni magamat. Még nem. Pedig igyekszem, nagyon igyekszem ismét az az Elijah lenni aki azelőtt is voltam. De nehéz. Félek. Mert akárkinek baja eshet így mellettem. Elég csak egy rossz mozdulat, mint ahogy a pincérnő is pórul járt... pedig ez csak egy kis kiömlött kávé volt. Semmi több. Mégis. Mégis az ezer év után még mindig nem tudom magamat visszafogni. Vagyis inkább újra nem tudom. Ez arra az időre emlékeztet amikor átváltoztunk. Mennyi bajt is okoztunk! Az ablakon kifelé bámulva feltűnik, hogy be is sötétedett idő közben. Észre sem vettem... milyen gyorsan eltelt ez a nap. Az idő most, hogy Bexnek meg kell érkezni, egyre lassabban telik. Aztán meglátom őket. Tudom, hogy késtek, de most valahogy egyáltalán nem bánom. Felállok amikor belépnek az ajtón, kisimítom az öltönyömet. Már amikor közelednek, nem bírom ki hogy ne mosolyogjam el magamat. Ahogy leteszi Hopeot az asztalra, rápillantok majd megölelem Bexet. -Szervusz drága húgocskám. - Elengedem, odalépek Hope-hoz és megcirógatom az arcát. Elmosolyodom azon, hogy mekkorát nőtt már amióta utoljára láttam. Már elképzeltem milyen lesz ha felnő. Annyira szép lesz, hasonlítani fog Klausra is és Hayleyre is. Ha az anyja szépségét fogja örökölni...! Akkor azt hiszem soha nem lesz gondja az életben. Na hát persze egyébként se, mert a családja mindig itt lesz neki, hogy megvédje. Bármitől. -Szia te nagylány. Sokat nőttél ám. -Beszélek hozzá is egy kicsit, úgy érzem, megismeri a hangomat. Aztán visszafordulok húgom felé. Telefonon ugyan már beszéltünk, de azért tudnom kell. - Megpróbálták bántani? Láttátok őt? -Aggódom. Az első kisbaba a családunkban az 1000 évünk alatt. Persze hogy aggódom! Ez a kis sarj sokat jelent mindannyiunk számára és talán ő lesz majd az, aki megváltoztatja Klaus elméleteit.
Óvatosan átcsúsztatom picinyke fejét a pulcsi nyakánál, végig igazítom benne apró kezeit, majd kisimítom rajta a pulcsit. Hűvös van odakint, nem szeretném, ha a fázna. Egy hajszálvékony tincset a füle mögé helyezek, hogy oly tökéletes, ugyanakkor oly sebezhető arcocskája látható legyen. - Tessék. Csodálatosan nézel ki, szívem. – mosolygom rá, felfedezve, hogy milyen jól is áll rajta ez a mini pulcsi, amit vettem neki. Jó, nem teljesen megvettem… hanem inkább elvettem… de az már más kérdés. - Elijah nagybácsikádnak nagyon fogsz tetszeni. – kacsintok rá, s látom, mintha ő is megpróbálna hasonlót csinálni apró szemével, bár nem igazán sikerül neki. Aggódom érte. Baljós jeleket véltem felfedezni, tudom, hogy valaki figyel minket, valaki tudja, hogy kik vagyunk, és hol vagyunk. Őszintén szólva félek. Nem magamat, Hope-t féltem. Sosem bocsátanám meg magamnak, hogy ha bármi is történne vele a felügyeletem alatt. Hiába a varázslat, amit rászórtunk, tudtuk, hogy nem lehetünk örökké biztonságban. Tudtuk, hogy el fog jönni ez a nap. Nem vártam, igazából próbáltam minél jobban eltolni, hogy még több időt töltsek ezzel az angyalkával, aki megváltoztatta az életem. Ő olyan… nagyszerű gyermek. Olyan emberi. Felüdülés volt számomra ez a néhány hónap. Úgy bánhattam vele, mint ha a saját lányom lenne, s ezt a lehetőséget ki is használtam. Még mindig hálás vagyok Nik-nek, amiért rám bízta legféltettebb kincsét, s noha, legszívesebben örökké itt tartanám, eljött az idő, hogy haza vigyem. A szüleihez. Ügyesen beleteszem a hordózójába, ami egyébként nagyon hasznos kis tárgy. Főleg, mikor bevásárolni indulunk. Beszállok vele a kocsiba, bekötöm magunkat, a kulccsal elindítom a kocsit, majd szépen lassan elgurulunk a már nem olyan biztonságos menedéket adó meleg otthontól. Kissé késésben vagyunk, de azt hittem, hamarabb beérünk városba. Nos, mint kiderül tévedtem. Jócskán besötétedett már, mire megérkeztünk a megbeszélt helyre. Magas, akár többemeletes épület, melynek legalsó szintjén egy étterem helyezkedik el. Megragadtam Hope hordozójának fülét, másik kezembe a táskámat, s készen álltam szeretett bátyám viszontlátására. Izgatott voltam. Már meg akartam mutatni, hogy az unokahúgunk milyen gyorsan nő, s hogy már mekkora kis hölgy lett belőle. Megtettem az első lépéseket, közben figyelmesen körülnéztem. Nem láttam semmi szokatlant, nyugodtan toltam be magam előtt az étterem bejárati ajtaját, amin beléptünk, s megpillantottam. Elijah mit sem változott a több mint ezer év alatt, amit e világon töltöttünk. Még mindig olyan elegáns és jóképű, mint fiatalabb korunkban. El sem merem képzelni mióta várhat ránk, remélem nem aggódott annyira. Lassan elérek az asztalig, noha nem mintha olyan nehéz lenne, amit cipelek, az emberek el sem tudnák képzelni, mennyi mindent elbírnék még. - Elijah. – mosolyodom fel, amiért újra látom. Hosszú idő telt el, mióta elmentem. Hope-t leteszem az asztalra, én pedig szorosan átölelem a bátyámat. Nem is gondoltam, hogy ilyen jó érzés újra egy felnőtt társasága. Kicsit hiányzott már ez.
Tárgy: Rebekah & Elijah Kedd Aug. 11, 2015 11:15 am
To Bex
Szerettem volna, ha Kalus is megjelenik ezen a találkozón. Elvégre, az ő lányáról van szó és már jó ideje nem találkoztak Hope-al. Sajnos nemet mondott. A feltűnőség átka. Muszáj elrejtenünk a kislányt, hiszen ha anyánk megtalálja... Nem veszíthetünk el még egy igen fontos családtagot. A megbeszélt helyen vagyok. Hamarabb jöttem egy kicsivel mint gondoltam. Bex és Hope még egy jó ideig nem fognak megérkezni. Leülök egy asztalhoz és kávét kérek. A pincérnő nem túl szemrevaló hölgyemény. Mit is várhatunk egy ilyen eldugott kis étteremben? Gondolom nem sokan járnak be erre a helyre... hiszen még a pincérnő miatt sem érdemes. Na mindegy, nem is ezért vagyok itt. Az ablakon pillantok ki, lesem, hátha meglátom őket. Egy lélek nincs az utcán, csak néhány autó hajt el mellettünk. Forró, égető érzésre leszek figyelmes, elfintorodom és a pincérnőre pillantok. A kávét ráöntötte a fehér ingem ujjára. Egy törlőruhával próbálja átitatni a kávét, törölget és bocsánatért esedezik. Hirtelen elveszítem az önkontrollom ahogy a kávéfoltos ingujjamra pillantok. Eszembe jutnak anyám "kínzási" módszerei. ~ Mindig legyél tiszta Elijah. Rejtsd el ezzel a gonosz éned. Visszhangzik a fejem, nem hallok semmit a külvilágból. Csak anyám hangja és látomása belemélyedve az elmémbe. Nem, nem szabad hallgatnom erre. Nem lehetek olyan, amilyen akarja, hogy legyek. NEM FOGSZ MEGTÖRNI MÉG JOBBAN... Nem, nem tudok uralkodni magamon. Felkelek és megigézem a pincérnőt, hogy kövessen. A konyhába kísérem. Körülnézek. Az emberek furcsa szemmel tekintenek rám, amolyan 'magad mit a frászt keres itt?' nézéssel. Odasuhanok az összes emberhez, mindnek mélyen a szemébe nézek. -Ne sikítsatok. Ne mondjatok semmit. Csak álljatok itt, ahol vagytok. - Pár másodperc múlva érzem a vér izét a számban. Nem tudok betelni vele. Csak iszom és iszom. Egy helyre pakolom a holttesteket miután végeztem, majd mintha mi sem történt volna előveszem zsebkendőmet a zsebemből, számat és kezemet megtörlöm vele. Kilépek az ajtón. A két megmaradt szolgálólány rémült tekintete megzavar. Odalépek hozzájuk és mindkettejük igézést kapnak azzal a céllal, hogy mintha misem történt volna folytassák munkájukat és ne menjenek be a konyhába. Leülök a helyemre, kávéfoltos ingemet felgyűröm miközben az ablakból felfedezem Rebekah-t és Hope-ot.
A Caelestis Infernum egy, a The Vampire Diaries és a The Originals sorozatokon alapuló szerepjátékos oldal, ahol te magad irányíthatod a történéseket és pezsdítheted fel akár Mystic Falls, akár New Orleans életét. Oldalunk 2015. 08. 08-án egy rövid szüneteltetés után, megújult erővel és dizájn-nal nyitotta meg újra a kapuit azok előtt, akik belemernek csöppenni a természetfeletti lények lepte Mystic Fallsba vagy a hibrid király uralta New Orleansba. Ha van benned elég bátorság az ilyenkor egészséges félelem mellett, ne habozz, az éjszaka lényei csak rád várnak! Talán azért, hogy bekebelezzenek a sötétségbe, talán azért, hogy leszámolj velük, de az is megeshet, hogy sorsdöntő ajánlatot szeretnének tenni neked. Rengeteg lehetőség áll előtted, minden út csak arra, vár, hogy végig járd. Lehetsz a város jótevője, ugyanakkor lehetsz az, akinek már a neve hallatán kirázza a hideg az embereket. Te döntöd el, milyen hírnévnek örvendhetsz! A sorozatban történtek –némi változtatással ugyan, de – párhuzamban vannak oldalunk történéseivel. A veszélyes helyzetek és az izgalmak ugyanakkor nem változtak, ha biztosan jól átgondoltad a döntésed, kis csapatunk szívesen vár téged! :) Oldalunkat négy kedves, segítőkész, mindenre elszánt Admin vezeti, akik éjjel-nappal készenlétben állnak óhajaitokat, sóhajaitokat valóra váltani, kérdéseitekben, kéréseitekben segíteni. Ne félj segítséget kérni, normális esetben nem harapnak… A világunk nyitva áll előtted. Van elég bátorságod belépni?
2013.12.20
come to us, darling
we won't bite you
tweet-tweet
it's like screaming, but no one's hear
they are here
and they enjoy every second
Jelenleg 119 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 119 vendég :: 1 Bot